Egészségrecesszió kutatás címmel végzett felmérést a Dr. Béres József által életre hívott Béres Egészség Hungarikum Program, hogy előrejelzést nyújtsanak arról: hogyan hat a válság a magyarok egészségtudatára, milyen folyamatok várhatók egészségünkben a gazdasági mélyrepülés idején. A reprezentatív kutatás rámutat: a többség azzal számol, hogy a lakosság egészségi állapota romlani fog a recesszió hatására. Egészségtudatosságunk azonban gyenge lábakon áll: saját egészségi kilátásaink tekintetében indokolatlanul optimistának bizonyulunk, miközben többségében ma sem élünk az egészségmegőrzés kézenfekvő módszereivel. Utóbbiak közül kiemelkedik a közösségi élet, amely a felmérés szerint pozitívan hat az egészségi állapotra. A Béres Egészség Hungarikum Program egészségterv pályázata ezen a területen szeretne segítséget nyújtani. 

A reprezentatív felmérésben megkérdezettek túlnyomó többsége (84,3%) látja úgy, hogy az elkövetkező három év legfontosabb feladata a gazdasági válság kezelése. Jóval kevesebben tulajdonítanak jelentőséget az egészségi állapot javításának (54,7%), holott hazai és nemzetközi statisztikák bizonyítják: egy betegeskedő nemzet néz szembe a gazdasági válság kihívásaival. Ellentmondásos elvárásokat fogalmaztak meg a megkérdezettek azzal kapcsolatban is, mit gondolnak, a recesszió hogyan fog hatni a lakosság és saját egészségi állapotukra. A megkérdezettek 85%-a véli úgy, hogy a gazdasági válság a legtöbb ember egészségére negatív hatással lesz, 82% szerint az ínséges időkben elsősorban az egészségünk rovására takarékoskodunk majd. Jól mutatja, mennyire nem gondolkozunk tudatosan e téren, hogy az előbbi állítások alól mintha a többség önmagát felmentené: a válság ellenére sokan azzal számolnak, hogy a következő 5 évben javulni fog az egészségük.

Kérdés azonban, hogy ezeket az elvárásokat mire alapozzák, hiszen a felmérésből az is kiderül: hiányosak az ismereteink az egészségmegőrzésről. Testünk egészségének megóvásával – információ szinten – már tisztában vagyunk, ugyanakkor a megkérdezettek 48%-a vallotta be, hogy bár lenne rá lehetősége, mégsem sportol, míg 47% az egészségmegőrző készítmények szedéséről nyilatkozott így. Azzal viszont a többség nincs tisztában, hogy az egészséghez a lelki és a szociális értelemben vett jólét is hozzátartozik. Erre utal, hogy a megkérdezettek szerint a közösséghez való tartozás a legkevésbé fontos tényező a kiegyensúlyozott, egészséges élethez.  
 
A kutatás egyik megdöbbentő tanulsága, hogy másfélmillió magyar él barátok és közösségi aktivitás nélkül. A felnőttek 60%-a nem tagja semmilyen közösségnek. Ez az adat azért is elkeserítő, mert a felmérés szerint a közösséghez tartozás pozitívan hat az egészségi állapotra. A közösségi kötődéssel rendelkező válaszadók közel 60%-a egészségi állapotát jónak vagy nagyon jónak minősítette. Azok azonban, akik semmilyen közösségnek nem tagjai, borúlátóbbnak bizonyulnak ebben a kérdésben. Csak valamivel több, mint 40%-uk minősíti jónak vagy nagyon jónak az egészségét.