Kedves Edit!

Januárban tölti be a 3.évet a kislányom, aki már kb egy éve bölcsibe jár. 11 hónapos kistestvére van, a testvérféltékenység hullámzó nála. Van egy ugyanilyen idős kislány barátnőnk, akivel egy Tházban lakunk. A szülőkkel, gyerekeikkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk, hetente többször összejárunk. Vigyázunk egymás gyerekeire egy-egy órát. Egy bölcsibe jártak, csak más csoportba. Azonban a barátnő nem érezte jól magát a csoportjában és ezért áthozták a mi csoportunkba. Azóta, a lányom csak vele hajlandó játszani és a többi kisbarátnőjét kirekeszti. Ha a barátnője feláll az aasztaltól ő is, ha két copfja van, akkor neki is kettő kell, ha nyuszikával alszik, neki is az kell stb. Egyszerre szoktuk elhozni őket is, de most azt javasolták a gondozónők., hogy menjek előbb érte mert a másik kislánynak a kötődése picit gyengébb az én lányom iránt, mint ez fordítva. Minden nap elmondom neki, hogy játszon a kisbarátaival is,mert ők is szeretnének a barátai lenni stb, de most kitalálta, hogy nem akar menni bölcsibe. Jelenleg itthon vagyok a 11 hónapos fiammal, de tavasztól heti két nap már dolgozni fogok és biztos nem fogok előbb oda érni érte a bölcsibe. Ha meg pár percet kések, és a másik kislányért előbb mennek, akkor ő már zokog a bölcsiben. 1 hónapja kezdett bent aludni, korábban 8-12 között volt bent, de mivel megyek vissza dolgozni, beszoktatuk a bent alvásra. A segítségét kérném, hogy hogyan értessem meg, hogy a kislány a barátnője és nem a testvére. Most, a délutáni találkozásokat elhagyjuk, elég ha napközben együtt vannak. Továbbá, hogy tudom építeni a személyiségét, hogy nem akarjon más lenni vagy másokat utánozni. Még annyit, hogy az édesapja sokat dolgozik, rendszerint csak este látja, így én vagyok velük egész délután. Köszönöm előre is válaszát.

Kedves Edit! Eddig bármikor fordultam hozzád kérdéssel, mindig nagyon jó, segitő válaszokat kaptam tőled. Ezért is fordulok ismét hozzád. A kérdésem a következő: hogy tanitsam meg 6 éves kisfiamat a szép evésre. Szent meggyőződésem és ezt is olvastam mindenhol rendre és illendő viselkedésre 6 éves koráig tudom megtanitani, hogy beleivodjon, és ne ráerőltetett tudomány legyen. Rengeteg nyüggel jár kedves édesapjával a rendet elérnem hiszen nála ezt anyuka nem várta el.. Nem szeretném ezeket a nehézségeket saját gyermekem esetében. A rendrakás etére már negyon megy, de az evés az valami téboly... Szent étkezésünk a vacsora ekkor összegyülünk, jókat eszünk, mindenki elmondja a napját, és hogy mi volt számára a legjobb és a legrosszabb pillanat aznap, jól kibeszéljük. Ez szuper és mindannyiunknak nagyon is kell.. De az evés rész kizárólag azzal telik Máté ülj kérlek rendesen, ne a testvéred fejére húzódj, (pedig hatalmas étkezőasztalunk van), vagy ne könyökölj kérlek, ne lógasd a tányérodba a kezed, fogd kérlek rendesen az evőeszközt, ne idd tele magad a vacsora elején vizzel... folyton folyvást felváltva apukával szólongatjuk, hogy végre rendesen egyen.. Szanaszét van szórva az első egy percben az étel fele, mert megkeverte, a másik fele az asztal alatt landol menet közben... Az tény és belátom rettenetes lehet neki igy enni, pont ezt szeretném végre elkerülni, hiszen jó érzés az evés, az étel ize, ne stressz... De attól tartok ha ezt nem várom el, a kultúrált evést egész életébe gondjai lesznek vele. Úgy gondoltam mostanába még szólok érte, aztán türelmesen kivárom majdcsak a sok ismételgetés meghozza gyümölcsét, és már majd nem kell mondogatnom...De még várok erre.. Az is igaz mostanában rengeteget nőtt, és talán a hosszú karja keze lába, teszi esetlenné szegénykémet. Kérlek segits hogy tudnám rávezetni , hogy étterembe lehessen esetleg vele menni, vagy legalábbis ne arról szóljon az étkezést hogy Mátét rendezzük, hanem hogy mindenki izlelgeti az ételt. Megjegyzem már egy csomó más dologért nem is szólok ami szintén nem kellemes látvány vele szemben ülve, csak már a legzavarobb helyzetekért. És az is fontos momentum van egy 4 éves tündérlányka is aki mellette ülve, egy hang nélkül, izlelgetve, szépen kanalazva, csodálatosan meg tudja enni a vacsorát, egyszer nem kell rászólni, csak dicsérni, hogy milyen ügyes, mert hát tényleg szebben eszik mint egy felnőtt szinte... Biztos velem van baj, kérlek világosits fel mi lehet a gond mert szeretném Máténak is átadni hogy enni jó, enni kellemes időtöltés, enni élmény... Segitséged előre is köszönöm Tündér

