Chuck egy alkalommal bejutott egy olyan gyűlésre, ahol a bántalmazott nők alkottak közösséget. Az ő beszámolóik a pszichológus számára új információkat tartogattak.

Rájött, hogy a férfiak által tanúsított fizikai erőszak mellett még rengeteg jellemző viselkedésforma jellemzi ezeket a kapcsolatokat, és szinte mindegyikben megjelenik ugyanaz a mintázat.

Ilyen viselkedésforma volt a nő kontrollálása, elszigetelése, annak az ellenőrzése, hogy kivel beszélget, hova megy, mire költi a pénzt, hogyan neveli a gyereket. A bántalmazó minta összetevője a bevételtől való megfosztás, az állásvállalás tiltása vagy akár a járművezetéstől való eltiltás is.

Chuck Derry arra a következtetésre jutott, hogy az összes viselkedésformának az a célja, hogy minden úgy történhessen, ahogy a férfi akarja, és az erőszak, vagy az erőszakkal való fenyegetés az eszköz ahhoz, hogy a bántalmazó elérje célját. Vagyis az erőszak nem a cél, csupán az a technika, amivel a kontrollt el lehet érni.

Chuck módszere a csoportjában az volt, hogy végtelen türelemmel a megértő kommunikációra tanította a férfiakat. Arra, hogy érzéseiket kifejezzék szavakban, hogy felismerjék azokat, és hogy megoldásokra törekedjenek a viták során.

A buzgó coach házi feladatokat is adott a klienseknek, igyekezvén rávenni őket, hogy otthon gyakorolják az én-közléseket és az asszertív kommunikációt. A beszámolók rendre arról szóltak, hogy a bántalmazó férfiak az új technikát is arra használták fel, hogy biztosítsák saját kiváltságos életüket, és ha az új készséggel ez nem sikerült, hamar feladták.

Miért lehettek ezek a férfiak ennyire elkötelezettek az erőszakkal szemben?

Mit nyertek a férfiak az erőszakkal?

Chuck egyik este feltette a kérdést a csapatának: mit nyertek az erőszakkal? A kérdésre született válaszokat a teljesség igényével közlöm:

• A feleségem/barátnőm félni fog tőlem, így nem megy el szórakozni és nem költi a pénzt.

• Megkaphatom, amit akarok: elmenni szórakozni.

• Tiszteletet.

• A feleségem/barátnőm nem fog velem vitatkozni.

• Felsőbbrendűség-érzést: ő számol el nekem, hogy mikor hova ér oda. Én döntök, nem ő.

• Életben tartja a kapcsolatot - túlságosan félni fog elhagyni engem.

• Pénzt.

• Szexet.

• Minden döntést én hozhatok meg, rá való tekintet nélkül.

• Drogokra költhetem a pénzt.

• Nem kell megváltoznom érte.

• Hatalmat.

• Én dönthetem el, hogy hova megyünk el párként.

• Én dönthetem el, kivel találkozhat.

• Én dönthetem el, mit viselhet.

• Irányíthatom a gyerekeket.

• Ha egyszer megváratott a feleségem/barátnőm, többet nem fog.

• Megfélemlíthetem.

• Félni fog tőlem és nem fog szembefordulni velem.

• Meggyőzhetem, hogy ő cseszi el.

• Csökken az önbecsülése, ezért minden kívánságomat lesni fogja.

• Felnéz rám és minden döntésemet ellenvetés nélkül fogja fogadni.

• Dönthetek a társasági életéről - fenntarthatom a saját imidzsemet az ő kinézetén és viselkedésén keresztül.

• Az ő hibája, hogy megvertem.

• Csak egy tárgy.

• Kapok egy háztartási robotot: bébiszitter, takarítónő, akivel egyben szexelhetek és kaját is ad.

• Fényezi az egómat.

• Szépeket mond nekem.

• Henceghetek vele.

• Ha dolgozik - megkapom a pénzét.

• Rávehetem, hogy otthagyja a munkáját és vezesse a háztartást.

• Elszigetelhetem, hogy a barátai ne fordulhassanak ellenem.

• Eldönthetem, mire költsük a pénzt.

• “Én vagyok a kenyérkereső.”

• Megvehetem magamnak az összes játékot.

• Nem kell törődnöm a feleségemmel/barátnőmmel.

• Ha tönkreteszem a cuccait, ki lesz nekem szolgáltatva.

• Minden infót kiszedhetek belőle.

• Egy dadus-házvezetőnőt kapok.

• Engem vigasztal utána.

• Vacsorával vár haza.

• Haverokat hívok át a tudta nélkül = több meló neki.

• Nulla kompromisszum = nagyobb szabadság.

• Nem kell hallgatnom a panaszkodását, amiért nem mondok el neki dolgokat.

• A feleségem/barátnőm nekem dolgozik.

• Nem kell otthon segítenem.

