Amíg az óvodakezdésnél a gyermeknek ahhoz kell alkalmazkodnia, hogy bizonyos időre el kell válnia a szüleitől és a megszokott környezetétől, és új szabályrendszerhez, valamint a közösségi együttéléshez is hozzá kell szokni, addig az iskolakezdés egy teljesen új közösség elfogadása mellett számos más elvárást is támaszt a gyermekek elé. Mindezekkel a kihívásokkal a gyermek mellett a szülőknek is meg kell küzdeniük, amely eleinte nagyobb testi és lelki erőfeszítést kíván meg a család minden tagjától.

Nem csak a családnak, de az általános iskolai pedagógusoknak nagy szerep jut a kisgyermekek tanulásra nevelésében és az iskola elfogadtatásában, azonban ez csak úgy sikerülhet jól, ha az iskolakezdés előtt a szülők a megfelelő előkészületekkel megalapozzák ezt a folyamatot.
 

Lássuk, mik a legjelentősebb változások iskolakezdés idején
 

• A napirend lényegesen kötöttebbé válik a korábbinál (pl. nem lehet fél órával később érkezni az iskolába, csak azért, mert lassabban sikerül reggelizni, és a nap nagy részében nem döntheti el a gyermek, hogy milyen tevékenységet választ, például nincs délutáni pihenő).
• Folyamatos teljesítményhelyzetbe kerül a gyermek, ami eddig ismeretlen volt számára.
• Új típusú fizikai terhelés éri a kicsiket (pl. iskolatáska, 6-8x45 perces ülés).
• Kötöttebb viselkedési elvárásokkal szembesülnek a gyerekek (pl. illemszabályok gyarapodása, 45 perces kommunikációs stop a kortársakkal, órai jelentkezés stb.).
   

(Kapcsolódó cikkünk: Menjen iskolába, vagy maradjon még egy évet az oviban? - a leggyakoribb szülői tévhitek és az iskolaérettség 5 szempontja)

Így hangoljuk hatékonyan az iskolakezdésre a csemeténket

Ahhoz, hogy a gyermekeknek a lehető legkönnyebb legyen az átállás, a szülőknek mindenképpen fel kell készíteni az iskolakezdésre őket, de nem mindegy, hogy hogyan!

• Ne „rémisztgessük” a gyereket az iskolával! „Az iskolában nem játszhatsz majd annyit.”„A suliban nem mehetsz ki akármikor mosdóba.” – ezek és az ehhez hasonló mondatok könnyen elbizonytalaníthatják a gyerekeket, esetleg félelemérzetet okozhatnak bennük, ezért kerüljük az efféle, negatív érzéseket, esetleg szorongást kiváltó figyelmeztetéseket.
• Meséljünk spontán az iskoláról! Jó ötlet a saját iskolaéveinkről beszélni, hiszen a gyermek így meggyőződhet róla, hogy egyszer mi is átéltük azt, ami rá vár, így bizalommal fordul majd később is hozzánk a kérdéseivel. A történetekben és az iskoláról szóló beszélgetésekben javasolt inkább az iskolába járás pozitív oldalait kidomborítani. Például azt, hogy mennyi új és érdekes dolgot tanulhat meg és próbálhat ki, hogy mi mindenre lesz majd képes, miután megtanult olvasni és számolni, hogy mennyi új gyereket ismerhet meg, és mennyivel önállóbbá válik majd.
• Válaszoljunk őszintén! Az óvodáskorú gyermekek rendkívül érdeklődőek, általában már az ovi utolsó évében elkezdenek kérdezősködni az iskoláról. Ilyenkor mindig az igazat kell válaszolni a nekik, hiszen a rájuk váró feladatokat és elvárásokat akkor sem kerülhetik ki, ha elhallgatjuk előlük őket. Beszéljünk nyíltan, ha például ha szóba kerül, hogy bizony lesznek olyan változások is az iskola miatt, amik nem feltétlenül a kedvükre valóak (pl. a koránkelés).
• Vonjuk be az előkészületekbe a kicsiket! Az iskolára hangolódásban sokat segíthet, ha a gyermek aktívan részt vesz az iskolakezdéshez szükséges teendőkben (pl. füzetcsomagolás, vignetta ragasztás). A felkészülésnek szintén fontos állomása lehet a tanszerek vásárlása. Hagyjuk meg ennek a kissé rituális voltát, és ha van rá lehetőségünk, akkor engedjük a gyermeknek kiválasztani a felszerelés azon darabjait, melyeket nem határoz meg előre az iskola.

