Marica, kicsit mesélj nekünk magadról, mi az, amit rólad és a munkádról érdemes tudnunk?
Hogyan és miért született a saját módszered, a Turiyam?

Hála Istennek, számos módszert tanulhattam a pszichológiától a természetgyógyászatig, az ősi tradíciókig. A művészetbe is belekóstolhattam, ahogy a népi kézművességbe, a sportba is. 19 évesen ismerkedtem meg a jógával és általa pedig számos természetes módszerrel.
Meghatározó iskola volt számomra G. I. Gurdjieff 4. Út, az ősi Enneagram és az Út Békés Harcosa tanítása, Dr. Dicsőfi Endre „A Lét iskolája”-ban. Munkám során használom a Jóga, a masszázs, a Waitankung Csikung, az önismereti módszerek, a művészetterápia, a meditáció és a relaxáció, az ősi tradició mai időnkben nélkülözhetetlen elemeit is. Jelenleg Győrben élek és tanítok.
Szükségét éreztem annak a holisztikus módszernek, amely segítségével, egy mélyebb önismereti folyamat részesei lehetünk, egészségesebben élhetünk, fejleszthetjük tudatosságunkat és női közösséget építhetünk. Ez a Turiyam. A Turiyam - mal eljött az ideje számomra annak, hogy mindaz, amit eddig tanultam (23év), tapasztaltam, tágasabb teret kapjon.

A Turiyam foglalkozásain a Jóga, a Tao, a Zen, a Magyar, a Maori tanításokból, ősi mintákból merítünk mindennapi életünk sokszínű feladataihoz. Női Műhelyünkben a testi-lelki és szellemi egészségünk őrzői: a Gaia/Földanya Jóga és a Gaia Szívtánc gyakorlata, a Waitan-kung Csikung, a Zen meditáció, a Gyógyító Tao női gyakorlatai, az önismeret módszerei, valamint az az Éltető Női Gyakorlat, amit az Új-Zélandon töltött évekért, tanításokért köszönetképpen „Maori Bodywork”-nek neveztem el. Többféle eszközzel, ősi mintáinkkal, ősi ritmusainkkal dolgozom, hiszen célom, hogy az egymást erősítő, támogató, a mindennapokba szőhető testi-lelki-szellemi gyakorlattal, egyéni tapasztalatokat szerezzünk egyedi belső motívumaink felfedezéséhez.

Hogyan alakult úgy az életed, hogy éppen a nőkkel dolgozol?

Elsősorban talán azért, mert magam is nő vagyok.
Érzékenyen érint az, ami a nőkkel történik és úgy látom, hogy bőven van megosztani való tapasztalatunk egymással. A csoportjaimon mindig is a nők voltak többen és nyitottabban, érdeklődőbben érkeztek a foglalkozásokra, így aztán megkezdtem a tanítást a hozzám érkező asszonyok, anyák és nagymamák, kismamák, a fiatal lányok, a nők körében. Magam is sokat tanultam e csoportokon és ezt köszönöm, hiszen mostani megújult munkámban mindez nagy segítség nekem és a foglalkozásaimon részvevőknek is. Hát így alakult. Tanulok és tanítok. Nos, a kezdetek óta eltelt közel húsz év és azóta nagyot fordult a világ. Ami pedig szerintem nem változott, az az egymással és a magunkkal való mélyebb találkozás igénye, a magunk értésének, belső tudásunk felfedésének és szabadságunk kibontásának vágya, „egész-ségünk” vigyázása.

Miért éppen Új-Zéland? Mi vezetett éppen oda? Az Új-Zélandon töltött évek miként formálták át a gondolkodásodat, spiritualitásodat?

Van, amikor menni kell, mert hív az élet. Engem Új-Zélandra szólított és követtem. Nagyszerű lehetőséget kaptam ezzel, hiszen közelebbről ismerkedhettem meg a Maori szellemiséggel és felfedezéseket tehettem eddigi tanulmányaim, az ősi tanítások és a maori szellemi tanítások párhuzamai között. Így lett számomra egyesítő tanítás a Maori, mely ötvözi a Táltos szeretetteljes, a Tao szelíd, a Zen kölcsönös, a Tantra mélyen elfogadó, a Jóga harcosának, a Szufi elragadottságának, a Sámán gyógyító erejének tiszta szellemét. A félelmetes arc és testtetoválások, az erőteljes harci táncok és megfélemlítő nyelvöltések mögött, szeretetteljes, embert és a természetet tiszteletben tartó, a természettel harmóniában élő, azt védelmező ősi harcos nép kultúrája található. Az elmúlt négy esztendő tanulságos utazás volt számomra, mely a zsigereimben érintett meg. Sokat voltam természetközelben a vad, nyers, zabolátlan erőkkel és ez a találkozás bizony átformált engem. Felszabadított, mélyített, kiegészített.

