|
Kérdezz-felelek
Szeretném kérni a véleményét a szelén szerepéről a szervezetben, a teljes pajzsmirigy eltávolítása után. Ajánlott a szelén szint folyamatos mérése bizonyos időközönként? Van szerepe az L-Thyroxin gyógyszer szedése esetén, a T4/T3 átalakításában, vagy egyéb funkciókban?
Valóban a T4/T3 átalakulást kedvezően változatatja meg. A szeléne (Se) felfedezésének izgalmas története már önmagában is „megérne egy szupplementumot” és ez még inkább igaz az elmúlt évtized biológiai és orvosi kutatásainak fényében. Ezt a nyomelemet Jakob Berzelius fedezte fel 1817-ben és jellegzetes sárga színe miatt a görög Hold istennő, Selene után kapta nevét . Az elnevezés azért is találó, mert miként a Holdnak, a Se-nek is két oldala van. Az elsőt, a károsat, a mérgező és rákkeltő hatású oldalát viszonylag korán felismerték. Az utóbbi évtized kitartó és napjainkban is folyó intenzív kutató munkája bizonyította fontosságát a biológiában, egyes betegségek kialakulásában, kezelésében és megelőzésében. Fontos megemlíteni, hogy a jód után ez volt a második mikroelem, amelyről sikerült igazolni, hogy a szelénhiány pótlásakor a hiánytüneteket ki lehet küszöbölni. Kína Keshan tartományában már 1935-ben felütötte fejét egy rejtélyes betegség, mely fatális szívizom degenerációval járt. 1979-ben sikerült bizonyítani, hogy ennek a szívbetegségnek az okozója a Se hiánya és ennek pótlásával a betegség gyógyítható, ill. megelőzhető . Az utóbbi évek kutatásai rávilágítottak arra is, hogy a Se anti-oxidáns-, antithrombotikus-, ill. lipid peroxidációt gátló hatásának szerepe lehet korunk kardiovaszkularis betegségeinek megelőzésében . A kezdetektől foglalkoztatta a kutatókat, hogy mi lehet a Se sokirányú hatásának magyarázata. A megismert antioxidáns, molekuláris genetikai, gyulladásgátló, rákmegelőző tulajdonságok sok részletét már ismerjük, ezekben a Se-t tartalmazó proteineknek, antioxidáns enzimeknek van kulcsszerepük. Bebizonyosodott, hogy a Se vegyületei már az eukariótákban is esszenciális fontosságúak. A szelenoproteinek a Se-t döntően szelenocisztein formában tartalmazzák, melyet az UGA kodon kódol . Ez a kodon a szelenociszteinen kívül az aminosavlánc végét is kódolja, ami az ún. STOP kodon, ezért sokáig nehézségekbe ütközött a szelenoproteinek azonosítása. Ez csak a 2000-es évek elején sikerült az összehasonlító genomika és klónozás segítségével és ma a szelenociszteint a 21. esszenciális aminosavnak tekintik. A kutatás fontos irányát a szelenoproteinek működésének jobb megértése és genetikai polimorfizmusának a feltárása képezi, melynek részeként ismertté vált a Se evoluciós jelentősége . A sokrétű biokémiai hatás magyarázatul szolgál arra, hogy ez a fontos nyomelem miért lehet felelős több, látszólag egymástól eltérő betegség kialakulásáért. Ebben a szupplementumban csupán a legfontosabb klinikai jelentőségű területekre próbáljuk a tisztelt Olvasó figyelmét felhívni. A kardiális megbetegedések mellett a súlyos, ún. kritikus állapotban lévő betegekben is Se hiányt bizonyítottak, melynek jelentőségét külön fejezetben tárgyaljuk. Epidemiológiai adatok alapján is jelentősek a magyar lakosságban az endokin, ezen belül a pajzsmirigy betegségei, ill. a női és férfi meddőség problémája, melyek összefüggésben vannak a Se hiányával. Ismert, hogy nemcsak a jódhiány, hanem a Se hiány is pajzsmirigy rendellenességekhez, súlyos esetben halálhoz vezethet. A Se biológiai hatásainak ismeretében nem tekinthető meglepetésnek, hogy a krónikus vesebetegségekben és a gasztroenterológiai kórképekben is patogenetikai és terápiás jelentősége van. Ezért is fontos, hogy hazánkban, amely a mérsékelt Se hiányos államok közé tartozik Európában, az egészséges élelmiszerek révén törekedjünk ennek a hiánynak a felszámolására. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy ne essünk túlzásokba, azaz ne vigyünk be a szükségesnél nagyobb mennyiséget. Alapvető farmakológiai megállapítás ugyanis, hogy olyan anyag, amelyiknek semmilyen mellékhatása nincs, annak valószínüleg gyógyhatása is hiányzik. Meg kell találnunk tehát azt a tartományt, (általában 100-200 ug/nap), amelytől kedvező hatás várható, azonban a dózis függ a beteg állapotától, az indikációtól, ugyanis a kritikus állapotban lévő betegeknek ennél lényegesen nagyobb dózisra van szükségük. Tudnunk kell azonban, hogy az antioxidáns hatású Se a kívánatosnál nagyobb koncentrációban toxikus és betegségek kiváltására is képes. Így érthetjük meg igazán azt, hogy az antioxidáns anyagok prooxidánsként is viselkedhetnek és ezért van az, hogy a nagyobb mennyiségben mérgező Se kis mennyiségben létfontosságú és rákellenes, antiflogisztikus szerként használható. A mikroelemekkel történő ellátás szempontjából sem helyesek tehát az egyoldalú, kategorikus vélemények, az emberi egészség szempontjából minden paramétert egyidejűleg és gondosan kell mérlegelnünk. Az élemiszerek Se koncentrációja, a nyomelemek mennyiségének ellenőrzése és a hiány korrekciója alapvető fontosságú. A vegetáriánus életmód például sok tekintetben egészségesebb, mint a sok húst és zsírt tartalmazó étrend, mivel az előbbiből is hiányzik néhány olyan komponens, amely a szervezet zavartalan működéséhez szükséges, ezért egyedül üdvözítő megoldásnak semmi esetre sem tekinthetjük. Ugyanez érvényes a vitaminok és a mikroelemek "szedésére", a divatokkal ellentétben csak akkor és csak annyit, amit a szervezetünk feltétlenül ígényel.
