Napjainkban egyre nagyobb számban diagnosztizálnak krónikus emésztési zavarokkal járó gluténérzékenységben, azaz cöliákiában, hétköznapi néven lisztérzékenységben, illetve tejcukorérzékenységben, más néven laktózintoleranciában szenvedő betegeket. Mindkét betegség jellemző tünetei a hasfájás, hasi görcsök, puffadás, hasmenés, vagy akár émelygés, ami hosszabb távon fogyáshoz, kedvetlenséghez, ingerlékenységhez vezethet.

Az elmúlt 50 év alatt a cöliákia iránti érzékenység négyszerte gyakoribbá vált. A gluténérzékenység tulajdonképpen nem más, mint egy felszívódási zavar, amikor a szervezet ellenanyagot termel a glutén lebontását végző enzim ellen. Dr. Balaicza Erika belgyógyász szakvéleménye szerint a betegség azért jelenthet különösen nagy veszélyt az emberi szervezet számára, mert az esetek mindössze 12 százaléka mutat tüneteket, és teszi lehetővé az időben történő felismerést. Érdekesség, hogy a betegség a gyerekeknél a leggyakoribb, az érintettek túlnyomó többsége, 70 százaléka pedig nő. Világszerte, így hazánkban is egyre nagyobb a cöliákiában szenvedők aránya, a rejtett, más néven lappangó érzékenyeket is figyelembe véve pedig valószínű, hogy minden századik magyar ember érintett. A gluténérzékenység többnyire öröklött, cöliákiás betegek elsőfokú rokonainak mintegy 10 százaléka gluténérzékeny. A szakértő mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a cöliákiában szenvedőknek egész életükben szigorú, gluténmentes diétát kell tartaniuk, azaz nem fogyaszthatnak a gabonafélékben (búza, rozs, árpa, zab) található glutént tartalmazó élelmiszereket.

A laktózintolerancia rendkívül széles körben elterjedt érzékenység, a világ lakosságának többsége ugyanis érintett. A betegség oka a tejcukrot lebontó enzim, a laktóz hiánya, illetve elégtelen működése. A gluténérzékenységgel szemben a laktózintolerancia nem igényel szigorú diétát, a teljes tejcukor-érzékenység pedig igen ritka, így nem szükséges feltétlenül a tej és tejtermékek teljes mellőzése. Az érzékenység foka és a tünetek erőssége egyénenként változó.