Eddig erről nem sokat hallottunk itt Magyarországon. Ezen a tudáshiányon felbuzdulva készítettem egy házi közvélemény-kutatást. Megkérdeztem apukákat, hogy:

1. Szeretnének-e Apák Napját?
2. Mit szeretnének kapni Apák Napja alkalmából?

A kutatás nem reprezentatív mintán történt, de azért izgalmas eredményt hozott. A megkérdezett apák, nagyapák 75%-a szeretne Apák napját, de 25%-a kategorikusan elutasította. Az elutasítók közül sajnos csak kevesen indokolták válaszaikat. Így csak pár okot tudok felsorolni: szerinte az anya fontosabb, vagy mindegy, hogy van-e, minden nap legyen Apák napja. Volt, aki azt gondolja, hogy Apák napja nélkül is meg lehet oldani.

Hogy férjeink mit szeretnének kapni? A válaszadók két nagy táborra oszlottak. Az egyik csapat inkább a családdal töltené a napot. Sőt érkezett javaslat, hogy legyen plusz egy szabadnap erre az alkalomra (kérését továbbítottuk az illetékes Miniszteri Hivatalnak). Sokan valami kis apróságnak örülnének: egy kis rajz, valami kis meglepetés, vagy egy ágyban reggelinek. Ez a csoport a családdal együtt eltöltött tartalmas időnek örülne.

A másik tábor pedig azt kívánta magának, hogy elmehessen együtt a haverokkal. Valaki sörözne, valaki sportolna, megint mások pedig számítógép mellett ülnének. Elenyésző kis hányad volt, akit a hasán keresztül lehetne levenni a lábáról Apák napján. A kívánságok között szerepelt mákos guba, finom bor, és ízletes vacsora.

A legfontosabb tapasztalat a felmérésből mégis az lett, hogy elsősorban nőket kértem meg, hogy kérdezzék meg férjeiket. Nagyon sok visszajelzést kaptam arról, hogy nem is gondolták volna, hogy „pont ez” hiányzik apának.

S ha már felmerült, hogy kellene Apák napja, akkor gondoljuk végig, miért is jó egy apa a háznál:

Nagy kincs egy-egy aktív nagypapa, apa, nagybácsi, aki szívesen, természetesen, rendszeresen foglalkozik a gyermekekkel. Fiúknál a pozitív minta lehetőséget teremt a férfi- és apaszereppel való azonosulásra, de a lányok számára is nélkülözhetetlen nőiességük elfogadásához, kibontakozásához, önbizalmuk növekedéséhez az édesapa jelenléte, elismerése, rajongása, szeretete.

Az apák jobban képviselik a fegyelmet és a szabályokat, következetesebbek, kevésbé lágyszívűek, racionálisabbak. Ugyanakkor a gyerekekkel megélt intenzív közelség segíti az apák érzelmi gazdagodását. Megtanítja őket arra, hogyan mutassák ki jobban érzelmeiket, és arra is, hogy könnyebben igazodjanak el mások érzéseiben.

Azt gondolom, azt sem kell sok magyarázattal alátámasztanom, hogy a család gondjait sokkal könnyebb, ha ketten, egy szülőpár viseli, mint valaki egyedül.

Nézzük a másik oldalt. Miért jó egy férfinek a család. Hiszen lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb lenne sörözni a haverokkal, és szabadon élvezni az éjszakákat.

Kopp Mária, az orvos-pszichológus asszony és csapata a férfiak körében végzett vizsgálataival kimutatta, hogy „azok az apák, akik jó kapcsolatot ápolnak a gyermekeikkel, négyszer nagyobb valószínűséggel élnek tovább 69 évnél, mint akiknek nincs, vagy éppen terhelt, rossz a kapcsolatuk. Vagyis ez az élő, jó viszony nemcsak a gyermeket, hanem az apát is védi.”

S ha a gyermekekkel való jó kapcsolat ilyen komoly élet-meghoszszabbító tényező a férfiak számára, a jó házasság még inkább az - hangsúlyozta Kopp Mária, hozzátéve, hogy ezt számos fölmérés, kutatási eredmény is igazolja. A jó házastársi kapcsolat stresszoldó és stressz-elhárító hatású az élet legkülönbözőbb területéről érkező fenyegetettséggel, bizonytalansággal, szorongással szemben. Kölcsönösen véd és védelmet ad, boldogít, lélekben gazdagít. És meghosszabbítja az életet.
Kell ennél több?

Mégis figyelve az apák válaszaira, fontos, hogy a család ne energiát vigyen, hanem adjon. Ezt azzal érhetjük el, hogy megoldást találunk a közelség-távolság, az együtt-egyedül dilemmájára is. Az emberek vágynak az együttlétre, de ugyanakkor vágynak időnkét az egyedüllétre is. Ez nem áll ellentétben az egymás iránt érzett szeretetükkel. A házasságban mindkét igény számára teret kell adni.

Ide kapcsolódik a külső kapcsolatok kérdése is. Tudomásul kell vennünk, hogy nem lehetünk egymás számára a legjobb partnerek mindenben, és hogy mindketten vágyunk más emberek társaságára is. Szerencsés, ha nem akarjuk kontrollálni, vagy pláne megtiltani házastársunk minden rajtunk kívüli kapcsolatát. Ha elég érettek vagyunk, nem sérelemként éljünk meg, ha párunk mással is szeret együtt lenni rajtunk kívül. Mindenkinek jó, ha többféle kapcsolatban van lehetősége feltöltődni, ha a bajban sok másik emberre számíthat, ha különféle kapcsolataiban különféle örömöket találhat, vagy oszthat meg. Annál is inkább így van ez, mert ez a házasságot is tehermentesíti és megóvja.

Most már nem is marad más, csak, hogy egyik válaszoló apukát idézzem: „Apák napja nélkül is meg lehet oldani”. Ehhez pedig az kell, hogy mi nők, megértsük és elismerjük őket. Apák napjával, vagy Apák  napja nélkül.

(A cikk Dr. Kopp Mária kutatásai és Horváth Krisztina, pszichológus tanulmánya segítségével készült.)

Fotó. gisi: Father and Daughter