5 dolog, amit anyaként megbánhatsz

​Szerencsére mindig jön egy újabb reggel, mikor a legfáradtabb édesanyák is újult erővel és új esélyekkel kezdhetnek neki a napnak. Van azonban néhány dolog, amin már nem lehet utólag változtatni, pláne akkor, ha a nagy rádöbbenés évekkel később történik. Lássuk, mi az 5 leggyakoribb hiba, amit a szülők utólag megbánnak, melyek azonban egy kis odafigyeléssel elkerülhetők.  

1. Útra fel!

Gyönyörű dolog fiatalon édesanyává válni, számos lehetőség azonban később, gyerekekkel sokkal bonyolultabbá válik. Kisgyerekkel utazni nem lehetetlen, sőt, vannak nagyon vagány szülők, akik akár 4-5 csemetével utazzák be a világot (és ezt pl. egy vlog formájában elénk is tárják), egy ilyen kaland azonban rengeteg szervezést kíván, és valljuk be, az út hangulata is egész más, ha az ember egyedül, netán a párjával, egy szál hátizsákkal vág neki a világnak, vagy ha különböző korú gyermekei úticsomagját is be kell pakolnia a sajátja mellett. Érdemes kicsikkel is útra kelni, ők ugyanis egy egész más dimenzióját mutatják meg a világnak, ha az ember azonban egy önfeledt, sőt, akár veszélyes, kalandos útra vágyik, érdemes még a gyermekek születése előtt megejtenie azt.

2. Türelem!

A leggyakoribb pont, melyet azok a szülők emlegetnek, akiknek már felnőtt gyerekei vannak, a türelem. Pedig teljesen érthető, hogy kijön az ember a sodrából, amikor hónapok óta nem aludt, rosszul érzi magát a bőrében, szalad a lakás és gyermeke épp a határait próbálja feszegetni. Mégis, érdemes ilyenkor kicsit hátrébb lépni kettőt, és kívülről szemlélni az életünket. Lehet, hogy fárasztó az első néhány hónapban, hogy újszülött kisbabánk csak úgy nyugszik meg, ha érzi az anyja közelségét, mégis, amikor az utolsó gyermek anyatejes táplálása is befejeződik, szomorúan konstatálja az ember: véget ért valami, és soha többé nem lesz már az életünk része. Hasonlóképp lehet, hogy fárasztónak találjuk a szeparációs szorongás közepén lévő totyogóst emelgetni, mégis, hiányozni fog ez az intim közelség, amikor fiatal felnőtt gyermekünket már csak a vasárnapi ebéd alkalmával láthatjuk. És főleg ne feledjük: ami nekünk a hétköznapot jelenti, az csemeténknek a gyermekkora, egy időszak, mely az egész életét meg fogja határozni.

3. Ismerd el a teljesítményed!

A gyermeknevelés olyan, mint a foci, mindenkinek van róla véleménye. Különösen igaz ez a közeli nőrokonokra, akik valamiért kissé feljogosítva érzik magukat, hogy elmondják, szerintük hogyan kéne nevelned a gyermekedet. És bármilyen határozott elképzeléseid vannak, néha, főleg az első gyereknél, nem ritka, hogy pokoli perceket okoz egy-egy ilyen rokonlátogatás. Gyakori, hogy a gyermekágy alatt a „jószándékú segítők” elbizonytalanítják a hormonok miatt amúgy is ingatag lelkiállapotú kismamát. Ilyenkor jó persze, ha melletted áll egy társ, aki látja és elismeri, milyen emberfeletti munkát végzel, sőt, esetleg ki is veszi a részét ebből a munkából. Minden nehézség ellenére némi tudatossággal azonban te is megveregetheted néha a saját válladat. Reflektálj a teljesítményedre, és ismerd el magad, sőt, akár kisebb játékos jutalmakat is kitalálhatsz, melyek feldobják a hétköznapot. A lényeg, hogy ne hagyd, hogy magad alá temessen a jótanácsok lavinája, bizonytalanul is tudd, a kisbabádnak te vagy a legfontosabb a világon.

4. Írj naplót!

Bármilyen nehéz is rávenni magunkat, nagy hasznát vehetjük később, ha egyes gyermekeinkről feljegyzéseket készítünk. Akkor is, ha biztosak vagyunk benne, hogy az adott dátumra/eseményre emlékezni fogunk, érdemes legalább kulcsszavakat rögzíteni. Később, mikor a pici felnőtt, egy nosztalgikus massza marad majd ezekből az eseményekből, és hiába gondoljuk úgy, hogy egy adott információ nem fontos, egy-egy ilyen feljegyzés jóízű sztorizgatásokat vonhat maga után, ha néhány évtized múltán rábukkanunk. Vigyázat, fontos azonban, hogy ha az első gyermekünkről naplót vezetünk, tegyük meg ezt a többi gyermekünknél is, nehogy később féltékenységre adhassunk okot.

5. Maradj önazonos!

Mindannyian ismerünk olyan nőket, akik amint anyává válnak, úgy érzik, kiteljesedett az életük, és semmi más nem köti le őket többé. Ez egy természetes és hormonálisan is megtámogatott folyamat, mégis, fontos, hogy mindig őrizz meg valahol mélyen egy szeletet a régi önmagadból. Szükséged van erre, hiszen ha a gyermekek egyszer felnőnek, megkönnyíted a saját dolgodat a majdani „üres fészek-szindróma” idejére, de szüksége van erre a párodnak is, aki elsősorban nem anyaként ismert meg téged és szeretett beléd. Sőt, talán leginkább gyermeked profitálhat abból, ha őrzöd gyermektelen éned egy kis szeletét: könnyebben lép a felnőtt élet útjára valaki, ha azt látja, hogy édesanyja örül annak, hogy gyermeke önálló életet kezdett, és nem siránkozik azon, hogy elmúltak azok a tartalmas gyermekévek. 

Kép:  Ksenia Chernaya from Pexels