E fórumok száma elenyésző azokéhoz képest, akik teherbe esési gondokkal küszködnek, éspedig azért, mert nincsen vagy rendszertelen a peteérésük (havivérzésük), vagy éppen teherbe esnek ugyan, de el is veszítik a babát… csak úgy röpködnek a szitokszavak a reménytelenül lapos hőgörbe, az állandóan vagy sosem bejelző Lh teszt és PG 53 mikroszkóp miatt. 40 és 80 napos ciklusokról esik szó, vagy pedig olyan menzeszekről, amelyeket szinte állandósuló barna pecsételés vált fel. Sőt, olyan fórumozó is akad, aki szinte egyfolytában menstruál.

 Ezeknek az elkeseredett hölgyeknek hormonális problémájuk van. Néhányuknál kiderül, hogy a pajzsmirigye rendetlenkedik (vagy nem derül ki), esetleg az agyalapi miriggyel (hipofizissel) nem stimmel valami. De a többség PCO-s. Maximum nem tud róla.

És nincsen két egyforma PCO-s.

 A PCO-sok általában vagy kozmetikushoz, vagy bőrgyógyászhoz és/vagy nőgyógyászhoz mennek.

„Csináljon valamit ezzel a rengeteg pattanással.”

„Doktor úr, nekem ez a hőgörbém cikkcakkos. És 106 napja vezetem. Nem tudna nekem segíteni, hogy VÉGRE gyerekem lehessen? ”

„Doktor úr, írjon fel nekem fogamzásgátlót, mert ezt nem bírom tovább.”

„Undorító ez a sok szőr, Mici, gyorsan szedd le. Nem tudsz valami jó elektromos kezelést rá?”

A nőgyógyász doktor urak tájékozatlanabbikja nem mond semmit, csak nagyon gyorsan felír valami Clostakármizé tablettát. „Szedje be. Öt napig. Rá 3 hétre menstruálni fog. Ha nem, akkor terhes.”

Az alaposabbja nem hagyja ennyiben. Megnézik (vagy nem) a hölgy petefészkét – ott sorjázik a sok kis ciszta -, extrém esetben még hormonvérvételt is kérnek. És jön a diagnózis: policisztás ovárium szindróma, azaz PCOS.

Az óvatosabbja azt mondja:

„Magának fogamzásgátlót kell szednie.” – s egy lendülettel felírja a Diane tablettát. Arról mély hallgatás van, hogy ebből hogyan lesz gyerek.

„Magának fogynia kell. Viszontlátásra. Adjon le 20 kg-t.”

„Én ezzel nem tudok mit kezdeni. Menjen el meddőségi központba, ott lombikkal csinálnak babát.”

„Készüljön fel, hogy magának nem, vagy csak nagyon nehezen lesz gyereke.”

A vérmesebbje azt mondja:

„Ott az a sok kis tüszőcske a petefészkében, csak meg kell érlelni. Stimuláljuk!”

„Tudja, a sok cisztától túl kemény lesz a petefészkének a fala. Ha beirdaljuk műtéti eljárással, akkor ki fog tudni szabadulni a pete. Utána garantáltan terhes lesz!”

STOP!  

Ez a cikk azért íródott, hogy felhívjuk az érintettek figyelmét: a PCOS – mint minden hormonzavar – endokrin jellegű betegség! Azaz minden elmaradt peteérésnek, rosszul működő petefészeknek van valamilyen mögöttes oka, amit ki kell vizsgálni és nem feltétlenül hormonozással, de egyszerű kezeléssel eredményesen fel lehet számolni.

Ez viszont nem a nőgyógyászok hatásköre, hanem: a belgyógyászoké, ezen belül az endokrinológusoké. PCOS esetében jól jön, ha a belgyógyász diabetológiai ismeretekkel is bír.

Nem véletlen, hogy az lett a cikk címe, ami. Máig „alapműnek” számít Petrányi Gyula cikke az olvasók körében annak újszerűsége és közérhetősége miatt, melynek címe: „Amit a policisztás ovárium szindrómáról 2005-ben érdemes tudni” (Frissített változata: Policisztás ovárium szindróma (PCOS): A fel nem ismert népbetegség, http://www.pcos.hu/pcos_attekintes_5.html  ). A cikk érdeme, hogy megvilágítja a laikus érdeklődők előtt is: „A PCOS bonyolult öröklésmenetű, változatos tüneteket okozó, igen gyakori női endokrin zavar.”  

