A családon belüli erőszak egy olyan kényes téma, melyet sokan legutolsónak vesznek, mert szégyellik, félnek tőle, sírás környékezi őket, vagy éppen annyira elásták, hogy már maguk sem tudják, hogy ők is molesztálás, vagy gyerekkori erőszak áldozatai lettek.

Mit nevezek erőszaknak, molesztálásnak? Írok pár esetet, ami nem csupán a pszichológia szerint, hanem az alternatív gyógyászati módszerek használata közben is kiderült számomra, hogy erős kihatással van a jelenre.

• Pár évesen a kis gyermek mellett szeretkeznek, szexuális életet élnek, amit a gyerek érzékel, lát, mondhatjuk “átél”. Ezt a gyermek megjegyzi, elraktározza és később, amikor az iskolában tanul róla, aztán nagyobb korban, mikor ő maga is csinálja, akkor kezdi tudatosan vagy tudatalatt szégyelni magát, hogy mit tettek vele/mellette. Fontos itt kihangsúlyozni, hogy 6-8 éves korig a gyerekek mindent, amit az anyjuk a közelükben érez és cselekszik, azt sajátjuknak is érzik. Azért, mert a határok nincsenek még kialakítva és konkrétan az anya aurájában élnek, biztonságban. Sokan nem törődnek ezekkel, aztán felnőtt korban bukkan fel ennek utóhatása a szégyenérzet, bűntudat stb.
   
• Gyerekek közötti szexuális kapcsolódás, ahol már a nemi jelleg is megmutatkozik. Lehet ez kíváncsiságból, lehet zsigerből, de akár azért is, mert látták a szülőktől, tévéből stb. Rengeteg esetet láttam már (amikor kezelésre megkerestek a történetükkel), ahol családon belül testvérek között történt olyan érintés, önkielégítés, orális érintkezés, vagy akár konkrét behatolás, amit ott és akkor nem tartottak furcsának, mert nem mondta nekik senki. Hisz ki lehet a felelős azért, ha valaki 3-4 vagy akár 8-10 évesen magához, esetleg a testvéréhez ér és figyeli, vizsgálgatja, vagy akár örömet okoz direkt, esetleg titokban elbújva? A gyerekek? A szülők? Itt összetett az eset, hisz a gyerekek csak akkor nem mondják ezt el, ha a szülőkkel nincsenek közelebbi viszonyban, magyarul: ha nem beszélgetnek, és a szülők sem mutatják ki az érzéseiket. Ha az egyik gyermek pár éves, a másik már 8-10 éves, akkor a nagyobbik érettebb testileg, de érzelmileg és szexuális oldalon éretlen. Ezek mind-mind érzékenyen érintik a résztvevőket. Sokszor már ott, amikor megtörténik. Pláne akkor, ha le is buknak szülők, felnőttek előtt. PLÁNE akkor, ha ezek után semmilyen beszélgetés, tisztázás nem történik. “Minden megy tovább, mintha mi sem történt volna” – Azt gondolom a legrosszabb, amit ilyenkor a család tehet, hogy titokban tartja, és nem beszél róla. Erről később írok még.
   
• A gyermekeket más személy is veszélyeztetheti: pl. saját apa, saját anya, nagyszülők, vagy nagybácsi, keresztapa, esetleg közeli szomszéd, család barátja. Ezek a személyek elvileg azért vannak a gyerekek körül, hogy vigyázzanak, biztonságot adjanak és a család melegét biztosítsák. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb erőszak, molesztálás épp családon belül történik. A család biztonságos és feszültséggel teli közege remekül meg tudja tartani a titkokat. És ahelyett, hogy ilyen esetek után megvédenék az áldozatot, azaz a kicsit, még rá is förmednek, hogy ő csak legyen csendben, ne meséljen senkinek erről, mert baj lesz. A vétkes pedig sunnyogva éli tovább életét. A gyerek pedig úgy nő fel, hogy ő fog bűntudatot érezni, mert nem direktben, de őt tették felelőssé.
   
• Kukkolás és egyéb indirekt közeledés: vannak azok az esetek, amikor konkrétan nem történik fizikai kontaktus “gyilkos és áldozat” között, viszont akkor ott vagy később kiderül, hogy mit tett a támadó. Pl. ilyen eset, amikor a kislányokat vagy kisfiúkat meglesik, kukkolják a rokonok és ez szexuálisan izgatja őket, és akár konkrétan önkielégítést is végeznek saját vagy más közeli gyermek látványára. Ez a családon belüli beteges viselkedés is olyan energiát von a családra, kicsi gyerekekre, ami onnantól évekig, vagy évtizedekig rányomja bélyegét életükre és szexuális életükre.

Itt nem is folytatnám hosszan a példálózást, inkább kitérnék a fent említett titkolózásra.

