Három éves kor után már késő? (Cikkíró pályázatra beküldött írás)
Megoszlanak a vélemények arról – tudós körökben -, hogy az ember képességei és jelleme születésétől fogva adott, vagy a nevelés, amiben részesül, teszi olyanná, amilyen. Akadnak olyanok is, akik szerint az öröklött hajlamok kb. 30%-ot, míg a nevelés 70%-ot nyom a latba, a gének tekintetében pedig inkább az anyai kromoszómák dominálnak. A gének bizonyos jól körülhatárolható testi tulajdonságokat, pl. szemszín, hajszín, vércsoport stb. egyértelműen meghatároznak, vagyis ezekre a külső környezet nincs hatással. Vannak azonban olyan testi tulajdonságok, melyek genetikai programja a környezettől függően jut kifejeződésre, pl. testalkat, hízási hajlam stb. Az agy biokémiai folyamatai laboratóriumban vizsgálhatók, máig nem tudjuk azonban, milyen bonyolult biokémiai reakciók sora hozza létre a gondolatokat, mi formálja a tudatot.
Japánban több kísérletet folytattak le ikrekkel, akiket születésüktől fogva különböző családokban neveltek. A kérdés, melyet megválaszolni kívántak az volt, hogy milyen oktatás és környezet fejleszti legjobban a gyermek potenciális képességeit. Bebizonyították, hogy még az ikrek is, ha más környezetben nőnek fel, s más emberek nevelik őket, nagyon különbözhetnek egymástól jellemben és képességekben egyaránt. S egy másik példa: 1987-ben valaki felfedezett Ugandában egy gyermeket, aki majmok közt nőtt fel. A „majom-gyermek” négy-öt évet élt a majmok között. A hatóság beutalta a gyermekkórházba, majd árvaházban helyezte el. Itt körbe-körbe ugrált, mint a csimpánzok. Elutasította az ételt, és bárkit megharapott, aki közeledni próbált hozzá. A fiú viselkedését tanulmányozó szakemberek rámutattak arra, hogy szinte lehetetlen egy gyermeknek visszatérni a normális viselkedéshez, ha négy-öt évnél többet töltött az állatok közt. Az agy tevékenysége ilyen esetekben visszafordíthatatlanul módosul.
Rohanó életet élek, mint a legtöbb szülő a mai világban egy harmadikos kisiskolás gyermekkel. Délután
Közösségi hozzászólások: