Mi van akkor, ha többszöri orvosi vizsgálódás ellenére sem találnak semmi fizikai problémát a testedben, mégsem fogan meg a gyermek? Keresel még 3-4 orvost és ott is megkapod ugyanazt, hogy egészséges vagy, megfelelő a sejtszám?
Utóbbi években rengeteg ilyen pár került hozzám, akik keserves keresésben és próbálkozásban végül rájöttek, hogy a fizikai világ nem minden. Kell lennie valami másnak is, ami a testen túlmutat.

Felsorolnék pár okot, amit a tapasztalatok és elmondottak alapján gyűjtöttem össze:

• férfi és/vagy nő gyerekkori tapasztalat, feldolgozatlan esemény akadályozta a megfoganást – pl. nem kívánt gyermek volt valamelyik (vagy mindkét) fél. Ilyen esetben a tudatalatti megakadályozza a baba megfoganását
• molesztálás (bármelyik, vagy mindkét félnél)
• anyagi félelmek
• rossz párválasztás – nem illik össze a két ember, csak nem ismerik be maguknak és egymásnak
• társadalmi nyomás, családi nyomás, megfelelési kényszerek
• túlhajszoltság és az intimitás hiánya
• túlagyalás, görcsösség
• “a baba is egy feladat, a babagyártás is egy feladatmegoldás”
• szexuális gátlások – öröm és fény hiány
• félreinformálás
• jóslatok és negatív programok
• lehúzó kapcsolatok, környezeti ráhatások

Úgy döntöttem egy sorozat keretei között sorra fogom venni a fent felsorolt gátló tényezőket és az azokkal kapcsolatos leleplező gondolataimat.

Első körben az egyik kedvenc témám, ami erősen a szakmámba vág: gyerekkori feldolgozatlan élmények, emlékek, traumák

Eszembe jutott egy konkrét eset, ami tulajdonképpen egy hatalmas félreértésen alapult. Kisgyermekként mindenki tiszta, nyitott és érzékeny. A szülők, nagyszülők egy egyéb “állat fajták” a környezetből gyakran elfelejtik, hogy ők is voltak gyermekek és mi az, ami nekik nem tetszett, amit felnőtt korukra, messzire el akartak kerülni.

Anita mikor megtalált a baba projektjével, akkor még nem sejtette, hogy nála is egy ilyen gyerekkori trauma áll a háttérben és a boldogsága útjában. Orvosról orvosra jártak, álmatlan éjszakákon vannak túl, rengeteg sírással, várakozással, amit havonta átéltek, amikor “már megint megjött”. Az orvosok szerint nincs semmi gond Anitánál és a férjénél sem.

Megtalált a kérdéssel: akkor mi lehet az oka, hogy mégsem sikerül már 4 éve megfoganni a babának?! Miért éppen nekik nem lehet?

Kiderült, hogy fogantatása után folyamatosan abban a stresszben élt Anita anyukája, hogy “bármikor elveszíthetem a hasamban lévő kis gyermeket… mint korábban már háromszor”.

Édesanyja elveszített 3 gyereket Anita születése előtt és ez a félelem beárnyékolta az áldott időszakot. Számára ez nem áldás volt, hanem szó szerint teher  -> hosszú terhesség. Így már érthető az is, hogy miért nevezik sokan ezt a 7-9 hónapot terhességnek.

Tulajdonképpen itt indult el a félreértés, mert a baba a pocakban csak annyit érzékel, hogy félnek, rettegnek, tehernek érzik az egészet. De hogy ki fél és ezt ki érzi? A baba azt hiszi ő maga, hisz benne van az édesanyja aurájában, testközelben. És mit érez tehernek az anyuka? Nem a babát magát, hanem annak az elvesztése és a korábbi gyermekek halála a terhes. És ez a nem mindegy.

Nem mindegy, hogy NEM SZERETTEK VOLNA ENGEM vagy NEM SZERETTEK VOLNA ELVESZÍTENI.

Ugye? Anitánál ez utóbbi volt. Elveszítéstől való félelem.

Ezt a félelmet Anita hozta tovább és a saját életében olyan erősen leblokkolta magában lelkileg a megtermékenyülést, hogy bár testileg nem látszott semmi akadály, mégis folyamatosan megállította a baba földi útját. Ha nem termékenyül meg, akkor nem is tudja elveszíteni. Ha nincs baba, nincs fájdalom.

Persze amikor erre rájött a belső utazás során, akkor hatalmas sírással szakadt fel lelke mélyéről a gyerekkori fájdalma, félelme és tisztára mosta könnyeivel a régmúltat. Megkönnyebbült, felsóhajtott. A kezelés után 1-2 hétig még ülepedni kellett a felzaklató élmények után, viszont 1 hónappal később kaptam tőle a jó hírt, hogy nem jött meg neki, és gyorsan teszteltek is párat. Pozitív lett a teszt. :) :) :)

Mindenki boldog volt, és én is mosolyogva mesélem azóta történetüket. :)

A fenti kis sztori azért kerülhetett fel az oldalamra, mert úgy érzem, sokan beleesnek abba a hibába, hogy csupán a fizikai világra koncentrálnak. Ezzel elfelejtve vagy nem foglalkozva a lelki világgal és a szívvel. Pedig legalább annyira fontos a szívedben, lelkedben és gondolataidban lévő történet, mint az, hogy fizikailag egészséges legyél a gyermeknemzéshez. :)

A következő részben a fiatal kori szexuális “találkozásokat”, molesztálást stb. fogom kicsit átvilágítani, taglalni, hisz erről beszélnünk kell. Úgy érzem, sokan inkább hallgatnak róla, közben elfelejtik, hogy milyen mély nyomot tud hagyni egy ilyen titok. Feldolgozatlan titok.

Szép napot kívánok kedves olvasó és hamarosan találkozunk!

A cikk további részei:
Babát szeretnénk 2. rész - mit tettek velem?!
Babát szeretnénk 3. rész - Anyagi különbségek

Fotó: patrisyu/ FreeDigitalPhotos.net