Az állatorvosnak nincs könnyű dolga, hiszen a beteg nem tudja elmondani a panaszait. Itt a tudáson kívül a sok vizsgálat, és az arra adott reakció segít a diagnózisban.

Így esett meg, hogy egy röntgen, egy ultrahang, 3-4 nem támogatott recept, vérvétel, és injekció után jórészt elúszott a család ezévi nyaralás-pénze, igaz nem volt sok.

Mielőtt bárki az állatorvost népnyúzónak kiáltaná ki, el kell mondanom, hogy hivatását szerető, korrekt emberről van szó, aki korántsem milliomos. Neki is fizetni kell a rendelő bérleti díját, az emberek közterheit, a rezsit, a drága anyagokat, és nem utolsó sorban a horribilis összegű gépek törlesztő részleteit.

Tíz évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy egy átlagos, nem hivalkodó családi ház kedvéért - két lakásból egy nagy ingatlant létrehozva - összeköltözünk idős szüleimmel, a téli utazáspénzünket az ingatlanadó félretétele fogja elvinni.

Az, hogy a kedvenc háziállatomért felelős vagyok, és ez pénzt, időt, fáradtságot is jelent, soha nem volt előttem kétséges.

"Felelős vagyok a rózsámért" ahogyan a Kisherceg mondja, mert már "megszelidítettem".

És megszelidítettem a házunkat is, az egyre növekvő gázszámlákkal, a jövőbeni renoválási költségekkel, (melyeket félre kell tenni), az utazási nehézségekkel, a kert költségeivel együtt.

A ház vásárlása, a két kicsapott kutya befogadása, mindkettő a MI DÖNTÉSÜNK volt. Akkor úgy döntöttünk, hogy az jó lesz, mert a kutyák kedvesek, mert a kertes ház szép.

Birtokolni akartuk ezeket a dolgokat, és most olyan világot élünk, hogy mindennek meg kell fizetni az árát. A birtoklás örömének is.

Ahogy a népi mondás tartja: "Ha megetted a húsát, edd meg a csontját is!" Bizony, nagyon becstelen dolog lenne most csak azért megválni a kedvencünktől, mert megbetegedett. Hiszen éveken át szeretettel üdvözölt minden hazatérésnél, őrizte a házat éjszakánként (egész hajnalig járőrözött), ragaszkodó kedvességgel kommunikált velünk - szóval szeretett minket.

Ugyanúgy buta dolog lenne a házunk karbantartási költségeit teljesen a következő generáció nyakába varrni, mint pl. ahogyan ezt a szocializmus 40 éve alatt az állam tette, ingatlanvagyonának teljes lerohasztásával.

A "jó gazda" és "rossz gazda" fogalma a jogban régóta ismert. Minden ingatlan adás-vételi szerződésben benne van, hogy az új tulajdonos "szedi annak hasznait, és viseli annak terheit."

A kapitalizmus pedig nem csak a féktelen fogyasztásból áll, hanem hosszú idő óta újra a felelősség "megkapásából" is.

A szabadság, és a felelősség elválaszthatatlanok egymástól.

Nos, ez a közös az állatorvosban és az ingatlanadóban, de ez lesz a közös a nyugdíjban, a gyermek vállalásban, és még sok más dologban is. Hogy rajtunk fog múlni, hogyan élünk idős korunkban, vagy tudjuk-e taníttatni a gyerekünket, nem az államon.

Ennek a felismerésnek még nem látom a jeleit. Válság ide, válság oda, még mindíg fogyasztási cikkekre költünk, a biztonságunk helyett. Ideje másképpen gondolkodnunk a pénzről.

Én minden esetre örülök, hogy VAN kutyám, (akinek drága az orvosi költsége,) és VAN ingatlanom, (ami után adót kell fizetnem.) Jobb, mint segélyért sorban állni az önkormányzat előtt. Bár tudom, hogy kevesen gondolkodnak így.