60 évesen... mire vagyok képes?

Szóval egyik tréningem felől érdeklődött valaki írásban vidékről, s feltett pár kérdést. A költségek tekintetében a jelentkező három fő megkapta a jelentős kedvezményt a tréningre. Már ekkor észnél lehettem volna, mert megkérdezte: "Van e valamilyen felső korhatára a jelentkezésnek? Pl. 55-60 év fölött már nem ajánlott...?".  Válaszom természetesen az volt, hogy nincs korhatár, sőt, csak segíti az agyunk tornáztatását ebben a korban is.

Ennyi volt az előzmény. Mikor közeledett az esemény időpontja, rákérdeztem szándékukra... s furcsa válasz érkezett.

„Kedves Mária!

Köszönöm megtisztelő érdeklődését, igazán nagyon kedves!

A lehetőség felkeltette a figyelmemet, de amikor azt olvastam, hogy a fotót a későbbiekben sokat kell gyakorolni, kissé megingott a saját magamba vetett bizalmam.
Így, 60 körül, sajnos már inkább lefelé épül az agyam és nehezen fogad be tartósan új dolgokat. Sajnos többet felejtek, mint amennyit tanulok és a szorgalmam sem a régi.
Ha őszinte vagyok, pillanatnyilag nem érzek elég elszántságot és energiát magamban a tanfolyamhoz.

Kérem, ne haragudjon rám!

Üdvözlettel és tisztelettel:
LL”

Ez a levél volt az, ami arra bíztatott, erről írnom kell. Válaszomat természetesen megírtam neki, és elgondolkoztam, ez olyan téma, amit másokkal is meg kell osztanom, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy nem jó ez az irány, amit magunknak választunk.

Ezért egy cikksorozatot tervezek ebből írni, hogy kiderüljön, mennyi mindent tehetünk azért, hogy elménk (és a testünk is) friss maradjon és továbbra is azt érezhessük, nyitottak, fittek vagyunk – elme szinten is. Megmaradjon az önbecsülésünk és ne a „visszafele élés” legyen a hitvallásunk.

Első lépésként a felvezető gondolataimat osztom meg. Hisz a válaszom is ez volt:

Kedves L!

Köszönöm válaszát és az őszinteségét! Egyáltalán nem haragszom. Sőt, köszönöm, mert igen inspirálóvá vált számomra a levele.

Az igaz, hogy merőben más ez a fajta olvasási élmény, mint amit megszoktunk. (A téma és a tárgy a Fotóolvasás megtanulása volt.)

Pont azért kell gyakorolni, hogy az újat megszokjuk, és készség szintre vigyük.

Az elme sok mindent nem hisz el, merőben másfajta agy-használat tartozik hozzá, s ha már az elején elbizonytalanodik, vajon mit mondana, ha már benne vagyunk? Mert egy egészen más működési módunkra nyílik lehetőség. Hogy azt újra felfedezzük – mert bizony ezt már tudtuk, használtuk korábban!

Csak a világ elfeledtette velünk és elhitette, hogy csak a hagyományos olvasással kell megfelelnünk e világ követelményeinek.

Szóval lényegében önmagukhoz vezetem vissza az embereket és ébresztem rá arra a tudásra, ami rég ott volt benne.

Ha pl. 50 évig másként olvastunk, persze, szokatlan lesz és a hitünk is meginog, hogy lehet még másként is...? Valóban működik? Lehetséges?
Ráadásul könnyen visszahúz: a régi... és a frissen tanult új dolog így elvésznek, elveszhetnek.
Ezért általában az új dolgokkal amúgy is így érdemes ismerkedni, és legalább 21 napig érdemes gyakorolni, míg készségszintre nem emelkedik. Itt nem árt tovább, hiszen hatékonyságát így tudjuk kinyerni.

Tehát egyszerűen csináljuk! Végülis ez volt a célunk!

Különben visszazökkenünk a megszokásba (néha a tunyaságba) és minden marad a régiben. Akkor ugye, miért is adtuk ki azt az összeget...? Csak elvesztegetett idő és pénz lesz belőle. Azt a hasznot, amit akartunk s reméltünk, kiöntöttük, mint a mosóvízzel a gyereket... és még jó, ha csak ennyi történik… nem mondjuk azt, hogy a módszer rossz, nem működik. Mert az tőlünk függetlenül jó.

Mivel a módszer a hosszú távú memóriába dolgozik és élvezetes, valamint az aktiváló technikák is serkentik az agyat és friss erőt adnak neki, valamint támogatják az emlékezést, az intuíciót... stb., az élet más területeire is nagyon jó hatást gyakorolnak, ezért méltán gondolom azt, hogy azért mert valaki 60 éves, nem kell úgy gondolnia, hogy nem képes és nem tud.

