Az élet színei: kék és rózsaszín - 46. Kékszalag a mellrák jegyében

Halom Bori csak egy abból a 7000 nőből, akinél évente felfedezik a betegséget: nála 2012 novemberében diagnosztizálták a rosszindulatú daganatot. Azon a napon az egész élete megváltozott. Egy hónap múlva megoperálták, majd kemoterápiás és sugárkezelésen is részt kellett vennie, és még további 5 évig hormonkezelésre szorul. Bori harcba indult: saját példáján keresztül szeretne segítséget nyújtani mindazok számára, akik a betegséggel küzdenek. Küldetésének érzi, hogy minden nőhöz eljusson az üzenet: nem vagy egyedül a problémáddal, szállj szembe a betegséggel, hiszen a mellrák után is van élet! Blogot vezet, ahol személyes tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, nagyjából 30 mellrákban érintett önkéntessel segítenek a sorstársaiknak hasznos tanácsokkal, praktikákkal vagy olykor csupán egy támogatást és erőt adó szóval, és apró, ám megható ajándékkal kedveskednek az utolsó kemoterápiára érkező sorstársaiknak.

Idén, az általa indított Mellrákfórum elnevezésű mozgalom csatlakozott Magyarország legnépszerűbb vitorlásversenyéhez, a 46. Kékszalaghoz, amely július 10-én rajtol el Balatonfüredről. A versenyen résztvevő közel 600 hajó a mellrák elleni harc nagyköveteként fut majd ki a kikötőből és veszi fel a küzdelmet a hullámokkal. A rajt utáni 3. percben minden hajó fedélzetéről útnak indul egy-egy rózsaszín léggömb is az ég felé, rózsaszínbe öltöztetve a horizontot. A léggömbök a mellrák elleni küzdelmet szimbolizálják. A kezdeményezésben örömmel vesz részt Liktey Farkas is, a Kékszalag tizenegyszeres győztese, aki évek óta önkéntes alapon foglalkozik beteg, illetve gyógyulóban lévő gyerekek és felnőttek élményvitorláztatásával.

„Amikor az ember sportolóként ráébred, hogy mások odafigyelnek arra, amit ő mond vagy tesz, szinte kötelességének érzi, hogy példát mutasson. Én hat évvel ezelőtt jutottam el erre a felismerésre. Először azt hittem, hogy én csak adok valamit, de valójában nekem ugyanakkora feltöltődést jelent azt látni, hogy a gyerekek csillogó szemmel néznek a hajóra. A fedélzeten elfelejtik a megpróbáltatásokat, ismét vidámak és gondtalanok, én pedig boldog vagyok, hogy ennek részese lehetek” – mondta Litkey Farkas.

„A betegség talán legnehezebb része, hogy az ember elszigetelődik, mert azt hiszi, egyedül van a problémájával. Ez nem igaz, hiszen mindig akad valaki, aki segíteni szeretne. Aztán csatlakozik hozzájuk még valaki, aztán pedig mások is… Így jöhet létre egy nagy közösség, ami már elég erős hozzá, hogy valódi változást indítson el. Remélem, hogy hamarosan annyian leszünk, mint a vitorlások a vízen vagy a rózsaszín lufik az égen” – mondta Bori.