Mit gondolsz az emberi kapcsolatok, a párkapcsolat, a család helyzetéről?

Sokat halljuk, hogy baj van az emberi kapcsolatokkal, baj van a házasságokkal, baj van a családdal. A legtöbben a szingliséget okolják, a teljesítmény- és sikerorientáltságot, az elvárásokat, a külső nyomást, a fogyasztói társadalom velejáróit. Ami pedig van: szexuális problémák, megcsalások, hazugságok, veszekedések, sérelmek, féltékenység, válások és a társkeresés óriási piaca.

Talán merjünk szembenézni azzal, hogy a probléma velünk, bennünk van és ennek következtében, az emberi kapcsolataink is sérülnek. Ezért is gondolom, hogy emberi kapcsolatainknak (is) elsősorban ránk: nőkre és férfiakra van szüksége, de nem csak így/úgy és nem akárhogyan! A probléma a tévé mellől nem oldható meg, ahogyan minősítgetéssel, az egymás és a körülmények okolásával sem. „Aki boldog akar lenni, annak meg kell tanulni szenvedni”- szól Buddha tanítása, amit érdemes megfontolnunk, ha az élet nehézségein úrrá kívánunk lenni, hogy boldoguljunk. Mások számunkra nem tetsző viselkedését és a körülmények nyomását elviselni nem könnyű ugyan, mégis életünkért, kapcsolatainkért sokat tehetünk az együttérző, támogató, figyelmes, toleráns, helyes hozzáállásunkkal, amely többet is kibír, többet is eltűr. 
A nyugalom, a boldogság és a család, időigényesek és bizony sok munkát, valamint önismeretet is kérnek tőlünk. A mai időhiányos világban viszont az emberek gyors és azonnali eredményeket hajszolnak. Így történhet meg az, hogy a legtöbben magukkal rántják az emberi kapcsolatokat, párkapcsolatot, a szexualitást és a családot a felszínes, sokatígérő részmegoldásokba, amelyek csak ideig-óráig életképesek.
Mégsem arról van szó, hogy hibáztassuk, bántsuk magunkat, vagy bűntudatunk legyen, hiszen a figyelem, az együttérzés, a megbocsátás erejével módunkban áll támogatni közös célunkat: szeretni.

 Sokat beszélnek arról, hogy nekünk nőknek fontos szerepünk van a mostanában. Miben látod a feladatainkat, tényleg új szerepeket kell megtanulnunk?

„Az asszony dolga sosem fogy!” tartja a régi mondás, ezért a hangsúlyt legjobb ha arra helyezzük, hogy hogyan csináljuk most a mindennapi teendőinket, hiszen mi nők végtelen szálon fonódunk össze az élettel. Segítsünk, támogassunk úgy, hogy megfigyeljük, hogyan éljük annak a nőnek a hamis szerepeit, aki nem is vagyunk! Szerintem nincs arról szó, hogy többé nem kell megkevernünk a rántást, vagy le kell tennünk a fakanalat. Sőt! A konyha női alkímiai műhelyünk és megtagadnunk botorság volna! Az új női szerepeink, női tudatosságunk, a spiritualitásunk és nőiségünk, mindennapi tevékenységeinkben: így a konyhában, mosásban, vasalásban, takarításban, a vásárlásban, a szexualitásban, a várandósságban, szülésben, gyermeknevelésben, családban, emberi kapcsolatainkban, a beszélgetésben, barátnőinkkel és a férfiakkal a kerttel és a földdel, az ősökkel és Istennel/Élettel való kapcsolatainkban vár ránk. Láthatjuk, hogy ez nem valami misztikus dolog, hanem csupán a mindennapi életünk, amelybe több fényt, több világosságot kell vigyünk.

 Mit gondolsz, mit tehetünk mi nők azért, hogy a mindennapok terheit, nehézségeit kezelni tudjuk? Hogyan teremtsünk belső női forrásunkkal kapcsolatot?

Figyeljünk, maradjunk éberek, mert nem mindegy, hogy milyen szintű tudatossággal érkezünk meg a pillanatba.
Mi nők nyitottak, érzelmesek, befogadóak vagyunk, éppen ezért a legjobb nekünk, ha magunk mellé állunk, hiszen irányításunk nélkül könnyen mások és a körülmények áldozatává válhatunk. Mélyíthetjük önismeretünket, hogy megfigyelhessük azt, hogyan próbálunk meg olyanná válni, amilyenek nem is vagyunk.  Hogyan adhatnánk abból másoknak, ami nekünk sincs? Éppen ezért van szükségünk tiszta/valódi női minőségeinkre, mert belőlük merítve tudjuk ellátni a feladatunkat: magunkat, másokat, a Földet és Istent, a teremtést segíteni, támogatni.

A Turiyam javaslata önismeretünk mélyítéséhez, női tudatosságunk kibontásához:
1. Mást csinálni számunkra azt jelenti: elmozdulni a gépiesből az éberség, a jelenlét felé
2. Egyszerűsítsük mindennapi életünket és éljünk természetesebben: csendesebben, (belül!) lassabban, oldódva, elengedettebben/mentesebben.
3. Szabaduljunk meg a régi, rutinná vált szokásainktól.
4. Engedjük el a régi dolgokat, hogy a múlt csetreszeitől megszabadíthassuk szívünket. Ennek érdekében pedig hagyjunk fel a múlton való rágódással, az elemezgetéssel, a múlt fejtegetésével, az okok kutatásával, a fájdalmak és sérelmek újra és újra felidézésével, átélésével!
5. Tisztuljunk, lassuljunk, oldódjunk, figyeljünk éberen, hogy egyre szabadabban szerethessünk!
6. Női teljességünk belülről születik. Induljunk befelé, magunk felé.
7. Belső nővekedésünk olyan, mint amikor mélyen a vízbe merülünk és a mélységben felfedezzük a harmóniát, a nyugalmat, azt a birodalmat, mely kincseinket rejti, de oly könnyen megfeledkezünk róla.
8. A legjobbnak, legszebbnek (a természetesnek) engedjünk. Kapcsolódjunk be, hogy tudjunk a körülmények jobbításához, a tisztább, az emelkedettebb, gazdagabb szellemi életünkhöz csatlakozni.
9. Gyógyuljunk ki, hogy a belső kertművészet mestereivé, mindennapi életünk művészeivé válhassunk. Kigyógyulásunkhoz gyomlálnunk, öntöznünk, tisztulnunk kell, hiszen táplálásra, figyelmességre és szerető kedvességre van szükség.
10. Váljunk megengedővé, tiszta női forrásunk ereje számára.
Merjük látni magunkat odaadóbb, elfogadóbb és spirituálisabb/természetes női szerepeinkben és ezekkel azonosuljunk.
11. Közeledjünk a földhöz, Természetanyánk erejéhez és őseinkhez, Istenhez, így mélyebben magunkra ismerhetünk és magasabb megértéshez juthatunk szakralitásunkat, mindennapi női szerepeinket illetően.
12. Feladatainkat női sorsunk hordozza és mindennapjaink tükrében pillanthatjuk meg őket. Nézzünk bátran a tükörbe akkor is, ha inkább összetörnénk. Magunk elől hova menekülhetünk?
13. Talán a legfontosabb, hogy megjelenjen a mélyebb önismeretre való igényünk, mert e nélkül nem tudunk elindulni a női tudatosság útján és könnyen elfelejtődik az a JÓ, amivel együtt teljesebb, valódibb életet élhetünk.
14. Néha kapcsoljuk ki a tévét, menjünk a természetbe és mozogjunk, lélegezzünk mélyeket. Tudatosítsuk vágyainkat, melyek közül törekedjünk a hasznosakat teljesíteni.
15. Óvjuk a testünket, igyunk friss vizet, együnk egészséges élő ételeket. Vigyázzunk a férfias sportokkal, a hangos, dübörgő zenével és a krimivel, agresszív filmekkel. Mindez pedig fokozottan vonatkozik a kismamákra, illetve azokra, akik gyermeket szeretnének.
16. Részesítsük előnyben az éltető táplálékokat mindennapi tevékenységeinkben is: adjunk teret az ünnepnek, a szent pillanatoknak az emberi kapcsolatainkban, hétköznapjainkban, szexualitásunkban is.
17. Merjük látni magunkat társként, a férfi támaszaként, háttérként, harcos asszonyként: aki felülkerekedik az érzelmek hullámain, az élet nehézségein.
18.Lépjünk ki, mozduljunk el a szívünk felé és legyünk résen, mert ez nem jelent érzelgősséget, túlcsorduló, hamis érzelmeket és naivitást!
19. Terítsünk asztalt, főzzünk és süssünk kenyeret.
20. Daloljunk, táncoljunk, meditáljunk, imádkozzunk, hogy felfedezhessük a számunkra JÓ-t.
21. Finomodjunk, csiszolódjunk, engedjünk utat belső növekedésünknek.
22. Irányunk legyen a közép: belülről éljünk kifelé.

Mindezen feladatainkat pedig hatékonyabban oldhatjük meg női közösségekben - helyes vezetéssel. Szerveződjünk, gyülekezzünk, hiszen női közösségünk nagy kincs és az erő, mely belőle fakad, növekszik, a közösségen belül és kívül is gyógyító erejű. Nem véletlen, hogy mi nők ősidők óta női közösségekben koncentráltuk erőinket. Ezért is lett munkám szerves része a Női közösség építése, hiszen szándékom szabadabb teret adni, gyógyító női erőnk növekedésének a saját mag-unk és földi közösségünk, Bolygónk érdekében is.

www.turiyam.com