Amikor a testvérek piszkálódnak vagy kifejezetten rosszak egymással, az sokszor nem is a testvér iránti haragot mutatja, sokkal inkább valami mélyebb, valami megfoghatatlanabb dolognak a megnyilvánulása. Rengeteg feszültség lakozhat egy gyerekben, amiket olyan dolgok generálnak, amiket nem ért vagy nem tud megfogalmazni. A szülő frusztráltságát, iskolai feszültségeket, egy-egy családi tragédiát, válást, a rá nehezedő kimondatlan elvárásokat – ezeket mind fogja az érzékeny antennáival és ha nincs mód kibeszélni, feldolgozni, értelmezni, akkor valahol máshol fog kibuggyanni belőle a feszültség. A gyenge láncszemnél, ahol úgy érzi, kontrollálni tudja a dolgok menetét. Például egy kisebb testvér piszkálásában. Vagy a nagyobb testvér bosszantásában. Ezek nem tudatos rosszalkodások, sokkal inkább intő jelek, amikre érdemes odafigyelni.

Tanácsok a testvérféltékenység elkerülése érdekében

1. Az egyik legfontosabb dolog az önismeret

Nagyon őszintén és nagyon mélyen érdemes magamba nézni: vajon mit próbál kommunikálni számomra a gyerekem a testvére szekálásával?  Mit nem veszek észre? Több figyelemre vágyik tőlem? Több elismerésre? Netán úgy érzi, jobban szeretem a testvérért? Eléggé kimutatom, hogy szeretem őt és fontos a számomra? Támasztok felé elvárásokat, amiknek úgy érzi, nem tud megfelelni?

2. Közös idő

Az egyik legjobb gyógyír a gyereklélek sebeire (akár valósak, akár véltek) az osztatlan, koncentrált figyelem. A közösen eltöltött idő, amikor nincs semmi és senki (egyik tesó sem!), aki kibillentene ebből a meghitt és szeretetteljes állapotból. Amikor érzi a gyerek, mert kimutatom neki, hogy milyen fontos az életemben. Igen, tudom, a való életben, amikor kismillió dolog húz le egy szülőt iszonyú nehéz időt találni erre, de tíz percet naponta igenis rá tud áldozni mindenki. Ha kell, tíz-húsz-harminc perccel kevesebbet alszom, de legalább ennyit kettesben akarok tölteni minden egyes gyerekemmel.

3. Nem kell egyformán szeretni a gyerekeidet

Tudom, ez eléggé meghökkentő kijelentés, de négy gyerek anyukájaként megtapasztaltam, hogy bár a szeretetem intenzitása ugyanakkorra minden fiam felé, a minősége másmilyen. Mindegyiket ugyanannyira szeretem, de másként. Míg az egyikük nagyon érzékeny, és igényli a sok beszélgetést, addig a másiknak az kell a leginkább, hogy ölelgessem, simogassam, érjek hozzá. Nem aszerint akarom szeretni őket, hogy a testvéreik mit kapnak tőlem, hanem a saját igényeik szerint. Ehhez érdemes tanulmányozni és alkalmazni az öt szeretetnyelv módszerét.

4. Ne hasonlítgasd őket egymáshoz!

Tudom, ez lerágott csontnak tűnik, de szerintem piszok nehéz a gyakorlatban megvalósítani. Ha az egyik gyerek sportos, aktív és nyitott minden újra, míg a másikuk kedvenc elfoglaltsága egy kanapén feküdni és olvasni egész nap, akkor nagyon nehéz ezt elfogadni és nem noszogatni az egyiket, hogy legyen már olyan, mint a másik. Főleg, ha ebben az esetben a szülő is mozgékony, sportos. „Egész álló nap csak punnyadsz, gyere már, menjük futni egyet. Nézd, a bátyád is hogy élvezi!” Ebből a sorok közül azt olvassa ki a gyerek, hogy a testvére jobban megfelel a szülői elvárásoknak, bezzeg ő. Pedig ő egyszerűen csak aszerint töltődik, ahogy az igényei diktálják. Ilyen belső feszültséget nehéz aztán szélnek ereszteni. Elfogadni a másikat és nem akarni megváltoztatni – szerintem ez egy életen át tanulandó dolog.

5. Tanítsd meg, hogy örüljenek egymásnak!

Sőt, ne csak hogy örüljenek annak, hogy van testvérük, hanem értékeljék is egymást. Mondd el nekik, milyen nagyszerű dolog az, hogy olyan emberek veszik körül a családban, akik szeretik őket és úgy fogadják el egymást, ahogy vannak. Akiktől tanulni lehet. Néha otthon arról beszélgetünk a családban, kinek mi a jó és rossz tulajdonsága, és ki mit tudna ellesni vagy eltanulni a másiktól. Pl. hogy nem kell mindig eszeveszetten ragaszkodni az embernek az igazához („Ebben a bátyád tanulhat tőled”), vagy hogy hogyan lehet jól belemélyedni a munkába - akár leckeírásról, akár legózásról van szó („Ebben meg te tudsz tanulni a bátyádtól”). Ezek soha nem kioktató jellegű beszélgetések, sokkal inkább objektív megfigyelések, amivel azt is tudom hangsúlyozni a számukra, hogy a másság nem jelent jobbat vagy rosszabbat, hanem egyszerűen az élet természetes velejárója. Az ilyen „egymástól tanulós” beszélgetésekbe mindig beleveszem azt is, én mit szeretnék tőlük eltanulni, mert szeretem kihangsúlyozni, hogy ebben vagy abban meg ők a jobbak.

+1. Nem kell, hogy mindig jóban legyenek a testvérek egymással

Nincs olyan emberi kapcsolat, ami folyamatosan a fellegekben jár. Teljesen normális, ha néha nem akarjuk látni a kedvesünket, ha idegesít az anyánk, vagy ha haragszunk egy barátunkra. Miért lenne ez másként a testvérek esetén? Olyan széles az emberi érzelmek palettája, miért kellene csak a pozitívakra redukálni az érzéseinket? Kizárólag azért, mert az illető a testvérünk? Ez butaság. Én azt szoktam mondani a gyerekeimnek, hogy teljesen rendjén való, ha most mérges/haragszik/ki nem állhatja/féltékeny, stb. a testvérére, joga van ezekhez az érzésekhez. Csak arra figyeljen, hogy ne engedje, hogy ezek az érzések olyan tettekre késztessék, amivel megbántja a testvérét vagy amit később ő maga megbánna. Természetesen ezt az eszmefuttatást úgy foglmazom meg, ahogy azt a gyerek életkora lehetővé teszi. De a lényeget már pár éves korban megértik a gyerekek, ha szeretettel, higgadtan és megértően kommunikálunk velük.

Rengeteg könyv foglalkozik a testvérféltékenységgel, de azt gondolom, a fenti tanácsok olyan alapvető irányelvként működnek, amelyek nagyon jól megalapozzák a kiegyensúlyozott testvérkapcsolatot. Persze sokat lehet még ezekre építkezni, kisebb-nagyobb módszereket, tippeket rá építeni, de ha az alapok nem stabilak, semmilyen módszer nem működik rendesen.

Nem egyszerű ezeket az irányelveket betartani, én mégis azt javaslom, a következő hetekben tudatosan figyelj rájuk, és meglátod, a visszaesések és a be-becsúszó hibák ellenére látványos lesz a javulás.

Kép: YannaZazu / Pixabay