Mivel kint élt, nála jobban senki sem ismerte hitelesebben, testközelből az ottani helyzetet, történések hátterét. És ezt nagyon közérthetően közvetítette. Beszél angolul, horvátul, csehül. Közgazdász és neve elé – noha nem használja – kijár a dr. Aktív újságíró, oktat, és még aktívabb derűs nagymama. 2006. decembere óta itthon van. Hányszor hallhattuk például: Forró Evelyn jelent Prágából. Most ezt így módosítjuk:
Forró Evelyn Budapestről, Zebegényből, „Nagymamaföldről jelenti.

Nagyon sok időt töltött külföldön – mely országokban pontosan mennyit is?

- Összesen 11 évet. 1987-91 között az akkori Csehszlovákiából, Prágából tudósítottam. 1995-98 között Horvátországban, Zágrábban éltem, a férjem, Szalay Zsolt ott volt nagykövet, de én mint a Magyar Rádió külső munkatársa, akkreditálva voltam, tudósítottam. 2002-06 között Törökországban, Ankarában volt nagykövet a férjem, onnan is tudósítottam, ezúttal a Klubrádiót és a Népszavát.

A kinti gasztronómai kultúra megjelenik a konyhájukban?

- Természetesen. Ha bárki a családból Prágában jár, tudja, hogy Hermelin sajtot kell hoznia, szeretjük a cseh sört, különösen a Velkopopovicky Kozelt. A horvát sajtokat, és az utolérhetetlen ízű kulent mostanában nélkülözzük, mert régen jártunk arra. A török ízek nem hiányoznak az asztalról, különösen a padlizsánt szeretjük mindenféle formában, és szinte minden napos az almatea (egy speciális fajtát kedvelünk), rendszeresen érkezik Törökországból az utánpótlás.

A családja is Önnel volt?

- Prágában még az első férjemmel voltam kint, és a két lányommal, Barbarával és Petrával. Horvátországba, mint említettem, a második férjem révén kerültem ki. Petra a három évből kettőt velünk töltött, ott tanult. Törökországba már mindkét lány csak látogatóba jött, persze akkor sokat utaztunk velük, jól ismerik az országot. Édesanyám, akit nemrégen veszítettünk el, mindhárom helyen sokszor járt nálunk.

A  lányok számára milyen előnyökkel járt a külhoni élet ?

- Prága mindkét lánynak nagyon hasznos volt. Miután orosz iskolába jártak, kiválóan tudnak oroszul, Barbara pedig cseh szakos volt az egyetemen, az első diplomáját cseh nyelven írta, igaz, már itthon. Ő fantasztikusan beszél csehül. Petra Zágrábban angol nyelvű iskolába járt, méghozzá olyanba, amely nemzetközi érettségit ad. Azt abban az időben még elismerték itthon, tehát felvételi nélkül került a közgazdasági egyetemre Budapesten. Így nemcsak az angol nyelv elsajátítása volt előny, hanem az egyetemre bejutás is. Ma is használja a munkájában a nyelvet, sőt horvátul is tanul, mert a cégnek, ahol dolgozik, vannak érdekeltségei Horvátországban.
Nagy előnynek tartom azt is, és ezt ők is így érzik, hogy más kultúrákkal ismerkedtek meg, szerintem ez mindenképpen befolyásolja később a gondolkodást.

Szeret főzni?

- Attól függ, hol vagyok. Itt, Budapesten nem vezetek háztartást, egy közeli étteremből hozom időnként a vacsorát, vagy rendelek szusit, pizzát, néha „összedobok" valami könnyűt, vagy egyszerűen hideget eszünk a férjemmel. A hétvégéken, amikor Zebegényben vagyunk, viszont sütök, főzök, kenyeret sütök. Mindig alkotok valamit. Részben azért, mert Barbaráék sokszor jönnek ki Szofival, részben pedig azért, mert sok barátunk van, és gyakori a vendég nálunk. Ott kifejezetten élvezem az „alkotást".
Karácsonykor hagyomány, hogy a lányok diós sütit készítenek. Én pedig, szintén hagyományosan, az egyik kedvenc étteremből viszem haza a halászlét, rántott fogast, hozzá hagymás, majonézes burgonyát, és azoknak, akik nem szeretik a halat, gesztenyés őzet, no meg töltött káposztát. Cukrászdából rendelem a bejglit. Barbara az idén megsüti édesanyám süteményeit, mindenekelőtt az ő legendás mandulását.

Mi a család kedvenc étele?

- Mindenkinek más, de egy közös, és ez egy tejszínes burgonya nevű roppant egyszerű étel. Ezt minden alkalommal készíteni kell, ha összejövünk. A lányaim nagyon szeretik még az én speciális kifli-felfújtamat, amelyet römertopfban sütök.

Sokat tudnak együtt lenni?

- Legszívesebben, kotlós módra mindig a szárnyaim alá húznám őket, de ezt nem teszem, mert élje mindenki a saját életét. Barbaráékhoz sokat járok, ők is gyakran jönnek hozzánk Zebegénybe. Petra elfoglalt, de azért szakítunk időt a találkozásra. Mindkét lány nagyon jó viszonyban a férjemmel, néha viccesen meg is jegyzem, hogy szakszervezetbe tömörültek. Minden nap beszélünk telefonon, és ez így volt, amikor még édesanyám is élt. Nem volt olyan nap, hogy a lányok ne hívták volna fel, én meg kétszer is, persze sokat is jártunk hozzá.

Mi a kedvenc közös családi elfoglaltságuk?

