B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu szerint a kulcs a rezilencia, azaz a rugalmas ellenálló képesség, amely szerencsére bármilyen életkorban fejleszthető.

- Vegyük észre, hogy egy megváltozott világban élünk, a mindennapjaink már nem olyanok, mint amiben felnőttünk – mondja B. Szirtes Dóra, aki szerint a rezilencia a kulcsa a jövőnek és a jelennek is. A rezilencia egy jól ismert fogalom a pszichológiában, arra a képességre szokás használni, amikor jól meg tudunk birkózni a meglepetésekkel és a nem várt akadályokkal. Minél rezilensebbek vagyunk és erre neveljük gyermekeinket is, annál gördülékenyebben tudjuk megoldani az előttünk álló kihívásokat még akkor is, ha az teljesen váratlanul, egyik pillanatról a másikra jelentkezik.

- Ma már számítunk rá, hogy bármikor karanténba kerülhet a gyermekünk, bejöhet az online oktatás, vagy épp kimarad egy korábban betervezett szünet, esetleg váratlanul egy hosszabb távú otthoni munkavégzésre kell berendezkednünk. A rezilencia itt is kulcsfontosságú: minél rövidebb idő alatt tudunk pánikból megoldásfókuszúvá válni annál gördülékenyebb stratégiákat tudunk kialakítani – magyarázza a szakértő.

B. Szirtes Dóra szerint ebben egyszerű praktikák is segíthetnek.

1. Nézzük mindennek a pozitív oldalát, szánjunk tudatosan időt arra, hogy átgondoljuk a lehetőségeinket és kialakítsunk egy olyan jól működő stratégiát, amit szükség esetén azonnal alkalmazni tudunk.
    
2. Próbáljunk meg kialakítani egy olyan időmenedzsmentet, ami akkor is működik, amikor a gyerekek kiesnek az óvodából vagy az iskolából. Mindig legyen egy B tervünk!
    
3. Ha kiesik a gyermek valamilyen okból időszakosan az intézményből, hetirend tábla és lineáris naptár segítségével szemléltessük azokat a napokat, amikor egyébként óvoda vagy iskola lenne és törekedjünk arra, hogy ekkor otthon is más legyen az élet. Próbáljunk rávilágítani arra, hogy nem hétvégéről, hanem munkanapokról van szó, amikor a maga módján a szülőnek és a gyermeknek is dolgoznia kell.
    
4. Az otthonlét ideje alatt törekedjünk a megszokott napirend tartására, nagyjából fix reggeli ébredési időre, a közös reggelizésre. Természetesen nem elvárható a gyerektől, hogy nyolc-tíz órán keresztül elfoglalja magát, de azt egy jó stratégia kialakításával el tudjuk érni, hogy hosszabb etapokban tudjunk dolgozni. Fontos munkaidő előtt és után a közös idő a gyermekkel, ahogy az is, hogy az ő napi ritmusához igazodjunk. Pl. a délelőtt után az ő délutáni pihenőideje alatt folytathatjuk a munkát, délután ismét kapcsolódunk, éjszaka pedig befejezzük a megmaradt munkánkat. Ezt a stratégiát csak az egyéni igényeink és tapasztalataink alapján tudjuk meghatározni.
    
5. Gyakran előfordul, hogy hétközben a gyermek idegrendszere az óvodai és iskolai környezettől telítődik, ilyenkor tudatosan szánjunk időt arra, hogy megálljunk és pihenjünk. A hétvége egyik napját például kinevezhetjük pizsinapnak, amikor nem lépünk ki a lakásból, még a kisboltba sem megyünk ki, hanem tényleg otthon vagyunk. Ilyenkor lehetőségünk nyílik a tevékenységeinket leegyszerűsíteni, tudatosan lelassulni és töltekezni – felnőttek és gyermekek egyaránt.

Nyitókép: depositphotos