Hogyan jósolja meg az önkontroll szintje gyermekeink iskolai előmenetelét, illetve hosszú távú egészségét, anyagi jóllétét, családi életét 30 év távlatában?

Önkontroll: a kis döntések vezére. Vagy mégsem?

Felkelek 15 perccel hamarabb meditálni. Kizárólag addig eszem, amíg jólesik, nem eszem meg az utolsó, a tányéromon velem farkasszemet néző husit akkor sem, ha hirtelen kiabálni kezd. Ezen a héten bejelentkezem a háziorvosomhoz. Mindennap beveszem a vitaminjaimat. Vasárnapig megnézem az összes posztgraduális képzést, ami elérhető a számomra, kis erőfeszítéssel sokkal többet kereshetnék. Átlagemberként ilyen és ehhez hasonló mondatok juthatnak az eszünkbe, ha az önkontroll készségére gondolunk. Mindannyian tudjuk, hogy átszövi egész életünket, mégis, valahogy talán azt érezzük, életünk apróbb döntéseit, a hétköznapok kisebb történéseit befolyásolja, és azt is csak időlegesen: hosszú távú életminőségünkre csekély a hatása.

Egy 2011-ben a Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America hasábjain megjelent kutatás ennek pont az ellenkezőjét állítja. A tanulmány 1037 gyermeket követett nyomon születéstől 32 éves koráig. Azzal a megdöbbentő eredménnyel zárult, miszerint a gyermekkori önkontroll szintje megjósolta a későbbi felnőttek fizikai egészségét, gyógyszer- és alkoholfüggőségét, tanulmányi végzettségét és pénzügyi előmenetelét, valamint a törvénnyel való összeütközésük valószínűségét. Ráadásul az önkontroll hosszú távú hatásairól le lehetett hántani mind az intelligencia, mind a társadalmi osztály befolyását: a kisebb önkontrollal rendelkező csemeték között nagyobb mértékben fordult elő válás, szerhasználat, kevésbé törődtek az egészségükkel, hajlamosabbak voltak abbahagyni az iskolát, és nagyobb eséllyel voltak pénzügyi problémáik felnőttként, mint azoknak az alacsonyabb társadalmi osztályból származó vagy alacsonyabb intelligenciájú társaiknak, akik viszont nagyobb önkontrollal rendelkeztek.

A több tényleg több?   

Az önkontroll tehát egy olyan faktor, ami az egész életünkön végigvonul, különböző területeinek egyenkénti színvonalát is kimutathatóan befolyásolja, és nem mellesleg a környezetünkben élők életminőségét is. Ami csodálatos az önkontrollban azonban az, hogy szülőként, pedagógusként tudjuk formálni, alakítani. A társadalmi, gazdasági helyzetünkön való változtatás szinte lehetetlen, és gyermekünk intelligenciáját sem igen tudjuk javítani. Mégis, sokan jelenleg inkább ezeken a területeken próbálnak teljesíteni: a tömegpszichózis sodró hatására heroikusan küzdünk, hogy helyt álljunk a gyermektrenírozási versenyben. A kutatás eredményeit megismerve azonban elkerülhetetlenül új megvilágításba kerülhet az, hogy mivel is mozdíthatjuk elő valójában csemetéink hosszú távú életminőségét.

Önkontroll? Pontosan mi az?

Az első és az élet minden területén jelen lévő elvárás, amit a különböző társadalmak a gyermekekkel szemben támasztanak, az az önmaguk kontrollálásának a képessége. Pontosan milyen részkészségek tartoznak ide? 1. A kielégülés késleltetése; 2. A késztetések, vágyak szabályozásának a képessége (impulzuskontroll); 3. Az érzelemkifejezés árnyalásának képessége. A kielégülés késleltetésén azt értjük, hogy képes-e a gyermek ellenállni egy azonnali, kisebb kísértésnek egy későbbi, nagyobb jutalom reményében, amelyre várakoznia kell, ily módon késleltetve a kielégülést. Az impulzusaink, vágyaink szabályozásának a képességén azt értjük, hogy késztetéseinket féken tudjuk-e tartani, tudunk-e gondolkodni, mielőtt megteszünk valamit. Az érzelemkifejezés árnyalásának a képessége azt a készséget takarja, hogy tudjuk-e modulálni erős érzelmeinket úgy, hogy azokat a társadalom számára elfogadható módon fejezzük ki. Rengeteg életfeladatunk sikere tulajdonképpen azon múlik, hogy gyermekkorunkban mennyire váltunk mesterévé az önkontroll egyes részképességeinek (továbbiakban átfogóan: önkontrollnak). Nézzük meg egyenként lebontva, hogyan is befolyásolta az önkontroll a későbbi felnőttek életének részterületeit a Dunedin-tanulmányban.

Hogyan jósolja meg a nagyobb önkontroll az egészségesebb életet?

Amikor a születésüktől követett vizsgálati alanyok elérték a 32 éves kort, a kutatók több szempontból is górcső alá vették az egészségüket. Általános egészségügyi vizsgálat keretében átvilágították a szív- és érrendszeri, légzőrendszeri-, fogászati egészségüket, megnézték a gyulladásos értékeiket, de laborvizsgálatot is végeztek azért, hogy a különböző anyagcserével kapcsolatos értékekre rálássanak – beleértve ebbe az elhízást is. Ezen területek mutatóit egyetlen „fizikai egészség indexbe” összegezték. Arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy a gyermekkori önkontroll megjósolta a felnőttkori egészségügyi problémákat – és a dohányzás, alkohol- és gyógyszerfüggőséget is. Az alacsonyabb önkontrollal rendelkező gyermekeinket tehát jobban fenyegeti mind az általánosan rosszabb egészség, mind a különböző függőségek veszélye – társadalmi osztálytól és intelligenciától függetlenül.