- Ilyen nincs, azt hiszem. De például szívesen megyünk együtt színházba. Ha Barbiékkal megyünk, nyomban keresek egy alkalmat, hogy Petrával is legyen közös színházi program. A születésnapokat közösen tartjuk. Az idén Petra 30. születésnapján óriási bulit csaptunk. Édesapja, és az ő új családja is ott volt. Természetesen Barbi anyósát is mindig meghívjuk.

Barbara lánya (Belyó Barbara) hírszerkesztő az egyik népszerű kereskedelmi rádióban, most kislányát neveli otthon. Másik lánya mivel foglalkozik?

- Petra közgazdász, a MOL-nál dolgozik. Nagyon szeret utazni, búvárkodni. Most új hobbija is van, elvégzett egy borszakértői tanfolyamot, vagyis sommelier lett.

A kis Szofi el van kényeztetve? Tud vele eleget foglalkozni?

- Egyáltalán nincs elkényeztetve, annak ellenére, hogy mindenki imádja. Fantasztikusan békés, nyugodt, jókedvű, és nagyon érdeklődő baba. És, persze gyönyörű.
Minden szerdán én vigyázok Szofira. Ezt még születése előtt megbeszéltük Barbival, legyen neki is szabadnapja, ilyenkor intézi az ügyeit, elmegy kozmetikushoz, manikűröshöz, találkozik valamelyik barátnőjével. Persze, vannak rendkívüli műszakok is, ilyen egy színház, vagy esetleg nagybevásárlás.

Már nyugdíjas ugyan, de nehezen tudom elképzelni, hogy amolyan kötögetős típus lenne. Szerencsére nem tűnt el teljesen, olvashatjuk írásait, közéleti publicisztikáit. Gyakorlott számítógép használó? 

- Hát, kötni aztán nem tudok! Pedig egy tyúkanyó-típusnak illene, de én még a gombfelvarrást is utálom. Vasalni viszont szeretek, most ebben kiélhetem magam, mert nemcsak otthon, hanem Barbinál is én vasalok, ezt nem adom ki a kezemből.
A STOP internetes oldalnak, és a 168 óra című hetilapnak írok, meg néha, ha van felkérés egy-egy magazinnak, az utóbbi időben főleg Törökországról. Ezen kívül úgynevezett médiatréningeket tartok, ezt nagyon szeretem. Ebben a félévben ugyan nincsenek óráim, de egyetemen is tanítok, hírszerkesztést, tudósítást, összehasonlító hírelemzést és szóvivői ismereteket.
Ami a számítógépet illeti, mindennapi használati tárgy. Korántsem vagyok profi, de internet nélkül nem tudnék dolgozni, információhoz jutni.

Mi bosszantja a mai világban?

- Ami mindig is bosszantott: a hülyeség és a rosszindulat.

Mi az, aminek örül?

- Én mindennek tudok örülni, még a legrosszabban is megkeresem az icipici jót. Minden reggel azzal ébredek, hogy örülök a családomnak, örülök, ha aznap van munkám, ha nincs, akkor annak, hogy milyen jót pihenhetek, olvashatok, mindennapi örömöm az úszás a Lukács uszodában. Különösen örülök a hétvégéknek, mert Zebegényben még a rossz idő is más. Örülök a cicámnak, egy jó színházi előadásnak, egy gyönyörű mondatnak például bármelyik Márai könyvben. Szóval, én egy lelkesedős, optimista típus vagyok.

Milyen tervei vannak? És milyen álmai?

- Nem vagyok álmodozós fajta. Azt szoktam mondani, hogy normális embernek 32 foga van (vagy volt), én meg 32 lábbal állok a földön. Nincsenek álmaim. Terveim elég hétköznapiak, például elmenni néhány napra az Adriára, írni egy jó cikket, megnézni Bécsben a Van Gogh kiállítást, szóval, semmi extra. Csak jól lenni a bőrömben.

(Portré: 168 óra - Nehéz-Posony Kata)

Forró Evelyn kiflifelfújtja
 
5 kiflit lekarikázni, megszórni kevés kristálycukorral és egy vaníliás cukorral. Fél liter tejet felforralni, ebből négy decit ráönteni a kiflire, lefedni, és legalább 20 percig állni hagyni. Közben a römert beáztatni 20 percre-fél órára. Kivajazni és a tejtől puha kifli egy részét, beletenni. Megszórni darált dióval (aki édesen szereti, cukros dióval), mazsolával. Újra kifli, dió, mazsola, majd a végén megint kifli. Négy tojássárgáját kikeverni cukorral, és amikor sima, hozzáönteni a maradék egy deci tejet, ami már langyos. Jól elkeverni, és ráönteni a kiflisorra. Ezt beszívja a kifli. Két almát lereszelni, és ráhalmozni az egész tetejére, kicsi fahéjjal megszórni. Lefedni a römert a saját fedőjével, és  kb. egy órát sütni. Sütőt előmelegíteni. Közben a négy tojásfehérjét nagyon kemény habbá verni. Két-három evőkanál baracklekvárt kis lábosban megolvasztani, és nagyon lazán a tojáshabhoz keverni.
Amikor a kifli megsült, le kell venni a römer tetejét, és a kiflire rátenni a lekváros habot. Kb.10 percig fedő nélkül, felső lánggal sütni, amíg nem lesz szép világosbarnás.
Melegen és hidegen is nagyon finom. Nálunk a hideg változat a legritkább esetben fordul elő, mert nyomban elfogy. Legközelebb Barbi névnapjára sütöm meg.