Szerencsés korban élünk, mert részesei lehetünk egy korszakváltás kezdetének. Az ilyen változásoknak mindig vannak nagy vesztesei és kiemelkedő győztesei. Ha megértjük, hogy mi történik a világban, talán olyan döntéseket tudunk hozni, hogy nem a vesztesek közé kerülünk.
Nem akarunk történeti elemzésbe fogni, de hasonló jelentőségű változás zajlott le akkor, amikor a feudális gazdálkodást felváltotta az ipari forradalmak kora. Minden a királyé volt, a feudális urak tevékenységére minden elmondható volt csak az nem, hogy különösebben gazdálkodtak volna a rájuk bízott javakkal. A kor szóhasználata is más volt és ezen keresztül az alapvető különbségek is jól érzékelhetőek. Akkor nem profitról, hanem adóról beszéltek, az idő és összességében a gazdaság marginális szerepet játszottak. Egész más világ alakult ki ahogy a manufaktúrákból gyárak lettek, a királyságból köztársaság, az arisztokrácia helyét pedig a nagy iparmágnások foglalták el.
  Hasonló nagyságrendű változás zajlik jelenleg is, nem mindegy, hogy a változásokkal szemben haladunk vagy az azok által nyújtott előnyöket képesek vagyunk felhasználni. A változások társadalmi hatásai összetettek, ma még nem egyértelműen láthatóak, de az új technológiáknak, eszközöknek köszönhető gazdasági változások nagyon jól nyomon követhetőek. Ezek közül most csak azokkal foglalkozunk, amelyek a fiatalabb korosztályt jobban érintik.
Az ipari korban a tanulás csak maximum egy alapszintű képzést jelentett a tömegek számára, de a felsőbb szintű képzés is csak egy egyszeri oktatást jelentett, ma pedig a tanulás egyre inkább a teljes aktív életszakaszra jellemző.Akkor a munkahely önmagában vett érték volt és jellemzően egy életre szólt, gyakran apáról fiúra öröklődött. Ma állandó változásban élünk, hol a munkahelyünk változik (átszervezés), hol mi magunk vagyunk kénytelenek változni (tovább- és átképzés). Akkor egy helyen élte le az ember jellemzően az életét, ma a mobilitás az életünk megszokott része. (Magyarországon azért ez még nem teljesen van így, de alapvetően a nyugati társadalmakban zajló változásokat elemezzük, mert  ebben a kultúrkörben élünk mi is és kisebb eltérésekkel, késleltetve, de ránk is vonatkoznak ezek a megállapitások.) Akkor a jövedelem kizárólagos formája a bér volt, ma már nagyon sokféle jövedelemhez lehet jutni, egyre több embernek vannak jelentősebb megtakarításai is. Megváltozott maga az egész munkavégzés, a mai munkakörök a technikai és vállalati változások következtében egészen mások. (programozó matematikus, marketing és értékesítési szakemberek sokasága, új szolgáltatások, stb). Ahogy az agrár termelést az ipar váltotta fel, úgy manapság a szolgáltatások (információ kereskedelem, marketing, stb) , a kommunikáció kerülnek előtérbe.

  A baj az, hogy a család (amely szintén nagy változáson megy át) és az iskola nem követi kellő gyorsasággal a változásokat. A szülők a saját tapasztalataik és helyzetük alapján nevelik gyermekeiket és az általuk közvetített értékek, gondolatok inkább a múltba mutatnak: fő a biztos munkahely, jó állás, ne kockáztass, éld le az életed ott, ahol ismernek, ahol születtél, fontos a havi bér, a vállalkozás kockázatos, az állás (alkalmazotti lét) biztonságos, stb. Az iskola fölöslegesen agyonterheli a diákokat a száraz, lexikális tudással, poroszos, merev működése nem felel meg a kor követelményeinek. Nem eléggé tanít az önálló gondolkozásra, nem a készségeket fejleszti (pl.arra, hogy  az információ tengerében hogyan kell eligazodni, szelektálni, keresni), nem a kreativitás, az egyéniség fejlesztése van a középpontban.

  Az információs kor fiataljainak az alábbiakra kell felkészülniük:

·         Fontos, hogy legyen egy alap-képzettségük (ez ma felsőfokot jelent), de igazi értéke a piacon a rugalmasságnak, kreativitásnak, megújulási képességnek, a stressztűrő képességnek van. Folyamatosan képezniük kell magukat, valamint magasfokú tudatosságot kell kialakítaniuk. Tudatosan kell építeniük a jövőjüket, előrelátóan, némi önzéssel. A kockáztatás, a bizonytalanság nem szabad, hogy megijessze őket, konkrét céljaik vannak, ellenfelük pedig csak az idő lehet.

·         Ahogy gyorsul a világ, az idő egyre nagyobb érték lesz.Az időnket adjuk el pénzért, ebből élünk, de nem mindegy, hogy mennyiért adjuk el! A magas szintű szakismeret, tudás, tapasztalat, kreativitás, önállóság nagyban növelik  értékünket. A szegényeknek jellemzően sok idejük van, de nem képesek megfelelően pénzét tenni azt, főleg azért nem mert nem képzettek, nem keresett képesítéssel rendelkeznek. Egyetlen esélyük a szükséges (a követelményeknek megfelelő) ismeretek megszerzése, ez fiatalon még könnyebben megy.

·         A másik fontos változás, ami jelenleg is érezhető, de a jővőben egyre inkább jellemző lesz, az az, hogy az ismeretünknek, a tudásunknak egyszerre kell széleskörűnek (általánosnak) és specializáltnak lennie. Ma már senki sem boldogul alapvető pénzügyi, jogi, társadalmi és politikai ismeretek nélkül. Az, hogy nem ismerjük a jogszabályokat nem mentesít bennünket attól, hogy azok alapján felelősségre vonhassanak bennünket. Nem elegendő a jövedelem előteremtésére koncentrálni, azt is tudnunk kell, hogy a megszerzett jövedelem reálértékét hogyan őrizhetjük meg, lakáshitel felvételénél milyen terheket vállalunk. Tisztában kell lennünk egy csomó fogalommal, ami korábban nem is létezett, ma pedig kiszolgáltatottak és vesztesek vagyunk, ha nem ismerjük őket (hitelkártya, kezelési költség, rendelkezésre tartási jutalék, befektetési alapok, folyószámlahitel, pénzügyi lízing, stb). Remélhetően ezért lesz egyre több embernek egyre nagyobb szüksége az olyan szolgáltatásokra, mint amiket a BankWeb is nyújt.

·         El kell érnünk, hogy olyan ismereteink legyenek, amelyek mellett nem leszünk könnyen pótolhatóak, mert akkor csak idő kérdése és tényleg találnak a helyünkre valakit. (Andrew S. Grove: Csak a paranoidok maradnak fenn. Bagolyvár 1998.)

·         Életünk minden részére kihatnak ezek a változások, egyre több emberrel találkozunk, egyre több emberrel kell kommunikálnunk. Sokan már most is a munkaidejük nagy részében telefonálnak, e-mailt olvasnak-írnak, ez a munkájuk szerves része. De a szabadidőnkre is igaz ez. Nagyon fontos, hogy megtanuljunk jól érintkezni embertársainkkal. Tudjunk odafigyelni rájuk, megérteni őket, együttműködni velük. A munkavégzés során egy csapatban dolgozunk, folyamatosan együttműködve. Ez az együttműködés bonyolultabb, mint az ipari termelés munkamegosztása volt.

forrás: www.bankweb.hu