gyermeknevelés

Kedves Éva!
Az én történetem azt hiszem nem egyedi, de sajnos már a férjemmel nem tudunk megoldást találni, ezért fordulok Önhöz.
Az első férjemtől 4 éve váltunk el, született 2 gyermek ebből a házasságból, most 10 és 7 évesek. A jelenlegi férjemmel 2 éve 8 hónapja vagyunk együtt. A két lányom még mindig nem tudja elfogadni a férjemet, amit sikerül felépítenünk, elérnünk náluk erkölcsileg két hét alatt, azt a rendes láthatással az édesapjuk által kéthetente lenullázódnak. Nagyon sokat foglalkozik velük a férjem: beszélget velük, programokat talál ki nekik, megy értük az iskolába stb. Tulajdonképpen a saját gyermekével nem foglalkozik ennyit, mint az én két gyermekemmel, ezért is esik neki rosszul, hogy a lányok nem fogadják el Őt. Ezt látjuk a testbeszédjükön, nem őszinték stb. Ragaszkodni ragaszkodnak hozzá, de csak addig míg kapnak élményt, szórakoztatást tőle. Az apjuk teljesen mást tart fontosnak mint mi, nálunk a szeretetet tartjuk fontosnak, ő meg az anyagiakat. Ez a különbözőség mindig mutatja magát, ellenünk is beszélnek az apjáéknál, mi meg tiszteletre, becsületre ösztönözzük őket. A volt férjem a mai napig nem engedett el minket, pedig már új családja van, nem engedi, hogy a lányai értékeket tanuljanak a férjemtől, minden próbálkozásunkat keresztülhúzza egy szóval, vagy arckifejezéssel, amit persze a lányok egyből érzékelnek, és nagyon meg akarnak az apjuknak felelni. Mindent kipróbáltunk már, többszöröztük az energiánkat velük kapcsolatban, csak adtunk adtunk, de ahogy az apjáékhoz mennek ezt mind felejtik, és nem is állnak ki magukért, értem az anyjukért sem. Nagyon el vagyunk keseredve, hogy a lányaim szinte semmit nem vesznek át tőlünk, amire tanítjuk őket a férjemmel, olyan mintha szembe mennénk az árral. A férjem már teljesen kikészült, én meg őrlődök a lányaim meg a férjem között, ami persze feszültséghez vezet közöttünk., a rengeteg beszélgetés ellenére is, férjem szerint ezt csak már én tudom megoldani.
Ön szerint mitévő legyek? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Éva, 3,5 éves kisfiam van. nagyon eleven, okos, kiegyensúlyozott, telejsen rendbe van. Egyetlen gondom, hogy szinte egyáltalán nem bújos. Apjáház sokkal jobban bújik (első gyerek, és van egy 6 hónapos kisöcsi). Ez a teherbeesésem óta éleződött ki még jobban. Napközben néha-néha engedi, hogy megöleljem, de pl. este, még az esti mese olvasásnál hozzám-hozzám bújik, de szinte kifejezetten ellenzi, hogy összebújva aludjunk el (esetleg a kezét foghatom). Igaz, csak mostanában alszunk együtt, mindig is arra szoktatuk, hogy egyedül aludjon az ő ágyában (reggel vettük magunkhoz). Mivel mostanában együtt alszunk el (mert az elalvásához igényli az altatást), szeretnék vele összebújva elaludni. Egyébként is egy elég karakteres, eleven, igazi kisfiú, viszonylag szófogadó, jó magaviseletű, nincs ezzel baj. mit tegyek? hogyan \"csábítsam\" el? Válaszát, előre is köszönöm!

kedves Éva! Segítségedet kérném unokám viselkedése miatt. Természetgyógyászként, pszichoterapeutaként felnőttekkel foglalkozom, gyerekekkel ritkán. Állatvédő vagyok unokámat is erre neveltem, pl. a járdáról a fűbe tesszük a csigákat, gilisztákat. Az iskolában emiatt csúfolják a gyerekek, sajnos verekedéssel reagál.Nagyon érzékeny, a fiam és menyem mozgássérült, lelkileg is sérültek.Menyem még mindig kisbabának tekinti, ha velük van nem lehet bírni vele, étkezés közben ugrál, nem öltözik fel egyedül, nem engedelmes. Nálam nincs semmi gond vele, segítőkész, bárhová elvihetem, tud viselkedni. Otthon az anyjával alszik, nem a saját ágyában.Vitáink vannak a nevelésben, menyem nagyon félti, inkább játszóbabának tekinti. tavaly és idén életmódtáborba vittem de nappalra, szeretném nyáron ott alvósba, fontos lenne az önállóság miatt, de a menyem tiltakozik.nagy nehezen beleegyezett a karatéba, januárban kezdi.Tanácsot kérnék a verekedés helyett hogyan viselkedjen a gyerekekkel ha csúfolják / az ovodában a szüleit csúfolták hogy nyomorékok, összekarmolta a gyereket hogy vérzett/.Most elsős mi lesz később? Tisztelettel Szemere Judit