A kapor

Dél-Európából származó kétnyári növény, neve az Ó-norvég dilla szóból származik. Őshazájának a Földközi- tenger mellékét és vidékét, Nyugat–Ázsiát tartják.

Ősrégi fűszer, melyet már a bibliában is említenek, adófizetésre használták, óriási értéket képviselt. A rómaiak az ablakaikban, ládákban termesztették, s ételeik fűszerezéséhez használták.  A középkorban a kaprot varázserővel ruházták fel és a boszorkányok varázslatai ellen, szemmel verés, bájital ellen, alkalmazták.

A 17. században terjedt el az Újvilágban a korai New England-i telepesek segítségével. A kapor az ernyős virágzatúak családjába tartozik és 80 centiméter magasra is megnőhet. A bazsalikom után a kaporban található meg a legtöbb, nélkülözhetetlen ásványi anyag.

Hazánkban is minden kiskertben megtalálható a kapor. Konyhánk egyik legfontosabb fűszernövénye.  A népgyógyászatban is használják, kitűnő gyógyhatása miatt.

Felhasználása a természetgyógyászatban:

-      csecsemőknek, csuklás és hascsikarás ellen enyhe teát készítenek belőle, csodálatos az eredmény /minden kismamának ajánlom, bátran próbálja ki!/

-            puffadás ellen hatásos

-            étvágyfokozó hatású

-            javítja az emésztést

-            fejfájás ellen kitűnő gyógymód

-            tejelválasztást serkentő hatású

Teakészítés: egy kávéskanál kapormagot leforrázunk 2 dl forrásban lévő vízzel, néhány percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Langyosan fogyasztható.

A kaprot használhatjuk egészben vagy őrölve. A csecsemők részére édesköményből is készíthetünk teát, mely a kaporhoz hasonló gyógyhatásokkal bír.

Felhasználása ételekhez: levesek, mártások, halételek, néhány húsétel, savanyúságok eltevéséhez, salátákhoz .

 A kaprot mindig utoljára érdemes az ételbe tenni, mert így nem főnek ki belőle az értékes ásványi anyagok! Fűszerezzünk bátran kaporral, mert nagyon egészséges! A növény leveleit, ritkábban a magjait használjuk, melyek az édesköményhez hasonló ízűek. A friss kaporlevél csodálatos aromát  kölcsönöz ételeinknek.