szorongás

Kedves Doktornő!

42 éves elvált nő vagyok, van egy 20 éves lányom. Vidéki kisvárosban élünk párommal, mindketten dolgozunk, lányom egyetemre jár.
A problémám a következő: Úgy 1 éve kezdetben erősebb, mostanában enyhébb szorongással küszködök. Van egy enyhe klausztrofóbiám is, amely megnehezíti a tömegközlekedésemet. Gyermekkoromban sokat féltem szüleim veszekedése miatt, sajnos édesapám alkoholista volt, és korán meg is halt.
Édesanyám egyedül él és mindentől féltem őt. Albérletbe kényszerült egy rosszul választott devizahitel miatt, és persze a végén elveszítettük a régi családi házat.
Nagyon érzékeny vagyok, sokszor mindenen sírok. Pszichiátrián jártam, írtak fel szorongásoldót, és antidepresszánst, igyekszem a lehető legkevesebb adagot bevenni belőlük.
Szeretnék Önhöz elmenni és megpróbálni egy kezelést, reménykedem hátha helyzetem javulna.

Várom válaszát, köszönettel: "Evelin"

Kedves Doktornő!
Kineziológiával kapcsolatosan lenne kérdésem.
A nagylányomat szerettem volna elvinni kineziológushoz,de nem nyit a hölgy felé.
Felajánlotta,hogy rajtam keresztül kezeli.
Arra lennék kíváncsi,hogy ebben a formában,mennyire hatásos,érdemes -e belekezdenem?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Éva!

34 éves vagyok, gyermekkorom óta küzdök a hipochondriámmal, ami 3 évvel ezelőtt kicsit jobb lett, mikor pár alkalommal voltam kineziológusnál. Sajnos anyagi okok miatt abba kellett hagyom és azóta ez csak fokozódott. Párommal 7 éve vagyunk együtt, kezdettől fogva viharos volt a kapcsolatunk, rengeteget veszekszünk, vitatkozunk, de amilyen gyorsan összekapunk, olyan gyorsan túl is vagyunk rajta. Még soha nem volt olyan, hogy haraggal aludnánk el. Nagyon szeretem a párom és tudom, érzem, hogy Ő kétszer annyira szeret engem. Amikor 8 hónappal ezelőtt megtörtént velem is a csoda és anya lettem, sok minden megváltozott. Úgy érzem, hogy a lányomnál jobban senkit nem tudok szeretni, minden gondolatom Ő, legszívesebben egész nap a karomban tartanám. Problémám kettős: egyrészt Párom kissé nehezen viseli, hogy már nem Ő a szívem csücske és hiába akarok, nem tudok már úgy nézni rá, mint előtte, másrészt a hipochondriámat sajnos kiterjesztettem a gyermekemre is. Annyira féltem mindentől, a pókoktól, szúnyogoktól, kullancstól, betegségektől, hogy szinte felemészt ez az érzés! A napokban adtam neki először nagyobb darabos ételt és félrenyelt, fuldokolni kezdett. Nagyon erős szívdobogásom lett, remegett kezem-lábam, azt hittem, elveszítem. Most nem merek darabos ételt adni neki :-( Azt el sem tudom képzelni, hogy valaha oviba, iskolába adjam, mert úgy érzem más soha nem fog rá úgy vigyázni, mint én. Tudna nekem segíteni, hogy az életem ne egy nagy aggódás legyen, hanem kicsit élvezzem is?
Előre is köszönöm a válaszát!

Üdvözlettel: Cs. Piroska

Kedves Éva! Két kamasz gyermekem van. Lányom, aki 20 éves már sok megoldandó feladatot adott az elmúlt években, de sikerült kezelni a problémákat. De a fiam, aki most 17 éves igen nehéz eset. Kisebb korában is igen visszahúzódó volt, de most ez a kamaszkor nagyon hideggé tette. Nem igazán tudunk vele kommunikálni, szinte a kérdéseinkre is alig válaszol. Vannak barátjai, de igen ritkán megy el itthonról. Szeretnék neki segíteni, mert úgy érzem felnőtt korában nagyon nehéz lesz így a beilleszkedés. Családi összejöveteleken sem nagyon beszél, ha kérdezik, csak tőmondatokban válaszol. Kérem segítsen, milyen szakembert keressek fel, hogy személyisége fejlődjön, megerősödjön.
Üdvözlettel
Rita

Kedves Éva!

