A nemzetközi házasságoknak többek között az is előnye, hogy a másik kultúra szemszögéből, kívülről is rálát az ember a sajátjára. Így aztán néhány bevett klisé, amely addig természetesnek, nyilvánvalónak tűnt, könnyedén megkérdőjeleződhet. Például a „a cukor megédesíti az életet, jutalmazzuk gyermekünket csokival” tézisei.
Magam lepődtem meg a legjobban, amikor néhány éve, az első együtt töltött Valentin-napra gyönyörű (azaz gyönyörűen becsomagolt), méregdrága töltött csokival leptem meg afrikai kedvesemet, akinek az arcán sem az örömkönnyek, sem a romantika ájtatos mimikája nem akart megjelenni, egyszerűen megköszönte az ajándékot és feltette a polcra. Kicsit megsértődve kérdeztem, ki sem bontja? Mire ő kedvesen, de őszintén bevallotta, hogy nem szereti a csokoládét. Ez a fickó nem tudja, mi a jó, gondoltam, és el nem hittem volna, ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy éppen tőle lesznek gyerekeim, akik szintén nem fogják kimondottan szeretni az édességet! Kapcsolatunk, házasságunk évei alatt rengeteget tanultunk-tanulunk egymás kultúrájáról, szokásairól, jókat is, rosszakat is,

érdekeseket, furcsákat is, s ez utóbbiak közé tartozott az a felfedezésem is, hogy az afrikaiak (az „igaziak”, akik nem élnek külföldön évekig, és így az idegen kultúra nem változtatta meg az ízlésüket) általában nem rajonganak a csokiért. Mindamellett az egyéb ételeket is jóval kevésbé édesítik, és akkor sem répacukorral, ami köztudottan a legegészségtelenebb cukorfajták egyike. Vannak édeskés, vaníliával, kókusszal, gyümölcsökkel édesített rágcsálnivalóik a gyerekek számára, ezek azonban valóban csak édeskések, nem olyan émelyítőek, mint az Európában forgalomban lévő karamelles, kekszes, krémes, adalékolt, állományjavított, színezett, ízfokozott, rikító csomagolásukkal csábító édességek. Itt van például a kuli-kuli nevű rágcsálni való, amely tulajdonképpen ledarált és vízzel kukac alakúra formázott, saját olajában sült mogyoró. Ez a nyalánkság az európai fognak elég kemény (nagyjából annyira, mint a krumplicukor), az íze pedig semmi errefelé ismerthez nem hasonlítható, de igen finom, és ezt velem együtt minden hazai ismerősöm, aki eddig megkóstolta, egybehangzóan állítja. Emellett az afrikai kisgyerek a mogyoróra, a nyers vagy főtt édeskrumplira, a yamszgyökérre és a keserűdióra „csábul”. Ez utóbbi azonban sehogy sem akarta elnyerni a tetszésemet, lévén olyan keserű, amit eddig elképzelni sem tudtam. Ám nagyon egészséges, mondják, alkaloidja beépül a fogakba, és védi őket a baktériumoktól. Való igaz, Afrikában fogorvosnak lenni nem a legjobb meggazdagodási forma...
Természetesen nem kell ahhoz Afrikába utazni meg kuli-kulit gyártani otthon, hogy csemeténket megmentsük a csoki-, cukorka és sütifüggőségtől. Ez persze leginkább a kezdetektől lehetséges. Ha már kialakult a gyerek csoki-süti-csipsz-cukor imádata, csak hosszú hónapok alatt, példamutatással, s nagy kitartással lehet mérsékelni ezek fogyasztását, hiszen már rájuk szokott.

Így édesítünk mi

Sokan furcsán néznek ránk, amikor a vendégnek ígérkező barátokat megkérjük, ne hozzanak csokoládét, cukorkát a fiainknak, eddig sikerült kitartani... Persze azért mi sem tudjuk – és mivel Magyarországon élünk, nem is akarjuk – teljesen kikerülni az édességfogyasztást, Ám állítom, gyerekeink jóval kevésbé édesszájúak, mint a többiek, és azt remélem, ez később is így marad. Bár tisztában vagyunk vele, hogy az oviban, iskolában a társaktól elsajátított „ismeretek” hatására egyre kevésbé lehet majd befolyásolni őket.
Mi nem veszünk nekik édes csokikat, cukorkákat, néha esetleg beugrik egy Túró Rudi, egy müzliszelet vagy egy kis keksz. Van buláta, otthon pattogatott kukorica, nyers sárgarépa és karfiol, gyümölcs minden mennyiségben! Korpás vagy a háztartási keksz nem hiányozhat otthonról! Az édes ételeket nagyon kevés cukor-szőlőcukor keverékével, mézzel, vaníliával, banánnal édesítem. A kakaót, a krémes sütiket nem ismerik, így igényük sincs rájuk. Sohasem vettem még nekik édesített „gyümölcs”joghurtot, hanem otthon készítem. Cukrozott leveket sem kapnak, a száz százalékos gyümölcslevet szénsavmentes ásványvízzel felhígítjuk, hogy ne legyen olyan tömény, ráadásul takarékosabb is.
Így lehetséges, hogy nem nyafognak csokiért, sütiért a közös bevásárlások alkalmával, édesítetlenül isszák a gyógynövényteát és a citromlevet, és végül, valahányszor küldenek nekünk Afrikából olyan „borzasztó” keserű kóladiót, amit én képtelen vagyok megenni, a férjemmel versengve, arcukon földöntúli boldogsággal percek alatt befalnak belőle vagy fél kilót.

