Miért nehéz szembenézni a konfliktussal?

Félelem lehet bennünk amiatt, hogy megbántjuk a másikat vagy vesztesen kerülünk ki a vitából vagy fény derül a gyengeségeinkre. Félelmetes lehet a változás, a döntési helyzet, a bizonytalanságunk és félelmetes a kapcsolat elvesztésének fenyegető veszélye.

Fontos, hogy a pár tagjai a közös életük megkezdése előtt minél alaposabban ismerjék meg egymás családját, hogy nagyobb rálátást kapjanak, mi az elvásár feléjük a női-férfi, és a szülői szerepekkel kapcsolatosan. Ezzel lehetőséget teremtünk a különbözőségek elfogadására és a közös nevező megtalálására. Ez a tudatos kapcsolatépítés jó esetben egy életen át tart. A jó házasság nem magától terem, abba energiát kell fektetni mindkét félnek.

Konfliktushelyzetben a passzív vagy agresszív megnyilvánulások helyett akkor lehetünk eredményesek, ha az asszertivitást választjuk. A passzivitással csak elodázzuk a megoldást, az agresszivitással pedig nem a gondot oldjuk meg, csak a másik felet bántjuk meg. Az asszertív hozzáállással képviseljük a saját érdekünket, de közben figyelembe vesszük a másik fél nézőpontjait is.

Konfliktuskerülő magatartás

A konfliktusok folyamatos elkerülésének a kapcsolat elsorvadása lesz a következménye. Ilyen az elfojtás, amikor látszólag egyetértünk mindenben a másik féllel, elnyomva a gondolatainkat, valódi érzelmeinket.

Külső személyek bevonása a konfliktusba

A gyermekek bevonás a szülők konfliktusaiba, rendkívül megterhelő a számukra. Ilyenkor a gyermek gyakran úgy érzi, választania kell a szülei között, amit nem tud feldolgozni. Emellett akár szó szerint bele is betegedhet a feszültségbe. A személyek mellett más hibás konfliktuskezelési eszközök is léteznek: alkohol, drog, játékfüggőség, vásárlási mánia, gyűjtögetés. Helytelen konfliktusmegoldási eszköz külső kapcsolat kialakítása az egyén igényeinek, hiányainak pótlására. A passzív konfliktusmegoldásnál nem következik be nyílt összecsapás, de megoldás sem születik. Az elfojtott indulatok pszichoszomatikus betegségek formájában is felszínre törhetnek.

Agresszív konfliktuskezelés

Ilyenek a szemrehányás, veszekedés, kiabálás, általánosítás, egymás minősítése, hibáztatása, bűnbak keresése. Ezek azért maradnak eredménytelenek, mert védekezésre kényszerítik a másik felet, ezzel akadályozva a megértést és a megoldást. Sajnos emellett sérüléseket, maradandó lelki sebeket okoznak.

Játszmák

A játszma olyan manipulatív viselkedés, amelyben kikerüljük a felelősséget a nézőpontunkért. Jellemző rá, hogy mindig ugyanolyan forgatókönyv alapján zajlik és a kimenetele is előre látható. Az indítéka nem nyilvánvaló és a játszmázó számára valamilyen előnnyel jár. Ilyen például amikor a mártír szerepébe bújunk, elhitetjük a környezetünkkel, hogy semmire nincs időnk, túlterheltek vagyunk, mindeközben a háttérben fürdünk a pótolhatatlanság érzésében. Számos más játszma létezik: az „ártatlan”, az „ügyetlen” a „butuska”, amely szerepek valamelyikét eljátszva átruházhatjuk a felelősséget valaki másra.

A passzív megoldásokat választva nem képviseljük megfelelően a saját érdekeinket, az agresszivitást választva pedig a másik fél érdekeit hagyjuk figyelmen kívül.

Konfliktusmegoldás eredményesen

Ha abbahagyjuk a felelős kiderítését és ehelyett a megoldáshoz vezető utat keressük, már nagyon sokat tettünk a konfliktus megoldására. Az első lépés a problémával való szembenézés. Vállaljuk a saját érdekeinket és vegyük figyelembe a másokét is, olyan megoldást keresve, amelyben minden érintett elégedett. Szerencsés esetben minden résztvevő a megoldásra törekszik. Az ehhez szükséges készségek: az önismeret, empátia, érzelmi intelligencia, amelyek folyamatosan fejleszthetők.

Hogyan kezdjünk hozzá a konfliktus megoldásához?

Fontos, hogy a saját nevünkben beszéljünk és a konkrét témára koncentráljunk, kerülve a régi sérelmek kapargatását. Kerüljük a gúnyolódást, hibáztatást, bűnbakkeresést, kritizálást. Az eredményes konfliktusmegoldás alapköve a hiteles, tiszta kommunikáció. A rejtett igények, üzenetek nyílttá tétele, az érzelmek kölcsönös kinyilvánítása, elfogadása, amelyek konkrét megfogalmazásával kevesebb a félreértés és könnyebb a teljesítés. Fontos, hogy egyértelmű legyen a kérésünk. Például a „szeretném, ha többet segítenél itthon” helyett „kérlek ezentúl te mosogass el vacsora után”. Olyat kérjünk, amit a másik fél képes teljesíteni. Azt például meg tudja tenni, hogy elkísér minket egy balettelőadásra, de azt nem várhatjuk el, hogy élvezze is, ha ez nem az ő világa. A kérés nem követelés, az esetleges elutasítás lehetősége is benne van.

A konfliktusok rendezéséhez legtöbbször időre van szükség, a kisebb félreértések akár azonnal is megoldhatók. A véget nem érő veszekedésben élő párok számára jól működhet, ha kijelölnek napi vagy heti egy órát amikor előadhatják a sérelmeiket egymásnak. A kijelölt időn túl nem veszekedhetnek, így nem rombolják a kapcsolatukat a folyamatos zsörtölődéssel.

Az eredményes konfliktuskezelés legfontosabb eleme a saját felelősségünk felismerése az adott helyzetben: mi a szerepünk az adott probléma kialakulásában és mit tehetünk a megoldás érdekében. A konfliktusok hozzátartoznak az életünkhöz, a fejlődésünkhöz. Nem a konfliktusok elkerülésére kell törekednünk, hanem olyan megoldásokra melyben minden résztvevő nyertesnek érezheti magát.

Nyitókép: depositphotos