Irodalom
[1] Keshan Disease Research Group of Chinese Academy of Medical Sciences:
Observations on effect of sodium selenite in prevention of Keshan disease.
Chin Med J (Engl) 1979, 92, 471–476.
[2] Rayman M.P.: The importance of selenium to human health. Lancet 2000, 356, 233–241.
[3] Flores-Mateo, G., Navas-Acien, A., Pastor-Barriuso, R.et al: Selenium and coronary heart disease: a metaanalysis. Amer J Clin Nutr. 2006, 84, 762)
[4] Liang, J., Jiazuan N., Qiong, L.: Evolution of selenoproteins in the metazoan. BMC Genomics 2012, 13, 446, doi:10.1186/1471-2164-13-446.
[5] Wheeler, B.M., Heimberg, A.M., Moy, V.N: The deep evolution of metazoan microRNAs. Evol Dev. 2009,1, 50-68. doi: 10.1111/j.1525-142X.2008.00302.
[6] Papp, L.V., Lu, J., Holmgren, A., et al. From selenium to selenoproteins: synthesis,
identity, and their role in human health. Antioxid Redox Signal 2007, 9,775–806.
[7] Iglesias. P., Selgas, R., Romero, S., et al:Selenium and kidney disease. J Nephrol. 2013, 26, 266-272. doi: 10.5301/jn.5000213. Epub 2012 Sep 18.
[8] WHO: Trace elements in human nutrition and health. (Prepared in collaboration with the Food and Agricultural Organization of the United Nations and with the International Atomic Energy Agency). 1996, 1-343 pp
Erről több helyen is részletesen írtam:
"The Effect of Selenium Therapy
on Autoimmune Thyroiditis
CSABA BALÁZS1 , JÁNOS FEHÉR2
Department of Medicine & Endocrinology,
Polyclinic of the Hospitaller Brother’s of St. John of God in Buda, Budapest 2
2nd Department of Internal Medicine,
Semmelweis University Medical School, Budapest, Hungary
Due to its antioxidant capacity, the essential trace element selenium exerts complex effects on the endocrine and immune systems. Selenium may have an important role in autoimmune
thyroid diseases because levels of free oxygen radicals are elevated during physiological thyroid hormone synthesis. Objective: To determine whether selenium therapy can influence anti-thyroid peroxidase and anti-thyroglobulin antibody levels or if there is a correlation between
antioxidant capacity and autoantibody titres. Method: 132 patients with autoimmune thyroiditis were investigated in a prospective, blinded and placebo controlled study. L-thyroxine substitution therapy was administered in both groups and TSH levels remained in the normal
range. The selenium treated group (70 patients, 68 female, mean age 41.4 ! 9.5 years) was compared with the placebo treated group (62 patients, 61 female, mean age 42.7 ! 8.3 years). Selenium therapy included oral administration of 100 µg L-seleno-methionine tablets twice a day for a year. Determinations of TSH, fT4 and fT3 as well as antibody levels were carried out by chemoluminescent method. Total antioxidant capacity was determined by Randox
kit, and serum selenium levels were measured by atomic absorption technique. In the course of the study patients were controlled every third month and at the end of the one year long
observation period. Results: Selenium levels in untreated patients were significantly lower than those in treated patients and controls. The fT3/fT4 ratio proved to be higher in patients after
selenium therapy. Titres of antithyroid antibodies (mostly antithyroid peroxidase) significantly decreased at the end of the study. An inverse correlation was found between antioxidant capacity and antithyroid peroxidase levels. The volume of thyroid gland slightly diminished in treated patients. No adverse reactions were observed. Conclusion: Selenium completed with L-thyroxine is a suitable therapy of patients with autoimmune thyroiditis."
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:
Prof. Dr. Balázs Csaba 2024. 12. 04. 17:41