Bal oldalon alacsony, jobb oldalon magas önkontroll. Zöld háromszöggel jelölt vonal: rossz fizikai egészség index. Piros négyzettel jelölt vonal: szerfüggőségi index. Kék pöttyel jelölt vonal: ismerős nyilatkozata szerfüggőségi problémákról

Képek forrása: https://www.pnas.org/content/108/7/2693

Hogyan jósolja meg a nagyobb önkontroll a pénzügyi jóllétet?

A gyermekkori önkontroll szintje előre vetítette a résztvevők pénzügyi helyzetét is. A gyenge önkontrollal rendelkező kicsik például felnőttként nem voltak tudatos tervezők a pénzügyeiket illetően. Nagyobb önkontrollal rendelkező társaikhoz viszonyítva kevésbé voltak hajlamosak a megtakarításra, kevesebb „pénzügyi mérföldkővel” rendelkeztek a jövőjükre vonatkozóan (saját otthon, bármilyen befektetés, nyugdíjtartalék felhalmozása), és pénzügyi szempontból kifejezetten küzdöttek. A velük folytatott interjúk során pénzkezelési nehézségekről számoltak be, és adósságot is hajlamosabbak voltak felhalmozni. A kutatók arra a sokkoló eredményre jutottak, hogy a gyermekkori önkontroll gyengesége sokkal jobban előre jelezte a pénzügyi problémákat, mint a résztvevők szociális státuszából fakadó helyzete vagy intelligenciája.

Bal oldalon alacsony, jobb oldalon magas önkontroll. Kék pöttyel jelölt vonal: szocioökonómiai státusz. Piros négyzettel jelölt vonal: pénzügyi tervezés. Világoskék rombusszal jelölt vonal: jövedelem. Zöld háromszöggel jelölt vonal: pénzügyi problémák. Lila háromszöggel jelölt vonal: ismerős nyilatkozata pénzügyi problémákról.

Válás és a törvénnyel való összeütközés

32 éves korukra az alanyok 47%-a már szülő volt. A gyermekkori önkontroll szintje szoros összefüggést mutatott azzal, hogy elvált szülőként nevelték-e a gyermekeiket, és elítélték-e őket – intelligenciától és társadalmi osztálytól ismét függetlenül.

Adj neki hálót, tanítsd meg halászni

Az egyéni önkontroll kulcstényezője tehát hosszú távú egészségünknek, anyagi helyzetünknek és mindannyiunk biztonságának. Elképesztő módon a gyermekek önkontroll terén mutatott különbségei körülbelül ugyanannyira jósolták meg felnőttkori általános jóllétüket, mint amennyire az intelligencia és a társadalmi státusz. Az előzőkkel ellentétben viszont az önkontroll változásra képes.   

A modern kor, amiben élünk, az átlagélettartam megnövekedését hozta magával; ez azt követeli meg tőlünk, hogy sokkal tudatosabban figyeljünk az egészségünkre és az anyagi helyzetünkre azért, hogy hosszúra elnyúló idős korunkat minél nagyobb egészségben és biztonságos pénzügyi keretek között élhessük. Ezen idők azonban nemcsak előnyöket, de számos csapdát is tartogatnak a számunkra: az élelmiszer könnyebben elérhető, sok ember végez ülőmunkát, könnyebb a hozzáférésünk a káros, függőséget okozó anyagokhoz, könnyebb a válás, és saját magunknak kell kezelnünk az időskori előtakarékosságunkat. Ezen változások fényében az önkontroll kritikusabb készség gyermekeink számára, mint az valaha volt.  

Rendben. Értem. Mit tehetek?

Mit is tudunk tenni gyermekeinkért a napi almán és a gumivitaminon túl azért, hogy önkontrolljuk fejlődésével maguk is képesek legyenek vigyázni magukra hosszú életük során? A Hogyan győzd le a haragod kiadvány az önkontroll két fontos aspektusának fejlesztését célozza meg: az impulzusok kontrollálásában és az érzelemkifejezés modulálásában, módosításában segít a csemetéknek.

Szloboda-Kovács Emese gyógypedagógus

Felhasznált irodalom:

A bemutatott tanulmány eredeti címe: Mofitt, et al.: A gradient of childhood self-control predicts health, wealth, and public safety. Fellelhető:
https://www.pnas.org/content/108/7/2693

A kielégülés késleltetése, Marshmallow-teszt:
https://hu.peopleperproject.com/posts/6763-the-marshmallow-test-delayed-gratification-in-children

Döbbenetesen nő az eladósodás:
https://www.azenpenzem.hu/cikkek/dobbenetesen-no-az-eladosodas/6524/

Lesújtó a magyarok egészségi állapota:
https://orvosihetilap.com/hirek/%E2%80%A2-les%C3%BAjt%C3%B3-magyarok-eg%C3%A9szs%C3%A9gi-%C3%A1llapota

Kétszázezer magyar ember gyógyszerfüggő:
https://index.hu/tudomany/egeszseg/2017/08/14/ketszazezer_magyar_ember_gyogyszerfuggo/

Üdvözöljük az egymillió alkoholista országában!:
https://index.hu/gazdasag/2020/01/24/alkohol_forgalom_magyarorszag_statisztika/

Nyitókép: depositphotos.com