100 gyerekből, akinek papírja van róla, 85 nem diszlexiás - Mi áll a részképességzavarok hátterében?

A részképességzavaroknak előre látható jelei vannak, kinőni pedig nem lehet

Dr. Donauer Nándor neuropszichológus, a Budai Gyermekkórház klinikai szakpszichológusa volt a vendége Veiszer Alinda műsorának. A szakemberrel készült interjút itt lehet megtekinteni.

Az interjú során többek között arra keresték a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy olyan sok gyereket diagnosztizálnak diszlexiával, diszgráfiával és egyéb zavarokkal.

A szakértő szerint ennek hátterében a megváltozott iskolai követelmények is állnak, illetve az, hogy az óvodában nem mernek szólni a szülőknek, hogy valami probléma van a gyerekükkel. 

Pedig szerinte már középső csoportban jelezni kell, hogy milyen fejlesztés szükséges, így a gyerekek többségét fel lehetne készíteni az iskolára. 

A szakember szerint ugyanis már óvodáskorban vannak jelei annak, hogy a gyerek részképességzavarokkal küzd. 

Ilyen lehet, ha:

• nem akarja megfogni a duplót vagy a legót, nem képes ráilleszteni a táblára,
• az oviban egyedül játszik,
• nem szeret hintázni és rollerezni.

A szakértők kiemelte, hogy nagyon káros, amikor a szülők úgy állnak egy problémához, hogy "majd úgyis kinövi a gyerek". Hiszen a részképességzavarokat kinőni sosem fogja.
 

A mozgáshiány az oka, hogy egyre több gyereknek van részképességzavara

A szakértő szerint ma több gyermek küzd részképességi zavarral, mint 20 éve. Szerinte ez a mozgáshiánynak köszönhető, a felnőttek és a gyerekek is keveset mozognak, a szülők pedig gyakran túlféltik a gyerekeiket. 

A bébikompról is szót ejtett: nagyon károsnak tartja ezt is, hiszen amíg a gyermek a kompban tartózkodik, addig nem tud fejlődni, nem tud kúszni, mászni, amire nagy szüksége lenne abban az életkorban. 

A szakember elmondta: a mozgás sokkal több területen eredményez fejlődést - a mozgás hiánya pedig lemaradást -, mint azt gondolnánk: akinél például kimaradnak bizonyos mozgásformák, annak problémái lesznek később a matematikával. 

Hozzátette, hogy ma 100 gyerekből, akinek papírja van arról, hogy diszlexiás, 85 valójában nem az: egyszerűen csak olvasási nehézségei vannak. Ennek oka pedig, hogy hiányzik a motiváció - véli Dr. Donauer.

Régen ezt úgy oldották meg, hogy a nagypapa azt mondta az unokájának: addig olvasol, amíg nem tudsz olvasni. Ma pedig sokszor így reagál a szülő a felmerülő nehézségekre: "Ó, mentsük fel írás alól, mentsük fel olvasás alól, mentsük fel az élet alól." Ez így nem megy.

Azok a gyermekek, akik valóban diszlexiások, komoly mozgási nehézségekkel küzdenek. 

A szakember kiemelte, hogy nagyon fontos lenne az óvódai szűrés megerősítése. Hiszen ha időben jelzi az intézmény a szülő felé, hogy probléma van a gyerekkel, akkor idejében el tud kezdődni a fejlesztés, így pedig sokkal nagyobb az esély arra, hogy problémamentesen kezdheti majd az iskolát. 

Indexkép: Depositphotos.com