|
Héjja EditGyógypedagógusA nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom. Elérhetőségeim: E-mail: ehejja@freemail.hu Honlap: http://www.szuperszulo.hu/ |
Kérdezz-felelek
Kedves Edit!
Fél éve váltam el a gyermekeim apjától, mert állandó kiabálásban és veszekedésben éltünk, melynek szem- és fültanúi voltak gyermekeim is. Azt gondoltam, hogy ha nem lesz velünk megóvom gyermekeimet és nem azonosulnak majd ezzel a viselkedés formával. De tévedtem. Most hogy egyedül vagyok velük, sok gondom van. A gyermekeim nevelése nem okozna gondot, hiszen amíg az apjukkal voltunk is minden feladat rám hárult, de az anyagi gondok miatt saját magam nem érzem biztonságba magam. Ingerült és türelmetlen vagyok, azt várom a gyermekeimtől hogy felnőtt módjára viselkedjenek. Pedig a kislányom még csak 3 és fél a fiam pedig 5 és fél éves. Ráadásul a fiamnak nagyothallása van, ami még több figyelmet igényelne, ami nekem nincs. Elveszítettem a tekintélyemet irányukban és nincs meg az az anya gyermek kapcsolat amire szükségünk volna. Tudom, hogy az én hibám, de nem tudom hogyan lehetne visszaállítani a rendet. Ha kérek tőlük valamit a szemembe nevetnek és fülük botját sem mozdítják. Nem hajlandóak egyedül levetkőzni, rendet rakni a szobájukban és még sorolhatnám. Nagyon sokat kiabálok velük és a kezem is eljár időnként, ami nagyon bánt.
Sokszor amikor megyek értük az oviba, látom ahogy nevetgélnek, jól érzik magukat. Amikor észrevesznek akkor elkonyul a szájuk, és azt mondják hogy rossz kedvük van. Mikor a lakás ajtajához érünk, akkor mind a kettő levág egy irdatlan hisztit, amitől végképp kiborulok.
Szeretnék megváltozni, hogy boldognak lássam őket, de nem tudom, hogy tegyem. Szeretném őket itthon is felhőtlenül kacagni látni, de tudom, hogy addig amíg én nem tudok nevetni és boldogan játszani velük, addig ez reménytelen. Kétségbe vagyok esve, mert tudom, hogy ez az idő hamar elszáll, és fájó nyomokat hagyok ezzel a kis lelkükben.
Kérem segítsen!
Várom válaszát.
Tisztelettel:
R.Anikó
Kedves Anikó!
Az első és legfontosabb, hogy próbáljon meg pihenni. Na nem 1 hetes hawaii nyaralásra gondolok, csak egy kis kávé a barátnőkkel, egy fodrász, stb. Talán most meglepődik, hiszen többet kellene a gyerekekkel lenni. Ez igaz, de inkább egy kipihent anya 12 órában, mint egy fáradt és ideges 24 órában. A cél, hogy harmonizálja a kapcsolatot a gyerekekkel. De ha folyamatosan csak ad és ad, mindig a gyerekek igényeit elégíti ki, akkor egy idő után elfogy minden energiája és még a gyerek öltözködése is hatalmas cirkusszá változik. Kérjen segítséget szüleitől, és pihenjen legalább heti egyszer egy kicsit. Magyarázza el a gyerekeknek, hogy anyának szüksége van pihenésre. Arra fel kell készülnie, hogy hatalmas hisztizés lesz, amikor majd el akar menni.
Továbbá üljön le és próbáljon kis családi költségvetést készíteni, mi az, amit meg tudnak engedni és mit nem, így az anyagiak kicsit kiszámíthatóbbakká válnak, talán nem zavarja majd Önt annyira.
Továbbá üljön le a gyerekekkel beszélni, hogy mostantól új élet lesz. Készítsen velük napirendet, hogy minden délután egy kis közös játék lesz, ezt a játékot mindig másik gyerkőc javasolja, de játék után Ön végezze a házimunkát, és kérje meg a gyerekeket, hogy ők is segítsenek ebben. Kis rendrakás, egyedüli öltözés stb. Először elég csak 1-2 dolgot elvárni tőlük, és mindig dícsérje meg őket, ha valamit megcsináltak. Fontos szabály, hogy adnia kell a gyerekeknek egy kis minőségi közös időt: közös játék, ölelegetés, közös meseolvasás stb., s ezután kérje őket valamire, mert ekkor már ők is feltöltődtek egy kicsit. Így már elvárható, hogy ők is tegyenek valamit a családért. Minden jó dolgot és viselkedést vegyen észre és dícsérje meg őket. Pl. ha reggel első szólásra kikelnek az ágyból, dícsérje meg őket és ezután inkább bátorítással vegye rá őket az öltözésre, azt hiszem te már nagyon ügyes vagy, egyedül is fel tudsz öltözni. Mindig inkább bátorítson, ne tiltson, vagy kiabáljon. Higyje el, az elején nehéz lesz, de a gyerekek észre fogják venni a változást, mert a gyerek mindent megtesz anyja figyelméért, ha kell rosszalkodik, mert a szidás is jobb, mintha anyám nem figyelne rám.
Először pihenés, közben minden apró jó viselkedés dícsérete a gyerekeknél, s lassan átfordul a dolog és elérik a harmonikus család képét.
Üdv