A magyar nők iskolázottsága magasabb arányú, mint a férfiaké, ez azonban még mindig nem érezteti hatását a munkaerőpiacon. A nők foglalkoztatásában garanciát a képzések és foglalkoztatási programok sokaságában látja a társadalom. Sokat javítana a helyzeten, ha a család és a munka összeegyeztetése a férfiak esetében is felmerülne, s a munkáltatók mind szélesebb körében pedig kialakulna a családbarát munkahely megteremtésének igénye. A kormányhivatal programmal segítette a kisgyermekes anyák és a 40 év felettiek munkaerőpiaci reintegrációját.

  Az EU tagországokban ma már nem érvényes az a szemlélet, miszerint ahol otthon van a mama, ott születik a sok gyerek - hanem ott születik a sok gyerek, ahol a nők számára a munkaerőpiaci, jogi és egyéb garanciák adottak. A szülés jövedelemvesztéssel jár együtt, a hátrányok az újrakezdett karrierévekben is fennállnak. Ma Magyarországon normává vált, hogy otthon kell maradni a nőnek. A napjainkban növekvő gyerekszegénység hátterében mindig a szülők foglalkoztatása áll. Célzott keresetösztönző intézkedésekkel elérhető, hogy a kismamák érdekeltek legyenek a munkavállalásban: részmunkaidő, korábbi jogosultságok fenntartásával, jogi garanciákkal, a gyerekfelügyelet formáinak és az ellátó kapacitás fejlesztésével.

  Az uniós tagországok nőkre vonatkozó foglakoztatási adatai alapján az első Norvégia 74 százalékkal, Németország 58 százalék. A németországi statisztikai adatok birtokában még sok változás szükséges a férfiak és a nők foglalkoztatási egyensúlyának megteremtéséhez. Vigyázni kell azonban a számokra, mert nem derül ki belőlük, hogy a nők milyen tisztséget töltenek be a munkahelyeken, hiányoznak például a részfoglalkoztatás adatai, s a tényleges munkaidőt sem tartalmazzák a statisztikák. Azokban az országokban, ahol magas a munkanélküliek aránya, ott lényegesen kevesebb nőt foglalkoztatnak. A skandináv országokban fordított helyzet, náluk magasabb a nők foglakoztatási aránya. A németországi 58 százalékos foglalkoztatási adatok alakulását a pénzügyi problémák, a hagyományok és a berögződött szocializációs minták befolyásolják. A németországi iskolákban hagyományosan délután két óráig tart a tanítás, ezután a gyerekek hazamennek. Nagyban segítené a nők teljes munkaidőben történő foglalkoztatását, ha az állam nagyobb szerepet vállalna a gyerekek délutáni szakszerű felügyeletében, ugyanis nagyon drága megoldás az ilyen jellegű magáncélú szolgáltatások igénybevétele. E helyzetből adódóan sok német nő dolgozik részmunkaidőben, ellentében a férfiakkal, akik viszont csak akkor élnek a részmunkaidős megoldással, ha szakképzetlenek, vagy más elhelyezkedési lehetőségük nem adódik. A Németországban foglalkoztatott nők döntő mértékben a hagyományos, a női szerephez illő pedagógus, gondozónő munkakörben dolgoznak. Az általános iskolákban szinte csak nők tanítanak, a középiskolákban azonban már megjelennek a férfi tanerők is.

  A dán nők 72 százaléka dolgozik, mégsem lehet a férfiak és a nők foglalkoztatási esélyegyenlőségéről beszélni. Például az üzleti élet vezető pozícióiban a nőknek mindössze 5 százaléka található. Az egyetemi tanároknak 8 százaléka nő. A férfiak átlagosan 20 százalékkal több pénzt keresnek, mint a nők. Az utóbbi adatok ismeretében - a magas foglalkoztatási arány ellenére - sem lehet egyensúlyról beszélni.

  Európa nyugati és keleti részei között még inkább érzékelhető különbség. Keleten akkor vagy egy férfival egy szinten, ha úgy viselkedsz, mint egy férfi. Nyugaton azért kell küzdeni, hogy a nőnek fontosabb szerep jusson a munka világában.