SŐT!! Pont ezért szeretném az ilyen korúakhoz is eljuttatni ezt a tanítást!

Az igaz, hogy ennek a kornak a jellemzője a rövid távú memória másként és - úgy éljük meg - kevésbé működése. Ám ezt éppen trenírozással lehet sokat, nagyon sokat javítani!

Ahogy az izmok is fejleszthetők és az egészséget, valamint a szellemi frissességet is az izmok mozgásban tartásával, edzésével nagyon hosszú ideig javítani lehet.
Nem kell azért betegnek lennünk, mert bizonyos kort elértünk...

Nem agitálom, csak a meggyőződésemet írom le.

Én magam 9 éve kezdtem el jógázni és most, jóval 50 felett, magas szinten űzöm és tanítom ezt is, valamint sok témában előadásokat tartok és tanítok másokat is több témában (pl. AgyTérkép stb.).

Szóval csak ismételni tudom az alapelvemet:

"Akár azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk rá, akár azt, hogy nem, igazunk lesz." - Henry Ford
Ennek igazságát saját magamon is tapasztalom.

Azt kívánom, hogy minden olvasóm megtapasztalja, nincs korlát a korban, a mozgásban, a tehetségben! Bármire és bármilyen korban képesek vagyunk - HA AKARJUK!

Kérem, kezdje elhinni - Ön is kedves olvasóm -, hogy sok mindenben tehetséges és most is képes rá!

Kezdje el azt csinálni, amit rég meg akart valósítani! SOHA NEM KÉSŐ!

Etka anyó 54 évesen kezdett el egy új műfajt és egy új mozgásformát: az Etka jógát megteremtette. Aztán számtalan oktatót megtanított rá, embereket tett boldoggá... segített hihetetlen életenergiájával! Láttam 90 évesen előadást tartani - fejen állva.
Ha jól tudom, tavaly 93 évesen távozott.

„Amikor negyvenéves voltam, én is azt gondoltam, hogy már öreg vagyok. Most 93 évesen pedig már más a véleményem. Mostanra tudatosult bennem, hogy kor nincs, időtlenek vagyunk. A természet sem számol percben, órában - ezeket mi találtuk ki, hogy átláthatóbbá tegyük az életünket. Nem a korunk függvénye, hogy mennyire tudunk illeszkedni a körülményekhez.”
„A gondolatnak óriási ereje van, ennek hatalma elképesztő a test felett. Ha megértjük, és elfogadjuk a képességeinket, lehetőségeinket, akkor már nem számoljuk az éveket. Élvezni kell mindazt, amink van, és észrevenni, hogy ez hatalmas, mindennél értékesebb vagyon.”    
Kártyikné Benke Etka

A jóga tanárunk, B. K. S. Iyengar 18 éves kora óta jógázott. Kezdetben nagyon beteges volt s aztán a mozgással kigyógyította magát, és a módszerét tökéletesítve egy világrendszert épített fel.

2011-ben volt alkalmam mellette gyakorolni az indiai Pune városában, az Iyengar intézetben. Naponta 9-től délig ő maga is gyakorolt. Friss elmével - gyakorlása alatt - folyamatosan szemmel tartotta a körülötte gyakorlókat, s ha óra volt, az asszisztensei segítségével adta át tudását, javított, korrigált. Ekkor 93 éves volt. Még akkor Kínában is tartott egy 1400 főnek szóló work shopot.

Persze nem kell ennyire extrémnek lenni.

Saját édesapám, aki nem a számítógépes korban nőtt fel, nyugdíjas korában kezdett el a PC-vel ismerkedni, és nagyon jó felhasználói szintig jutott. Amikor nem tudtam hozzá elmenni, skype-on keresztül csevegtünk. Hatásomra 77 évesen kezdett el jógázni.

Úgy vélem, ezek elég jó példák arra, hogy nincs kor és határ. Bármit elkezdhetünk.

Amíg a motivációnk él és friss, vannak céljaink, addig bármit képesek vagyunk elérni.
Csak élni kell az Isten adta tehetségünkkel és nem megelégedni azzal, amit eddig elértünk.

Kívánom a legjobbakat: kezdjen neki a mozgásnak, olvasásnak, bármilyen módon frissítse magát, tornáztassa az agytekervényeket is, és hamar rájön, hogy bizony fel lehet frissíteni az elmét és a jó élményeken és a megtapasztaláson keresztül a hozzáállást is.

A következő levelemben a mozgás pozitív hatásairól írok majd, melyeket az életünkre és közérzetünkre gyakorol.

Fotó: Ambro/FreeDigitalPhotos.net