Mi a gond a konzervatív nőgyógyászati megközelítéssel?  

Amikor a szerencsétlen PCOS-os nő elkeveredik egy „hozzáértő specialistához” vagy egy meddőségi központba, akkor a 3.napi hormonlelettel és ultrahangos felvételekkel igazolják a diagnózist. Általában igaz, hogy bizonyos hormonértékek (LH szint, tesztoszteron, prolaktin) magasabbak a kelletténél, illetve a petefészkek gyakran meg vannak nagyobbodva és benne ott vannak szőlőfürt-szerűen a korábban érésnek indult, de fejlődésben visszarekedt tüszők, azaz 8-10 mm-es ciszták. Befejezett peteérés gyakran nincs.

Az orvos gyors és látványos eredményt szeretne – és ebben partner a páciens is, hiszen mire idáig eljut, legalább egy éve vágyik már babára. A kilátások kecsegtetőek: ha megműtik a petefészkeket és/vagy hormonkezelésben részesül, akkor X időn belül, Y % eséllyel terhes lesz!

Aztán ez a prognózis vagy bejön – vagy nem. A páciens gyakran utólag gondolkozik el: mi lehet itt a gond?  

A testünk rendszerként működik. A petefészek működését olyan „háttérben” meghúzódó szervek befolyásolják, mint mirigyek, mellékvese, hipotalamusz, pszichés faktorok. Ha ezek közül valami is elromlik – és az ok számtalan lehet -, akkor a rendszer működése hirtelen vagy csak fokozatos jelleggel ugyan, de felborul, és ez a petefészek hibás működésében csapódik le (többek között). A rendszer hibás működésének és sorozatosan elmaradó peteérésnek következtében pedig a hormonértékek is felborulnak (aztán a hormonzavar és a peteérés hiánya egymást erősíti, oda-vissza hat). Tehát a 3.napi hormonértékekben tapasztalható eltérések nem okai az elmaradt peteérésnek és a hormonzavarnak!  

Sőt: a női hormonokban tapasztalható eltérés és a férfihormon többlet következménye egy mélyebben gyökerező endokrin problémának.

A hagyományos meddőségi kezelés viszont nem arra irányul, hogy az endokrin jellegű zavarokat feltárja és azt kezelje – hiszen nem ez a feladata, hanem az, hogy mielőbb gyerekhez juttassa a párt. Ezért egy későbbi ponton „belenyúl” a hibásan működő szisztémába, és azt mondja: innentől mi vesszük át az irányítást! Nincsen peteérés? Majd mi csinálunk! S a műtéti és injekciós megoldással úgymond „megerőszakolják” a petefészkeket, ezzel „mesterséges” ovulációt idézve elő.

Mi a probléma ezzel? Sok esetben tapasztalni, hogy nem sikerül jó minőségű peteérést így sem elérni, a petesejtek nem termékenyülnek meg, a beágyazódás elmarad. Folytatódik a mensesek előtti barnázás. A lombikok érthetetlen módon nem sikerülnek. A létrejött terhességek igen nagy arányban instabilak, gyakori a vetélés. Ha megszületik a baba, a szoptatás befejezte után minden kezdődik elölről.

 Az oka nyilvánvaló: attól, hogy még létrehoznak egy peteérést és terhességet, az alap szisztéma működése sajnos nem áll helyre, sem a baj oka nincsen megszüntetve.

A PCOS hátterében leggyakrabban az inzulinrezisztencia áll

A PCOS-t egy ideje a metabolikus X szindrómához kötik a kutatók. Ennek a lényege, hogy azok, akik a metabolikus X szindróma genetikai örökségét hordozzák magukban (azaz a hajlamot), azok idősebb korukra elhíznak (tipikus a hasra történő hízás, nőknél is), magas a vérnyomásuk, magas a koleszterin szintjük, illetve rendetlenkedik a szívük. De a legkiabálóbb tünet: könnyen kialakul náluk a II.típusú cukorbetegség, ami azt jelenti, hogy evés hatására tartósan magas vércukorszint alakul ki a szervezetükben, amelynek hosszú távon igen káros hatásai vannak.

