Játék a tavaszi nagytakarítás!
Talán ezért van, hogy oly kevéssé tisztelik a lakás tisztaságát és rendjét. Viszont ez nagyszerű lehetőséget ad a kezünkbe, hogy egyfelől szórakoztatóvá tegyük a takarítást, másfelől hogy elültessük az igényesség kicsiny csíráját gyermekeink lelkében. Hátha bennük kifakad és szárba szökken - nem járnak úgy, mint mi, akik csak azért takarítunk, mert tudjuk, hogy muszáj, mert belátnak az utcáról, megszól az anyós, továbbá rémes betegségeket lehet elkapni a kosztól, és olyan macerás ilyen időben orvoshoz járni.
Használjuk ki gyermekeink őszinte és ártatlan kíváncsiságát - nyomjuk a porszívót az ő kezükbe! Nos, ehhez előbb kétségkívül össze kell szedni néhány - ezer - dolgot a földről, de ilyenkor játsszuk azt, hogy mi vagyunk a nagyfarkas, járjuk végig négykézláb a lakás össze zegét-zugát (remek tornagyakorlat a hát- és farizmoknak!), és kicsinyeinknek hordjuk a farkasfészekbe az "ennivalót" azzal, hogy rejtsék el télire. Kétségkívül csak három éves kor fölött jön be a dolog - és kamasz gyermekeinkkel se próbálkozzunk, mert igen hamar körberöhögnek.
Apropó, kamasz. Ha valaki tud valami biztos receptet arra, hogyan lehet rávenni egy tizenévest, hogy legalább akkor szedje össze a szemetet a szobájában, ha az amúgy már magától is kijönne, és sírva bevetné magát a kukába, szóljon, mert tehetetlennek érzem magam.
Ha már összegereblyéztük a földről azt a hat tonna gyemekjátékot, lassan alkalmas lesz a terep arra, hogy porszívózzunk. Játsszuk azt, hogy a gonosz porcicák csellel elfoglalták a lakást - és bizony nekünk, bátor vitézeknek kell őket elűznünk. Szerencsére segítségünkre siet a porszívószörny (aki természetesen egy elátkozott királyfi), aki egy harapással akár két ellenséget is el tud tüntetni. Nyomjuk a gyerek kezébe a porszívót - minden négyzetméter, amit felporszívóz, tiszta nyereség. Ne legyünk maximalisták. Legfeljebb másnap is nekirugaszkodunk.
Árvizesdit is lehet játszani (panelban, átázásveszélyes emeleti lakásokban azért óvatosan!), semmi más nem kell hozzá, csak a felmosó felszerelés, és máris jöhet a vad áradat, amely végigsöpör a kövezett helyiségeken. Egyébként, ha megfelelő öltözéket húzunk - búvárruha? Nekem egyszer bejött, bár kétségkívül igen kínos volt, amikor vízipipával, úszószemüvegben nyitottam ajtót a postásnak (azóta inkább a szomszédnál hagyja a leveleimet) -, akár merüléseket is végezhetünk, nagy levegő, bukás az asztal alá, gyöngyhalászat a kád alatt.
A széthagyott zoknik is állandó gondot okoznak. Ha nincsenek széthagyva, akkor azért, mert nincs meg a párjuk. Ha megvan, akkor lyukas. Tehát zoknipárosítási verseny. Hát ez majdnem olyan, mint a porszívószörnyes játék. Mert egyszerűen muszáj megkeresni a zoknik párját - ám ezt az égegyadta világon senki nem szereti. Vagy mégis? Nekem nagyon bevált, hogy versenyt írtam ki a gyerekek közt: aki több zokninak talál házastársat, az kaphat egy szelet finomságot ebéd után. Igaz, ehhez kell több gyerek... Ha csak egy van, kénytelenek leszünk magunk is beszállni. További megjegyzés: kamasz gyermekeim egy szépnek igazán nem nevezhető napon úgy döntöttek, SOHA többet nem keresik zoknijaik párját, hanem direkte felemásat vesznek fel.
Ha a zoknik rendben vannak - hmm... - jöhet a ránctalanítás. Nos, ez nem épp egy reklámklip. Minálunk például a vasalás álneve. A gyerek megkeresi a ráncot a ruhán, amit el kell tüntetni - én meg kivasalom. Így talán nem annyira lélekölő ez a munka. Egyébként dehogynem - ráadásul az eredménye még kevésbé maradandó, mint a porszívózásé.
Azoknak, akik kicsiny gyermekük mellett teljesen kétségbe vannak esve a takarítás, házimunkák gyönyöreitől, üzenem: fentebb bőszen emlegetett kamasz lányaim ma már önként és fütyürészve vasalnak, apjuknak is, nekem is - bánja a csuda, hogy néha kiégetik! Az ember legyen rugalmas.
Nos, miután az ablak is tiszta - ezt igen kockázatos gyermekre bízni, mi mozizni szoktunk: gyerek leül, és kritikai megjegyzésekkel illeti az üveg átláthatóságát -, nagyon fontos pillanat következik el a család életében. A rendé és tisztaságé. Ilyenkor minden körülmények között üljünk le pár percben és szemléljük áhítattal teremtményünket.
Oly múlandó szegény!
Öt perc múlva úgyis kiömlik valami, beállít egy sáros lábú egyén - és máris kezdhetünk mindent elölről.
Kép: www.foter.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: