Van ugyanis nekünk két szép mákvirágunk, és most épp a mesék hatására pingvin imádat lett úrrá rajtuk, mintha az életben is állandóan énekelnének, táncolnának, és rugós bicskával játszanának, miközben egy repülőgépet szigszalagoznak össze hogy le ne zuhanjon, ami mégis lezuhan. Ha valaki nem értené e kis kitérőt sürgősen pótolja e két filmet. :) De vissza a mi történetünkhöz, volt az ígéret hogy szombaton állatkert, (még szerencse, hogy azt is hozzáfűzték: ha jó idő lesz! ) és lehet nézegetni a pingvineket. Eljött tehát a várva várt reggel, vele az aktuális piacozás is! Innen jéggé fagyva hazaérve meg kellett hozni a döntést: a rossz idő miatt ma elmarad a látogatás pingvinéknél. Látszólag mindketten elég jól fogadták a hírt, épp egy társas kellős közepén voltak, mindenki a győzelemre ment! De én, mint jó empatikus szülő :) éreztem, hogy csalódottak. Na, ehhez nem kellett nagy szakértőnek lennem. Leültem a gép elé és a képernyőt nézve járt az agyam. Hová lehetne ma még elmenni, ami zárt helyen van, a gyerekeket lekötné, ahol még nem voltak, tehát örülnének neki.
Ekkor beugrott, hogy a CsaládiNeten már többször találtam érdekes programot. Van külön erre egy menü valahol az oldal közepén. Voltunk már innen Alma koncerten, (azóta Alma fanok lettünk :)) dino kiállításon stb. Na, gyorsan be a böngészőbe, rá a programajánló fülre és, és na most akkor hova? Az egészet nem akartam végigböngészni, de ötletem nem volt semmi. Gyorsan beállítottam Budapestet és a helyszíneket kezdtem bújni. A T betűhöz mentem, mert gondoltam, ha más nincs Tropikárium, de ott már voltunk az idén. Aztán megakadt a szemem a közelében valami TIT, na ez meg mi? Olvasom tovább Planetárium. Ezt már így hívják? Na, éreztem lesz itt valami, a gyerek állandóan a bolygókat rajzolja le, mert valami űrhajós játék a menő nála. A feleségemnek meg megígértem vagy tizennyolc éve hogy egyszer elviszem, mert ők nem voltak anno az iskolával. Én is csak általánosban egyszer, de ez nem lényeg, gyorsan ráklikkeltem, az első ajánlat A nap családja, hmm szép kép,  nézzük. Végigolvasva rájöttem, megvan, ez kell, 6 éves kortól, a Halász Jutka néni meséli el, mi kell még? Gyors közvélemény kutatás, ki akar planetáriumba menni ma? Röpke 15 mp alatt eldőlt, mindenkinek tetszik. A kis párom mosolyogva nézett rám Ő is tudta, hogy ebben benne van a régi ígéret beváltása is.

A műsor 13:00-kor kezdődött addig megfőtt a gyümölcsleves is! Be a kocsiba, és kisebb viszontagságok árán eljutottunk a Népligetbe, parkolni simán lehetett. Kis séta után vettünk egy családi jegyet, ami 1 gyerektől már igénybe vehető. Mi 4en voltunk, tehát 4800Ft ból megúsztuk. A bejáratnál lépcső, de van feljáró babakocsinak vagy tolókocsinak is. Az előtérben kiállítás volt, lehetett a képeket nézegetni kezdésig. Volt itt makett is vitrinben, űrhajós műszerek, minden.

Pontban 13h-kor beengedtek és a jegyszedő néni segített mindenkinek, hogy ki hová üljön, honnan lehet jól látni. A régi műbőr székek már majdnem a fotel elnevezésre hajaztak. Kényelmes, de azt figyelembe véve, hogy itt a kupolát kell nézni, majdnem fekvő helyzetben, a gyerekeket célszerű ölbe venni és úgy hátra dőlve élvezni az előadást. Ennek megvan az a hátránya, hogy a kisebbek elszenderedhetnek:)

Aranyos kis napocskával kezdődött a műsor Halász Judit tolmácsolásában, bemutatva a naprendszerünk kisebb-nagyobb bolygóit, csillagait. (a bolygónak nincs saját fénye a csillagnak van, A fiam kioktatott :) ) Volt, amelyiket részletesen, volt, amelyiket csak érintve, gyermekeknek is érthető nyelven. Félő volt, hogy a nagyon pici csillagokat és a sötétséget hamar megunják. A szerkesztők ezt megérezve egy idő után nagy képeket vetítettek a falra, és egy kis Hold kirándulást is belecsempésztek az előadásba. Összességében kb. 45 perc volt, ami pont elég és így is sok információt kapott, aki eljött. A pénztárnál lehetett souvenireket venni: képeslap, vonalzó stb, mind-mind bolygós. ;)

Hamar hazaértünk, jól esett a gyümölcsleves, ebéd után volt, aki a marslakó babájával játszott gyorsan, volt, aki a világűrt rajzolta le, a naptól kezdve sorban az égitesteket, volt, akinek egy csésze forró kávé esett jól, s volt, aki jutalmul nekiállt elmosogatni azon tűnődve, hogy a néhány beporosodott ígéretből egyet sikerült teljesíteni, kicsit megkésve. Szóval mehet mellé a piros pont.

Amennyiben van hasonló élménybeszámolód, amit szeretnél megosztani a CsaládiNet olvasóival, küldd el az info@csaladinet.hu címre!