Kisfiammal olyan problémák adódtak, hogy mióta elkezdtem óvodába beszoktatni, napi szinten bepisil éjszaka. Az ovi kezdés előtt már csak 3-4 hetente fordult ez elő. Nem akarok a pelenkához visszanyúlni, más megoldást keresek, mert így meg folyamatosan beteg, mivel már csak akkor szól mikor fázik. Tegnap este éjfél előtt felébresztettem , megpisiltettem, így elmaradt az éjszakai huzatolás, öltöztetés. Milyen más módszer lenne, hogy könnyebben beilleszkedjen, ne viselje meg lelkileg ennyire az elválás.

Köszönöm válaszát! Betti

Tisztelt HÖLGYEM! Az a panaszom,hogy ha valahova indulnom kell,főleg hivatalos ügyben,vagy utazáskor,félelem önt el,és vizelési inger,ami nagyon erős.Akárhova megyek,mindig azt keresem,hogy van e illemhely.Nemtudom,hogy ez összefügg e azzal a problémával,hogy 10 éves koromig ágyba vizeltem éjszaka.Labori eredményem teljesen jó volt.Kérem irja meg mi lehet a gond?Tisztelettel kné ui: 43éves vagyok.

kedves Éva Van egy 8 éves kisfiam aki 2 és fél éve generalizált szorongásos beteg testi tünetei is előfordulnak torokszoritás stb járunk pszichiáterhez is szeretném megkérdezni hogy kinezoogiával lehetne e változtatni javitani az állapotán és kb mennyibe kerül a kezelés köszönöm előre is a válaszát tisztelettel

Tisztelt Éva!

11 éves kislányom a 3.osztályt másik iskolába kezdte költözés miatt, most 4. osztályos. Azt vettem észre rajta, mintha félne a tanítónénitől. Ha szóba hozom, hogy beszélek az osztályfőnökkel ő sírni kezd és könyörög, hogy ne tegyem. Elég fura nevelési dolgai vannak a tanárnőnek (pl.: igazi kutya szájkosárral riogatja a gyerekeket, hogy a szájukra teszi, ha beszélgetnek, kiabál velük és csúny szavakat használ pl.:hülye, szar stb.. mindig kinéz valakit magának az osztályból és addig piszkálja, míg elmegy az iskolából, erre az idei évben is volt példa, beletömi a gyerekekbe az ebédet stb.).Igazából én is hibás vagyok, mert nem beszélek az osztályfőnökkel, mert attól félek, hogy a következő tanári áldozat a kislányom lesz. kislányom nagyon visszahúzodó, csendes, jó tanuló! Mit tanácsol? Segítene a kineziológus?

Kedves Éva!

Körülbelül 3 éve jelentkezett először hányinger, mellkasi (nyelőcső tájékán) nyomó fájdalommal. Voltam vele több orvosnál, kórházban, de semmi rendellenességet nem találtak. Ezek után 3 hónapra szakítottunk a barátnőmmel másfél év után, mire a tünetek azonnal megszűntek. Nem sokkal később (kb. 1 hónap) újabb párkapcsolatom lett, melyben 1 évig jól éreztem magam de aztán ismét megjelent a hányinger, ezzel ismét jártam az orvosokat eredménytelenül. Fél évig tartott ezek után még a kapcsolatom, majd miután vége lett ismét tünetmentes lettem. 2hónapja új kapcsolatom van de tartok tőle,hogy ezt is tönkreteszi az állandó hányinger, pedig minden tökéletesen működik a kapcsolatunkban. A fő problémám az,hogy a hányinger rendszerint ok nélkül egyik napról a másikra jelentkezett és állandósult. Nem bírtam enni, inni aludni, hányni viszont nem bírtam egyszer sem. Nem érzem magam betegnek mivel semmiféle szorongásom, fóbiám nincs és egyéb más tünetem sem. Köszönettel: Zs