Egy új rokon érkezése

- Milyen szép barna, üde és friss vagy.

- Nyár volt, nem? Bár, azért annyira friss talán nem.

- Hallottam, hogy új jövevény érkezett a családotokba – kérdezek rá azonnal a nemrég hallott hírre, mire széles mosollyal és a tőle már jól ismert gesztikulációval, szenvedélyességgel mesélni kezd.

- Nagyon édes, olyan mintha mindig nálunk lakott volna. Már hosszabb ideje gondolkodtunk otthon a családdal, hogy Ribizli mellé, aki aranyos, kéne egy komoly fellépésű, őrző-védő kutya is. Aztán hallottam egy menhelyen dolgozó munkatárstól, nemrég befogtak egy komondort. Le akarta lőni a mezőőr, mert szabadon kószált, valószínűleg valahonnan kitették. A menhely tele volt, ezért betették egy borászat kertjébe, ott volt megkötve már egy hete. Felhívtam az ottani menhelyet, ahol egy nagyon kedves munkatárs rögtön átküldte e-mailen a kutya képét és azon látszott, hogy egy rossz állapotban lévő, de komoly kutya. Rögtön mondtam neki, hogy megbeszélem a családommal, de azt gondolom, szombaton lemegyek érte. Így is volt, beültünk Rozival az autóba és lementünk Kiskörösre. Megnéztük a kutyát és azonnal mondtuk neki, te csak gyere velünk szépen. A komondor nagyon kemény kutya, de ő egy macska lelkű, jámbor jószág. Állandóan azt akarja, hogy simogassuk, bújik hozzánk. Gyönyörű, nagy, hálás és végtelenül jó szándékú.

- Sok szeretetet nem kaphatott az előző gazdájától.

- Nem tudom és nem is akarom tudni, hogy min ment keresztül, mert az felháborítani és elszomorítana.

- Fiú kutya? Mi a neve?

- A ”lányok”, Ribizli és Áfonya után mi másra kereszteltük volna, mint Dió névre.

- Legalább egy kicsit kiegyenlítődött a férfi-női nemek arány a családotokban, mert eddig a nők voltak túlnyomó többségben.

- Igen. Tényleg javult – neveti el magát hangosan.

- Nekem nincs kutyám, de látom a kutyás ismerőseimnél, hogy náluk a kutya egyenrangú családtag. 

- Persze, hozzánk is egy új rokon érkezett.

- Ha így nézzük, akkor mondhatom, hogy Rozival, Ribizlivel és Dióval egy háromgyerekes anyuka lettél?

- Mondd, sőt van Szandra - aki Zorán lánya és ő szintén a gyerekem -, tehát ez a megállapítás nekem teljesen normális. A kutyával másfajta kapcsolatod van, mintha madarat tartanál például. Egy ilyen kapcsolatban nagyon komoly az összetartozás, kialakul egy olyan kommunikáció, ahol szavak nélkül is értitek egymást.

- Ribizli, hogy fogadta az új „testvért”?

- Nagyon vicces volt az első találkozásuk. Ránézett és nem hitt a szemének, szinte sokkolta Dió termetes mérete. Az orra felszaladt a füléig és nézte, nézte. Ma már azt hiszem, nagyon jóban vannak. Időnként játszanak is, de Dió életveszélyes a mancsaival Ribizlire, aki viszont fél tőle, mert Ribizli meg hangos. Az a helyzet áll fenn, hogy Ribizli lett a puli, vagyis a jelző kutya és ha ordít, akkor Dió elindul. Ribizli jelez, és Dió megy végrehajtani. Ez olyan tipikus puli komondor kapcsolat, mert ők „dolgoznak” így együtt. Ribizli már nem is bolognese, inkább hasonlít egy fehér pulira – magyarázza nevetve újra.

- A testvérek között mindig van egy, akié a vezető szerep. Gondolom, ebben a hármas felállásban Rozi lányod az.

- Nem, ez másként alakult. Rozié a Ribizli, aki mindig megy utána. Persze Ribizli előnyt élvez, mert ő benn lakik a házban, Dió viszont kinn van, de ő is nagyon szereti Rozit. Diónál nagybátyám aspirál a vezetői posztra, meg én. Ő megy vele sétálni hajnalban, de ahogy kimegyek a kertbe, rögtön ott van, fut hozzám. Reggelenként, amíg iszom a kávét, játszunk, adok neki enni-inni, beszélgetek vele.

- Akkor köztetek harc folyik a kegyeiért?

- Ezért a kutyáért mindenki harcol, mert mindenki nagyon szereti - és felkapja a telefonját, hogy megmutassa nekem Diót. Mint egy büszke anyuka, állapítom meg mosolyogva magamban.

- Nem tudom, a kutyáknál hogy van, de a gyerekek örökbefogadásánál, hamarabb befogadják az újszülötteket, mint az idősebbeket.
 
