Zöldanya a konyhában - I.

Mert ugye a helyiség méretétől függetlenül mindig, mindenki a konyhában ül le beszélgetni, vidulni, borongani, rajzolni, leckét írni, karácsonyi ajándékot bütykölni - no meg enni.
Az evés körül forog az élet, hiába árad mindenünnen, hogy „egyél gyorsan készet, aztán pörögj tovább” ; ha egy étterem kiírja az egyik étel mellé, hogy „háziasan”, vagy „nagymama módra”, a vendégek örömmel választják azt a fogást. Még akkor is, ha tudják, hogy az egész csak illúzió.

Illúzió, amiből jut bőven az ételeinkbe is manapság. Az ember lánya csak kapkodja a fejét, amikor szeretne valami jót főzni. Bármit vesz le a polcról az ABC-ben, egy pillanat alatt kiderül róla, hogy nem is az, aminek látszik, mert legalább ötféle ismeretlen anyag van még benne azon kívül, amit valóban meg szeretne venni. Az adalékanyagok világát éljük, s ha szeretnénk nélkülük folytatni evilági utunkat, hát alaposan föl kell kötnünk a fehérneműt.

Hol is kezdjük?
Amikor először elmentem egy bioboltba, rövid úton rá kellett jönnöm, hogy ha minden alapanyagot innen szerzek be a főzéshez, akkor a család teljes havi költségvetését átcsoportosíthatjuk az „élelmezés” kategóriába. Aki szerencsés, és megengedheti magának, hogy itt vásároljon, annak ajánlom ezeket a helyeket, mert ma már ugyanolyan kínálatuk van, mint bármelyik hiperszupermarketnek: készételek, hús, tartós tej, sütemény, minden kapható ezekben a boltokban.
Többségünk azonban laposabb pénztárcával vág neki a heti bevásárlásnak.

Ha van a környéken biopiac (Budapestieknek a Marcibányi tér szombatonként kész kincsesbánya), kezdjük ott a beszerzést. Ezeken a piacokon még mindig javarészt az őstermelők árusítanak elsősorban, érdemes megkeresni őket, mert jóval olcsóbban adják a portékájukat, mint a fölvásárolt árut kínáló kereskedők. A bioáru általában drágább, mint az egyéb termék, hiszen előállítása bonyolultabb, nagyobb szakértelmet, és főleg sokkal több munkát kíván, mint a vegyszeres termelés. Nálunk előfordult időnként, hogy csak a pici baba ételét főztem bio alapanyagokból, ez is egy költségkímélő megoldás lehet.

Ha semmiképpen nem tudunk biozöldséget venni, a hagyományos piacokon is érdemesebb az őstermelőket keresni, ők még jó eséllyel betartják a vegyszereknél előírt várakozási időt.

Alapszabály, hogy csak idényben vásároljunk zöldséget, gyümölcsöt, mert mindenféle primőr áru nagyon sok vegyszert és műtrágyát látott életében, ami főleg kisgyerekeknél okozhat problémát.

Az is fontos szempont, hogy lehetőleg Magyarországon termelt árut válasszunk, mert a szállítás, tárolás során gyakran vegyszerekkel kezelik a növényeket, terméseket, hogy ne romoljanak meg.

A citrusféléket (ha a gyerek kezébe adom, akkor a banánt is) mindig megmosom, mielőtt felbontom. Lehet különben ezekből is biot kapni, aranyáron, a sütibe való reszelt citromhéjhoz én lehetőleg azért ilyet veszek.

Ha megvannak a zöldségek, jöhet a hús, meg a többi hozzávaló, de ez már a következő rész témája!