Kedves Edit!
Egy éves gyermekem viselkedésével kapcsolatban kérem a tanácsát. Kisfiam nagyon kiegyensúlyozott és boldog egy évet tudhat maga mögött. Most azonban rengeteg változáson megy keresztül, melyeket láthatóan rosszul visel. Az édesapja külföldre ment és még fog is rendszeresen. Az édesapja hiánya abban nyilvánult meg legfőképpen, hogy minden férfi ismerősre szinte csimpaszkodik, ami érthető.
Nekem közben vissza kell mennem dolgozni is, ami sajnálatos módon lakhelyünk megváltoztatásával is jár. Azt sikerült elérnem, hogy egy dada velünk költözzön és lakjon, így a változás talán egy kicsit könnyebb lesz számára is. A viselkedésében, ahogy közeledik a költési időpontja és nyilván valóan a feszültség - a rengeteg tennivaló miatt - bennem is egyre nagyobb, egyre több és komolyabb változást fedeztem fel.
Ma éppen harmadik napja nem hajlandó a fürdőkádjába beülni és fürödni. Ha bele akarom tenni, akkor azonnal hiszti rohamot kap, egyik nap csak úgy tudtam fürdetni, hogy csimpaszkodott a nyakamba én meg finoman és lassan lemostam. Ma úgy tudtam megfürdetni, hogy együtt a kád mellé ültünk és elkezdtem a vizet apránként a lábacskájára locsolni és simogatni és valahogy az egyik játék után kapva hirtelen mégis csak lett kedve fürödni.
Mostanában elkezdett agresszívan az arcomba vagy a dadája arcába marni (3 napja van még vele, tehát még össze kell szokniuk). Ha rászólok, hogy nem szabad megsértődik és ha lehet még rátesz egy lapáttal. Korábban is csinált már ilyet, de inkább akkor, ha valamit nem kapott meg, vagy tehetetlenségében nem tudott magával hirtelen mit kezdeni, de ez a szándékos ütögetés és marás egyáltalán nem volt rá jellemző.
A harmadik jelenség, amit megfigyeltem, hogy nehezebben, nyűgösebben alszik el és hamar fel is ébred. Korábban, ha letettem aludni fél nyolcnál előbb nem ébredt, mostanában már 5 órakor is felsír néha. Először arra gondoltam, hogy talán nem evett tartalmasat, de a többi jelet figyelembe véve nem hiszem, hogy ez lenne a gond. (Az étrendjét ismerve - nagyon jó étvágyú, ebben egyenlőre nincs változás - nem is lehet gond.)
A kérdéseim a következők:
- Normális életkori sajátosságokat mutat a viselkedése, amit én a változás miatti szorongásnak tudok be, vagy valóban lehet ez az oka ennek a viselkedésváltozásnak?
- Hogyan tehetem könnyebbé számára, hogy átvészelje ezt az időszakot? Ui.: Örlődöm azon,hogy minél több időt legyen a dadával, hogy összeszokjanak, de szeretnék én is vele minél többet lenni, mert hamarosan már nem leszek vele. Hogyan csináljam, hogy a lehető legjobb legyen neki?
Kíváncsi vagyok a véleményére és várom tanácsait.
Üdvözlettel: Edina