A következőben nemcsak az önkéntes nyugdíjpénztárt, hanem a jelenleg érvényben nyugdíjrendszert szeretném röviden bemutatni.

A jelenlegi nyugdíjas lakosság korábbi társadalombiztosítási befizetéseit az államháztartáson belül nem különítették el, ezért nyugdíjjárulékukat az aktív korú lakosság befizetéseiből fedezi az állam. Mivel az aktív korú, dolgozó lakosság népességen belüli aránya fokozatosan csökken, az eltartottak - nyugdíjasok - aránya pedig emelkedik, a nyugdíjak kifizetése egyre nagyobb terhet jelent az állam számára. Így elkerülhetetlenné vált, hogy az eddigi ún. felosztó-kirovó nyugdíjrendszert egy, az öngondoskodáson alapuló, többpillérű, ún. tőkefedezeti rendszer váltsa fel.

Az új, többpilléres vegyes nyugdíjrendszerben, a biztosított nem csak az állami társadalombiztosítástól, hanem a nyugdíjpénztáraktól is számíthat öregkori járadékra. A nyugdíjrendszer első pillére továbbra is az állami társadalombiztosítástól származó öregségi nyugdíj, melynek nagysága a ledolgozott munkaévek és az átlagkereset függvénye.

A második pillért a magánnyugdíjpénztári rendszer jelenti, ahova minden pályakezdő számára kötelező a belépés. A befizetések nagysága a bruttó jövedelemtől, a majdani járadék összege pedig a befizetésektől, illetve a pénztárak által realizált hozamtól függ. Az új nyugdíjrendszer tőkefedezeti módon nyújt szolgáltatásokat: a pénztártag egyéni számlájára kerülő befizetéseket a pénztár befekteti, az elért hozamot pedig jóváírja a tag számláján.

A nyugdíjrendszer harmadik pillérét jelentő önkéntes nyugdíjpénztárakba való belépésről a munkavállaló szabadon dönthet. Működési elveikben az önkéntes és a magánpénztárak megegyeznek.

A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosított részére, elhalálozás esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít.

Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket, az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja. A társadalombiztosítási nyugdíjak kifizetésénél tehát állami garancia érvényesül.

Aki szolgálati idejének legalább egy részében a magánnyugdíj-rendszer keretében is fizetett tagdíjat, a társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultakhoz képest eltérő mértékű társadalombiztosítási nyugdíjra jogosult.

Aki a magánnyugdíj-rendszerben fizetett tagdíját és ennek összegét saját döntése alapján a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer számára átutalja, annak ellátását úgy kell megállapítani, mintha biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezve.

Saját jogú nyugellátások: öregségi nyugdíj , rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj,

Hozzátartozói nyugellátások: özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátások.

Az 1998. évben bevezetett nyugdíjreform komoly változást hozott a nyugdíjjárulék fizetésével kapcsolatban. Rendelkezése szerint a munkavállaló saját maga dönthet arról, hogy kötelező nyugdíjjárulékát továbbra is teljes egészében a társadalombiztosításnak, vagy a járulék egy részét az általa választott magánnyugdíjpénztárba fizeti. A tag nyugdíjba vonulásakor megosztott nyugdíjat kap, részben a társadalombiztosítástól, részben a magánnyugdíjpénztártól. A magánnyugdíjpénztári tagnak 2 százalékos nyugdíjjárulékot és 6 százalékos tagdíjat is fizetni kell.

Kötelező jelleggel pénztártaggá válik a pályakezdő. Pályakezdő az, aki 42. életéve betöltése előtt 1998. június 30-a után válik először biztosítottá, tanulmányai befejezését követően az, aki 1998. június 30-a előtt már volt biztosított (pl.: nyári szünidőben dolgozott), és 1999. szeptember 1- ig nem volt lehetősége önkéntesen csatlakozni a magán-nyugdíjpénztári rendszerhez.

A magánnyugdíjpénztárak tőkefedezeti elven nyújtják a szolgáltatásaikat. A pénztártagok a pénztárba belépésüktől kezdve nyugdíjuk folyósításáig fizetik a törvényben meghatározott mértékű tagdíjat, amelyből a működésre fordított hányad feletti részt a pénztárak befektetik.

A tagok befizetéseit és a pénztár befektetéseiből származó hozamot a pénztár a tag egyéni számláján írja jóvá, legalább negyedévente. A nyugdíjkorhatárt elért tag pénztári járadékát az egyéni számláján akkor nyilvántartott összeg alapján kell megállapítani, tehát az addig felhalmozódott összeg, mint tőke lesz a járadékfedezet.

A pénztár tehát tulajdonképpen a nyugdíjba vonulásig felhalmozódott összeget váltja át a törvényben meghatározott szolgáltatások közül arra, amelyet a pénztártag választ. A szolgáltatás általában életjáradék, vagy egyösszegű kifizetés lehet.

Az önkéntes nyugdíjpénztár kizárólag nyugdíjszolgáltatást nyújthat. A tagsági viszony feltételei

1. 16 életévet betöltött magyar állampolgár

2. munkavállalással és letelepedési engedéllyel rendelkező 16 évet betöltött nem magyar állampolgár

3. munkáltatói tag

4. támogató

5. ha az alapszabályt elfogadja

A tagsági viszony megszűnik:

1. a tag halálával

2. átlépéssel más pénztárba

3. kilépéssel

4. egyösszegű szolgáltatás igénybevételével

5. járadékfizetés fixidejének lejártával

Az önkéntes nyugdíjpénztárak sikeres működése fontos társadalmi érdek. Lehetőség, mégpedig önként és egyre nagyobb számban, munkáltatók által is támogatva, az öregkori öngondoskodásra.