Nem hiba, ha a gyermek még nem tud olvasni

A szülők körében számos tévhit él azzal kapcsolatban, hogy az iskolakezdésre mi mindent kell megtanulniuk a gyerekeknek. Valószínűleg a csemeténk mindent elsajátított, amire szüksége van ahhoz, hogy megkezdhesse tanulmányait, ha nincs észlelhető lemaradás a fejlődésében (ezeket a szakemberek, óvodai dolgozók figyelik és jelzik). Nem kell tehát olvasni tanítanunk, folyton számoltatnunk, vagy foglalkoztató füzetekkel elárasztanunk. Sőt, kifejezetten az a leghasznosabb, ha engedjük őket friss levegőn mozogni, kirándulni, sportolni és a többi gyerekkel játszani. Sok szülő nem tudja, hogy a mozgás hatására fejlődnek azok az idegpályák az agyban, melyek elősegítik a tanulási folyamatokat.

Ne várjunk csodákat a gyermekektől!

Amikor elkezdődött az iskola, fontos, hogy a szülő reális elvárásokat támasszon gyermeke felé. Egy aktív, szabályszegő óvodásnak természetes, hogy eleinte nem lesz kiváló a magatartása, a gyengén rajzoló gyermek pedig valószínűleg nem fog rögtön gyöngybetűkkel írni – azonban ezek a készségek folyamatosan fejleszthetők.

Javasolt ellenben a gyermek erőfeszítéseit rendszeresen dicsérni, eredményeit kiemelni, ugyanakkor a hibáira is mindig figyelmeztessük, de ne hangsúlyozzuk azokat. Ami nagyon fontos, hogy ne azt érezze a gyermek, hogy a szülői szeretet és elfogadás a teljesítményétől függ. Ezzel együtt persze szükség van arra, hogy legyen egy követelményrendszer a szülő felől, de ez inkább arra vonatkozzon, hogy a gyermek képességei szerint a legtöbbet hozza ki magából. Az önállóság sem fog egyik napról másikra ugrásszerűen kialakulni: már az óvodáskorban el kell kezdeni arra szokatni a gyermeket, hogy a saját dolgait rendben tartsa, például, hogy önállóan öltözködjön.

Tanulni, tanulni, tanulni – Vagy mégsem?

Az első iskolaévben nem várható el a gyerekektől, hogy egész nap a tanulással foglalkozzanak. Az óvodából általános iskolába vezető úton is fontos betartani a fokozatosság elvét. Az 1. osztályosoknak még nem javasolt az iskola melletti külön foglalkozás, maximum a heti egy alkalommal történő sportolás, ha igényli a gyerkőc, de főleg a szabad játék az, amivel levezetheti a feszültségét.

Mindig beszélgessünk az iskolában történtekről

A gyermek várakozását, lelkesedését sajnos, sokszor letörik az első hetek az iskolában, amikor szembesül a kötöttségekkel, a folyamatos feladatokkal és versenyhelyzettel, valamint a monotonitással. Engedjük, hogy feszültségét megfogalmazhassa és – elfogadott keretek közt – levezethesse.

Támasszunk felé reális és jól megfogalmazott elvárásokat, de ne büntessük a hibákat, főleg az első szárnypróbálgatásoknál. A jutalmazás formája elsődlegesen a dicséret legyen, és ne tárgyi jutalom. Emellett igyekezzünk a gyermek önmaga felé irányuló elvárásait racionális keretek között erősíteni, hogy ne a mi kedvünkért tanuljon, hanem saját maga miatt (ez később nagy segítség lesz). A gyakorlásokat, házi feladatokat igyekezzünk a minimálisan szükséges szintre és időtartamra csökkenteni alsós gyerekeknél, hogy még kellő mennyiségű idejük maradjon a „gyerekes” dolgokra, így nem fogják teherként megélni a tanulást.

Testi tünetek az iskola miatt - Mikor kezdjünk aggódni?

Gyakran előfordul, hogy az iskolakezdés egy élethelyzeti krízisként jelenik meg a gyermeknél, ami változatos tünetek képében manifesztálódhat: például bepisilés, visszatérő hasfájás, dadogás, szorongás vagy alvásproblémák. Nagyon fontos figyelni a jeleket és hogy meddig, milyen intenzitással jelennek meg. Ha tartóssá válnak, vagy fokozódó tendenciát mutatnak, akkor mindenképpen és minél hamarabb keressünk fel szakembert, mert a problémákat különben hólabdaszerűen görgethetjük majd magunk és a gyermekünk előtt egész tankötelezettsége alatt. Mindemellett fontos tudni, hogy a tünetek hátterében nem csak az iskolával járó pszichés terhelés állhat, ezért minden típusú panasz esetén javasolt orvosi kivizsgálással kezdeni!

Forrás: WEBBeteg - Máténé Áfra Viktória, klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Fotó: Miloslav_Ofukany / pixabay