Cukortudomány
A legtöbb, kereskedelemben kapható édesség fő alkotórésze a cukor. A finomított cukrot 99,9 százalékban a szacharóz nevű anyag alkotja, amely úgy készül, hogy a cukorrépából vagy a cukornádból kivonnak mindent: rostot, ásványi anyagot, vitamint, fehérjét, összesen a növény 80 százalékát, míg végül a puszta, kikristályosított „cukor” marad csak. A természet ilyen töménységű cukrot nem „termel”, ezt kizárólag ipari körülmények között lehet gyártani.
A természetben is fellelhetjük az édes ízt: gyümölcseink zamatát a

szacharóz, a glükóz (szőlőcukor), a fruktóz (gyümölcscukor) és az egyéb cukorvegyületek sajátos kombinációi biztosítják. Csakhogy ezek a természetes cukrok boldog harmóniában élnek a vitaminokkal és a rostokkal, melyek a gyümölcsöket, zöldségeket alkotják. Az úgynevezett finomított, azaz természetes társaitól elválasztott cukor óriási terhet ró a szervezetre. Emésztése nem a szájban vagy a gyomorban kezdődik, hiszen szinte le sem kell bontanunk, annyira egynemű, hanem rögtön a bélből szívódik fel, és kerül a véráramba. Pillanatok alatt megemeli a vér cukorszintjét. Ahhoz, hogy újra a normális értékre süllyedjen vissza, bonyolult hormonális folyamatokat kell mozgósítania a szervezetnek, méghozzá sürgősen. Óriási adag inzulin szabadul fel, hogy hatására a vércukor szintje visszaessen, ám most már sokkal alacsonyabb szintre, mint az édesség elfogyasztása előtt volt. A cukor lebontásához kalciumra is szükség van, s annál nagyobb a csontokból kivont kalcium mennyisége is, minél több cukrot veszünk magunkhoz. Ez okozza, hogy a rendszeresen nagy mennyiségű édességet fogyasztók csontjainak idővel gyengülése, deformálódása figyelhető meg. A cukor egyébként B-vitamint is elvon a szervezettől. Így a nagy mennyiségű édesség fogyasztása az idegrendszer károsodásához is vezethet. Számos idegrendszeri megbetegedés, tanulási zavar és viselkedési probléma hátterében állhat a túlzott cukorfogyasztás!

Élet nélküle
Amerikai kutatások azt is bebizonyították, hogy azok a népcsoportok, melyeknek tagjai napi rendszerességgel fogyasztanak finomított cukor tartalmú élelmiszereket, tehát csokoládét és egyéb édességeket, édesített üdítőitalokat, kakaóitalt és egyes élelmiszeripari adalékanyagokat (E-számokkal jelölik ezeket az előre gyártott ételek csomagolásán), sokkal agresszívebbek, szociálisan kevésbé érzékenyek, ugyanakkor nagyobb mértékben küzdenek különböző egészségügyi problémákkal, mint azok a népek, akik főleg természetes ételeket, s ezekben természetes, finomítatlan cukrot fogyasztanak rendszeresen.

Tudományos körökben az is köztudott, hogy a cukor, a csokoládé ugyanolyan rászokáshoz, függőséghez vezet, mint a nikotin, a koffein, a kábítószerek és az alkohol, azaz folyamatos igény alakul ki irántuk a szervezetben, és mint az előbbi mérgekről, a cukros ételekről is nagyon nehéz leszokni.
S ha mindez még nem volna elég, angol kutatók megállapították, hogy a túlzott édességfogyasztás csökkenti a szervezet betegségekkel szembeni ellenálló képességét is, számos ételallergiát okozhat, és „természetesen” fogszuvasodáshoz, elhízáshoz vezet.

Mit tehetünk?

Érdemes alaposan végiggondolni, s esetleg csokimajszolgatás közben elolvasni a csomagolópapíron, miket tartalmaz a kis édes, amit épp

csemeténk kezébe adtunk, s hogy valóban szüksége van-e rájuk fejlődő szervezetének? Semmi esetre sem! A cukor, pontosabban a szacharóz nem táplálék. Nincs semmiféle tápértéke, nem tartalmaz hasznos anyagokat. Mindössze energiát, mely megszerezhető finomítatlan, természetes, emberbarát táplálékokból. Akkor meg miért adjuk? Rutinból? Megszokásból? A reklámok hatására? Belátjuk, hogy semmi szüksége a szervezetnek a mesterséges édességekre, és mégis cukros teával cumiztatjuk a kisbabát? Az üldögélő apróság ételeit „seízűnek” találjuk, és megcukrozzuk, hogy biztos megegye? Ha kezdettől a természetes ízek re neveljük, kevésbé fog hatni rá a cukorevő környezet. A nagyobbacskákat sok kitartással, okos magyarázattal, beszélgetéssel, de főleg példamutatással olyan felnőtté, akinek nem az ipari édesség jelenti az egyik  legfőbb gyönyörforrást az életben.


Gyümölcsjoghurt cukor nélkül
Egy evőkanálnyi, boltban vásárolt natúr kefirt vagy joghurtot öntsünk fel két deci langyos tejjel, keverjük meg, majd tegyük meleg, száraz helyre. Körülbelül másfél nap alatt joghurt lesz belőle. Ha egy teáskanál tejfölt is teszünk hozzá, csodálatosan ropogós lesz! A kész joghurtot ízesíthetjük friss és aszalt gyümölcsökkel, mazsolával, mézzel, keverhetünk bele vaníliát vagy kókuszreszeléket.
 
Olvasnivaló:
William Dufty: Cukor blues
2001 Ft Kétezeregy Kiadó, 2001. www.ketezeregy.hu