Mit tanít meg ma a legtöbb szülő a gyermekének a zsebpénzzel? 

Sajnos nem azt, amit szeretne. 

Mit tesz a legtöbb szülő ugyanis, amikor zsebpénzt ad a gyermekének? 

Nem zsebpénzt ad, hanem pénzt. Elköltésre. Mégis minden szülő azt várja, hogy a gyermeke megtanul majd bánni a pénzzel. Beosztani, félre tenni belőle, netán még gyarapítani is. 
Igazából ezt a zsebpénz mind tudja. Ezt mind meg lehet tanítani a zsebpénzzel. De csak maga az a tény, hogy adunk a gyereknek pénzt, amit a saját belátása szerint kezelhet, még messze nem elég ahhoz, hogy ezt meg is tanulja. 
Magától legalábbis biztosan nem fogja. Csak akkor működik az egész, ha a zsebpénzt megfelelő szabályrendszerhez kötjük. Ugyanis a mi jó példánkon túl ezek a közösen megalkotott szabályok lesznek képesek arra, hogy a gyerek megtanulja, mire is jó a pénz, és mit lehet vele kezdeni (és hogyan). 
Ehhez képest az, hogy a gyereknek adunk pénzt, amennyit ő kér, akkor, amikor ő kér, és csak annyi a kérés, hogy ebből fedezze a kiadásait, nem elég. Ebből csak azt tanulja meg, hogyan kell a pénzt elkölteni.  És valljuk be őszintén, a pénzt elkölteni a hülye is tudja. 

Mit lehet megtanítani a zsebpénzzel? 

Mindazt, amit fentebb már említettem, hogy a szülők szeretnének: 

• a pénz megszerzését
• a pénz beosztását
• a pénz megtakarítását
• a pénz gyarapítását. 

Tudom, a megszerzés/megkeresés éppen a zsebpénz kapcsán kicsit furának tűnhet. Hiszen hogyan kereshetné meg a gyerek a pénzét, ha egyszer megkapja zsebpénzként? Erre is vannak azonban módszerek, hogy a zsebpénzt megtanulja a gyerek "kibővíteni" - de ehhez akkor érdemes hozzáfogni, amikor a gyerek már elég érett ahhoz, hogy kordában tartsa a saját és mások igényeinek mértékét. (Kisgyerekek pl. hajlamosak nagy empátiával fordulni mások szükségletei, igényei, kívánságai felé - és ezért másnak ajándékozni mindenüket, amit mások megkívánnak. Nem nehéz elképzelni, hogy lennének olyanok, akik ezt nagyon kihasználnák.) 

Milyen szabályok mentén adjunk zsebpénzt a gyereknek? 
 

1. A zsebpénz legyen rendszeres - időben is, összegben is. Ha nem így lenne, akkor a gyerek sosem tanulná meg, hogy adott ideig ki kell, hogy tartson egy meghatározott összeg. Vagyis nem tanulná meg beosztani a pénzt.
2. A zsebpénzből tegyen félre a gyerek - ez igenis legyen elvárás. Az egy másik kérdés, hogy ha ezt elvárjuk, akkor nekünk is úgy kell meghatároznunk a zsebpénz összegét, hogy a mindenféle kiadások fedezése mellett a gyereknek legyen lehetősége arra, hogy félre tegyen. 
3. A zsebpénz a kiadások fedezete - mégpedig minden olyan kiadásé, ami a gyerekhez köthető. Ennek körét fokozatosan lehet bővíteni, ahogy a gyerek nő, és képes egyre nagyobb összegeket átlátni. (Ehhez pedig az kell, hogy matekból a négy alapművelettel magabiztosan bánjon - ha kell, fejben is, és már rendszeresen végezzen műveleteket legalább ezres, de inkább tízezres számkörben. Ez többnyire negyedik osztály év végére történik meg - legalábbis a Nemzeti Alaptanterv szerint.) Milyen kiadások köthetőek a gyerekhez? A menzabefizetéstől kezdve a buszbérlet vásárlásán át a fodrászig sok minden ebbe a körbe sorolható. 
4. A zsebpénz nyújtson fedezetet a szórakozásra is - előbb-utóbb eljön az az idő, amikor a gyerek önállóan is eljár a haverokkal, barátnőkkel - ha bárhová nem is, de fagyizni mindenképpen. És mikor tegye ezt meg, ha nem most, amíg gyerek és fiatal? 
5. A zsebpénz a gyereké - bármilyen jólesne is néha jól megmondani a magunkét, hogy édes gyerekem, hogy lehet ilyen hülyeségre pénzt költeni, ne tegyük. A pénz az a műfaj, ahol mindenki a maga kárán tanul. Éppen ezért a zsebpénzt is érdemes minden szülőnek a gyereke taníttatására (konkrétan pénzügyi tanítására) fordított, szó szerint tanulópénznek vennie. És sajnos tűrnünk kell, hogy a gyerek néhányszor menet közben fejjel megy a falnak. Amikor viszont nagyot koppan, na, akkor kell ott lennünk - és nem hegyibeszédet kell tartanunk, hanem elbeszélgetnünk. Arról, hogy milyen ötletei vannak a gyereknek(!), mit tehetett volna másképpen. 

Ha ezeket a szabályokat minimálisan betartjuk, és a gyerekkel közösen beszéljük meg, fogadjuk el (igen, mi is, mert ezek a szabályok ránk is érvényesek!), akkor jól fog működni a zsebpénz, és a gyerek is tanulni fog belőle. 

Szóval akkor mikortól is adjunk zsebpénzt a gyereknek? 

Amikortól elég érett hozzá. 
Legalábbis ezt a fajta zsebpénzt, ami lényegében modellezi a mi havi bérünket. 

Mi kell ehhez? 

• A gyerek tudjon magabiztosan számolni - a négy alapműveleten belül. 
• A gyerek tudjon nagyobb számkörben is számolni. 
• A gyerek tudjon - legalább tízes-százas pontossággal - fejben is számolni. 
• A gyerek tudjon elvonatkoztatni - ez egyfajta absztrahációs képesség. Amikor a számfogalom már annyira megszilárdul, hogy a gyerek képes legyen felfogni, az egy darab pénzért, pl. egy darab ezresért nem egy valamit, pl. Túró Rudit kell, hogy kapjon, az mutatja az erre való alkalmasságát. Ez nem keverendő össze azzal a számfogalommal, amivel a gyerekeket iskolaéretté nyilvánítják! Ott elég az, hogy a számot, mint fogalmat képes a gyerek felfogni. Tehát az ötös számra nem csak úgy képes gondolni, hogy ahhoz öt darab konkrét dolgot társítson, pl. öt csigabiga, hanem az öt egyszerűen csak öt. 

Ha ezeket a gyerek mind egyszerre tudja, akkor lehet rá fizetést modellező zsebpénzt bízni. 

Az pedig, hogy ez kinél mikor következik be, teljesen egyéni fejlődés függvénye. Lehet, hogy a gyerekben a felsorolt négy fontos követelményből egyidejűleg csak három van meg, a negyedik még nem igazán van a topon - ilyenkor maximum csak erős kontroll mellett lehet még pénzt bízni rá. De semmiképpen sem úgy, hogy kipróbáljuk, milyen lenne, ha a gyerek fizetést kapna, és azt kezelné. 

Egy azonban biztos: előbb-utóbb pénzt kell bíznunk a gyerekre. És jobb, ha ezt még gyerekkorban kezdi el tanulgatni - amíg még a védett családi környezetben nem esik nagyobb baja akkor sem, ha hibázik. 

Fotó: kschneider2991/pixabay