- Igen, én is azt gondolkodtam eleinte, hogy egy pici kutya lenne jó. Aztán a menhelyen dolgozó munkatársak mondták - és teljesen igazuk volt, ma már tudom -, „kényelmesebb” egy idősebb kutya, mert már szocializálódott, de tanítható még és tud alkalmazkodni. Az idősebb kutyák olyan hálásak, mert a velük történt sok rossz után, megbecsülik azt a jót, amit kapnak. Egy nagy kutya maga a hála! Ha bemész a menhelyre, ott nincs kutyatámadás. Ha fél tőled, elbújik, de ha odamegy hozzád, akkor azt „mondja”, azt kéri tőled, vigyél haza. Odajött hozzám egy sima, rövidszőrű keverék fiú kutya. Nem tudom másként mondani, egy férfi tekintet, egy férfi kiállás sugárzott belőle. Két lábra állt, megfogta a karomat, mélyen a szemembe nézett és az volt a tekintetében, vigyél haza. Látszott a gondolata! Ezer bocs’, drága uram ne haragudjon, én már elkeltem, férjnél vagyok - válaszoltam, mert annyira mulatságos volt a helyzet.
 
- Nagyon rá vagy hangolódva a kutyákra.

- Szeretem a kutyákat nagyon és hidd el, a kutyások mind ilyenek.
 
- Olvastam a kampány honlapján, hogy több mint 900 kutyát örökbe fogadtak, és több mint 7 millió forint bejött a kampány alatt. Ha csak a számok alapján nézzük, már akkor is sikeres volt ez a kampány, és te egy sikeres nagykövet vagy. 

- Magamat nem szeretném minősíteni, ez nem az én dolgom. Ez a nagy cég ezt a kampányt elindította, mert fontosnak tartotta az elhagyott kutyák sorsát. Örülök, hogy ebben részt vehetek, ezt képviselhetem. Ha az emberek el kezdenek azon gondolkodni, hogy örökbe fogadjanak kutyát - el is indult már ez a folyamat -, akkor az sem baj, ha ez divattá válik. Legyen akár trend az örökbefogadás, mert annál kevesebb kóbor kutya lesz! 

- Nekem mindkét gyerekem nyári születésű és tudom, hogy az ő érkezésük felforgatta kicsit a család nyári programját. Nálatok jelentett változást Dió érkezése?

- Igazán változást nem okozott, mert nálunk a kutya jelenléte természetes dolog. Amikor a nagybátyám elment nyaralni, akkor a reggeli séták rám maradtak, ami hajnali 5-kor rettenetes időpont. Én reggel 7-kor vagy 8-kor keltem - nyáron ez is korai idő még! -, de nagyon szerettem. Olyan öröm volt, ahogy kimentem a kertbe már rohant hozzám és örült nekem.
  
- Évad végén beszélgettünk legutóbb. Sikerült biciklizned Rozival, volt barátokkal sütés-főzés a nyáron?
 
- Igen. Voltunk biciklizi, jógázni, volt főzés, barátok jöttek-mentek, volt minden.

- Hosszabb úton is voltatok?

- Nem mentünk ki a kertből egész nyáron, csak biciklizni. Valójában, nem voltunk sehol. Tudod, otthon mindig van valami csinálni való, másrészt olyan keveset vagyok évad közben otthon, hogy ilyenkor nagyon jó érzés otthon lenni. Nem feltétlenül luxusnyaralást jelent a pihenés, elég a szeretteid jelenléte, egy jó társaság és egy kert, mint a mienk.

- Azt is mondtad abban a beszélgetésben, hogy pihenni is úgy szeretsz, ha tudod, hogy ősztől újra várnak feladatok. 
- Még nem kezdődött el hivatalosan az évad, de próbáljuk már az új darabot. Ez egy Zola kisregény adaptációja és „A nő vágya” címmel látható. Ebben egy gazdag bankárnőt játszom. Rögtön ezután készülünk egy háromszereplős darabbal, aminek a Háziszínpadon lesz a bemutatója.
 
- És folytatódik tovább Kosári Éva története is az m1-n, Horváth Ádám sorozatában.

-Gondolom és remélem igen, mert sokan szeretik és várják.

- A nyári élményekből át szoktál vinni valamit a hűvösebb hónapokra?

- Ez habitus kérdése. A nyár nagyon jó dolog, de én szeretem az évadot is, szeretek dolgozni. Amikor legutóbb beszélgettünk évad végén, már fáradt voltam, de az akkor természetes is volt. Szeretem, ha jó idő van, de az őszt is nagyon szeretem. Télen születtem, persze hogy azt is szeretem és a tavaszt már nem olyan nehéz idesorolni.

Az interjú után ismerős hang üti meg a fülemet a hatos villamoson. Először magyarul majd angolul mondja be, hogy a Nyugati téri megálló következik. Jaj, csak azt ne írd, hogy milyen szerencsés meg sikeres vagyok, jut eszembe az első interjúnkon elhangzott kérése. A hatos villamoson értem meg igazán, ezt a mondatát. Képek villannak elém, ahogy az öltözőjében ült velem szemben, ahogy széles mosollyal név szerint üdvözölte a díszletes srácokat a bejárat portájánál, ahogy a büfés bácsival beszélgetett, ahogy Roziról mesélt, ahogy Diót mutatta nekem. Ő több mint szerencsés vagy sikeres. Ő, otthon van a világban.

Kampány a gazdátlan kutyák megmentéséért