• Nem kell a feleségemmel/barátnőmmel vagy a gyerekkel időt töltenem.

• Eldönthetem, hogy hogyan neveljük a gyerekeket - kivel játszhatnak, milyen iskolába járhatnak, vagy teljesen kimaradhatok az egészből - megszabhatom, mire van “szükségük” (étel, ruha, pihenés stb.)

• Megszabhatom, mi a valóság, stb.

• Magam mellé állíthatom a gyerekeket vele szemben.

• A gyerekek azt csinálják, amit mondok.

• Olyanra formálhatom a feleségem/barátnőm vagy a gyerekek személyiségét, hogy AZ ÉN DOLGOMBAN segítsenek.

• Bekussoltathatom a gyerekeket az abúzusról.

• Nem kell felkelnem, kivinnem a szemetet, vigyázni a gyerekekre, elmosogatnom, felkelnem éjjel a gyerekhez, mosnom, pelenkát cserélnem, takarítanom, hozni-vinni a gyerekeket, felmosni, hűtőt takarítani stb.

• Senkinek nem kell felelnem.

• Azt csinálhatok, amit és amikor akarok.

• Ignorálhatom/letagadhatom a korábban elkövetett erőszakot vagy felelőtlen magatartásokat.

• Újraírhatom a megtörtént eseményeket.

• Eldönthetem a jövőnket.

• Megválaszthatom, mikor miből lesz balhé, és hogy az mibe fog neki kerülni.

• Igazolhatom a felsőbbrendűségemet.

• Mindig nekem lesz igazam.

• Nem kell meghallgatnom a kívánságait, a panaszait, a dühét, a félelmeit stb.

• Én hozom meg a szabályokat, hogy aztán bármikor áthághassam őket.

• Nem fog segítséget kapni a korábbi verésekért, mert nincsenek barátai, és összezavarom a fejét.

• Meggyőzhetem, hogy őrült.

• Meggyőzhetem, hogy nem vonzó.

• Meggyőzhetem, hogy ő tehet róla.

• Meggyőzhetem, hogy ővele van a probléma.

• Szakíthatok vele.

• Rávehetem a gyerekeket, hogy kémkedjenek az anyjuk után.

• Bekussoltathatom a gyerekeket, hogy ne mondják el az anyjuknak, mit csináltam.

• A gyerekek nem fognak ellentmondani nekem.

• Nem kell beszélgetnem a feleségemmel/barátnőmmel.

• Én lehetek a ház ura.

• Nehezen elérhetővé tehetem magam.

• Így van valaki, akire rásózhatom a dolgaimat.

• Így van valaki, akinek beszólhatok.

• Nem fogja rámhívni a rendőrséget.

• Megmondhatom a gyerekeknek, hogy nem kell az anyjukra hallgatniuk.

• Visszavonattathatom vele a feljelentést.

• Rávehetem, hogy álljon ki mellettem a családjával szemben, az én családommal szemben, a zsarukkal szemben, a bírókkal szemben, ügyészekkel szemben stb.

• Beismertethetem vele, hogy ő a hibás.

A pszichológus mélyen elgondolkodott a látottakon és rájött, hogy ennyi "nyereség" mellett hihetetlenül nehéz lesz rábírni a csoportot, hogy adja föl a viselkedést. Végül úgy döntött, hogy ezt is megkérdezi tőlük: Miért adnátok ezt fel?

A válaszok nem a jó emberré válás igényére céloztak. Minden tételből az derült ki, hogy a bántalmazó férfi csak és kizárólag akkor adja fel a kontrollálást, ha „letartóztatják”, „elválnak tőle”, „távoltartást kérnek ellene”, „a felnőtt gyereke nem hívja meg az esküvőre”.

Nincs más segítség tehát, mint a következetes, összehangolt közösségi válasz az erőszakra, a bírósági rendszerek biztonságos és hatékony beavatkozása, a felelősségre vonás, és az erőszakot szenvedett nők megóvása, biztonságuk biztosítása. A feleségverés elleni csoportok hatékonysága messze alulmarad egy megbízható jogi eljáráshoz képest.

Egyszerűen túl sok "előny" származik az erőszakból. Az erőszak beteljesíti a bántalmazó álmát arról, hogy minden a kedve szerint történjen.

Ezért élnek vele. És maguktól sosem adják fel.

Forrás: https://voicemalemagazine.org/abusive-men-describe-the-benefits-of-violence/?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR02r-UR5Sg1qczdtivCsQNs4S4qOub1J7_elPAxzIPjDCUAFIzBMHTnByU_aem_AR0HAPNmyvvUHUmCQ4HeA8ZNpXpkyEyewgX9BlYBY4HHPVxhnr-k7c_zNs856HuZFcpCksCqeT17kzEeS88cev3z

Prokk Noémi fordítása alapján

Indexkép: Depositphotos.com