Előző 1-2 generációnál és még korábbi időszakokban, a családokban tilos volt a szexualitásról beszélni, főleg ha ez családon belül történt. “Megesik az ilyen, majd elfelejtjük”. Az utóbbi évtizedekben viszont akkora szexuális robbanás volt a fejekben, szívekben, hogy a rég elfelejtett emlékek kezdenek feltörni és ébredeznek a tömegek. Ébred a szív. Ezzel együtt jön a tisztulás és a régi traumák felszínre kerülnek. Már nem tudják és nem is akarják elhallgatni, ha ilyen történik.

Mi történik, ha elhallgatják? A titok miatt a sértett azt fogja érezni, hogy nem fontos, ami vele történt, sőt csak ő érzi fájdalmasnak, egy idő után pedig a felelősséget is magára vállalja, hiszen biztosan miatta volt az egész, mert nem beszélnek róla. A kommunikáció hiánya felesleges belső harcokat, konfliktust és félreértéseket szül, idővel pedig mély és betonbiztos bűntudatot. A bűntudat pedig kihat a szexuális életre, és egyértelmű, hogy a kapcsolatokra, gyerekvállalásra is.

Mi történik, ha beszélnek róla? Ha a sértett fél kiadja magából a régi fájdalmait, akkor idővel meggyógyul a régi seb és helyrejön a teste, lelke. Ehhez persze nem kevés idő kell és odafigyelés, szeretet, és egy olyan társ, aki hasonlót vall (nyílt, szerető, kölcsönös és gyengéd).

Miből lehet sejteni, hogy valami történt a te életedben is, amit mélyen elástál?

• gyereket szeretnél, de úgy érzed és tapasztalod, hogy minél jobban akarod, annál távolabb kerül tőled és a szexuális életedbe is mindig belerondít valami
• nem tudod élvezni a szexet
• nem tudod igazán elengedni magad, ha közeledik egy ellenkező nemű ember
• különféle betegségeket teremtesz magadnak, mikor intimebb helyzetbe kerülnél
• undorodsz az emberi testtől (férfi, női nemi szervektől) – vagy úgy beszélsz róla, mintha semmi örömet nem okozna
• titkolózol a szexualitással kapcsolatban és félsz a saját testedre is nézni, hozzáérni, szeretni, szeretni hagyni
• szerinted a testiség bűn és rossz, koszos stb.

Hogy tudnád élvezni az életedet, ha minden, ami örömet és boldogságot hoz, ítélet alatt van?

Hogyan lehetnél boldog, ha a tested üzeneteit figyelmen kívül hagyod?

Hogy teljesedhetnél ki és pottyanthatnál erre a világra utódokat, ha se a saját tested, se a párod testét nem szereted igazán? A lelkéről nem is beszélve…

Lássuk csak, mit is mondanak a babákról? A gyermek egy szerelmes kapcsolat gyümölcse. Igen tudom, születnek másképp is gyerekek. Megesik. Mégis a teljes, egészséges baba akkor tud megfoganni, ha a szeretet gyümölcseként tekintünk rá, ehhez pedig két nyitott és egészséges szülőre van szükség (testileg és lelkileg). Ha a testi gondokat kizárjuk, mert egészséges a pár, akkor jön a lelki rész. Ha ott elakadás van, akkor azt érdemes felszínre hozni, tudatosítani és elsimítani a lelki ráncokat. :) Mert mindenre van módszer és lehetőség, csak meg kell, találd. :)

Egy rövidke gyakorlatot próbálj ki egyedül vagy akár a pároddal.

Álljatok teljesen mezítelen a tükör elé és figyeljétek magatokat! Csendben. Figyeljétek meg mit éreztek, milyen gondolatok jönnek. Pörögjetek, járjatok körbe és figyeljétek magatokat.

Ha teljesen felszabadultak tudtok maradni és semmi negatív gondolat nem jön, akkor szabadon áramlik a szexuális energiátok is. :)

Amennyiben bármi elindul, ami nem oda passzol, és úgy érzitek lehúz, ott van még mit dolgozni magatokon és esélyes, hogy ez kihat a kapcsolatotokra, szexualitásra és a gyermekvállalásra is.

A következő cikkemben folytatom a babavállalás útjában álló akadályok történeteit. Mi a helyzet az anyagiakkal? Mi lesz, ha megszületik a baba? El tudjuk tartani? Fel tudjuk nevelni? Miből? Ha én nem tudok dolgozni (nő), akkor számíthatok-e a férjemre? Vagy úgy járok, mint ahogy anyukám járt?! Tehát összefoglalva: anyagi félelmek gyerekvállalás előtt, mint akadályozó tényező.

Szép napot kívánok kedves olvasó és hamarosan találkozunk!

A cikk további részei:
Babát szeretnénk 1. rész - mi lehet még a háttérben?!
Babát szeretnénk 3. rész - Anyagi különbségek

Fotó: Greyerbaby/pixabay.com