Korábban az orvosok úgy gondolták – és sajnos ez a tévhit mind a mai napig erősen tartja magát -, hogy a PCOS-ban szenvedő lányok és nők jellegzetes markáns külső jegyeket viselnek magukon illetve kifejezett egészségügyi problémákkal küszködnek, mint elhízás és keringési zavarok, illetve a cukorbetegségnek egy enyhébb vagy már kifejezettebb formája. Ugyanis azt már korábban is felismerték, hogy az X szindróma tünetei, főleg a cukoranyag-csere zavar és a PCOS között szoros kapcsolat van.

Aztán ezeket az összefüggéseket tovább finomították, és kimondták: a PCOS hátterében nagyon gyakran az inzulinrezisztencia áll, amely még nem kifejezett cukorbetegség, de annak egy enyhébb zavara, és ezt gyógyszeresen kezelni lehet. Méghozzá metforminnal. De legalább ugyanilyen fontos az életmód-változtatás is. 

Annak ellenére, hogy évek óta ismert már a PCOS metforminnal való kezelési lehetősége, mégis igen sokan idegenkednek ettől a megoldástól, és olybá’ tűnik, hogy a meddőséggel foglalkozó szakemberek, nőgyógyászok nem vetik fel ezt a lehetőséget, nem tájékoztatják erről a beteget. Sőt! Ha az illető önszorgalomból szerzett információi alapján rákérdez, nagyon sokszor elhárítják az erre vonatkozó kérdéseket, és továbbra is a konzervatív kezeléseket erőltetik.

Ennek számos oka van. Leggyakrabban megint csak tévhiteket lehetne itt felsorolni, s így egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy mennyire nem azonos elveket vall a nőgyógyászati illetve a belgyógyászati – diabetológiai kör.

*        Az első számú tévhit, hogy nem lehet inzulinrezisztens az a nő, aki vékony. Ugyanis abból indulnak ki sokan: az inzulinrezisztenciát a felszaporodott zsírszövetek okozzák. Viszont számos orvosi cikk figyelmeztet arra, hogy az ok-okozati kapcsolat nem ennyire nyilvánvaló, sőt, fordítva: a rezisztencia következménye lehet idővel az elhízás! A rezisztencia valójában genetikailag örökölt hajlam, s erről igen könnyen meggyőződhet bármelyik PCOS-os, ha számba veszi, hogy a felmenői közül hányukra jellemző a metabolikus X szindróma illetve a cukorbetegség!

*        A második számú tévhit, hogy a terheléses vércukor eredmények igazolják az inzulinrezisztencia meglétét. Abból indulnak ki, hogy elegendő csupán éhgyomri, majd terheléses 60 illetve 120 perces vércukor eredményeket kérni – ha ezek emelkedett értéket mutatnak, akkor valóban fennáll a rezisztencia. Ez sem feltétlenül igaz. Nagyon sok olyan nő van, aki rezisztens, viszont a cukorértékei teljesen rendben vannak. Az inzulinértékek viszont magasak – ahhoz viszont azokat is mérni kell! Ez alább lesz részletesebben kifejtve.

*         A harmadik számú tévhit, hogy nem lehet metformint adni a gyermekre vágyó nőnek, mert károsodni fog a magzat. Számos kutatás és gyakorlati tapasztalat igazolja ma már, hogy ez teljesen megalapozatlan vélekedés, sőt, vannak diabéteszes asszonyok, akik terhességük alatt végig szedik ezt a gyógyszert, és inkább pozitív hatásokról számoltak be.

*        A negyedik számú tévhit, hogy amennyiben nem mutatható ki nyilvánvalóan az inzulinrezisztencia egy PCOS-os betegnél, ott egyáltalán nincs értelme metformint adni. Bár ennek a gondolatnak van némi alapja, de a legújabb tanulmányok ezt is cáfolják. Egyelőre nem tudni, miért, de úgy tűnik, hogy a végül konzervatív – hormonos kezelést igénybe vevő, önmagában a metforminra nem reagáló, nem tipikusan rezisztens nőknek is sokkal jobbak a teherbeesési rátáik, ha a kezelés mellé tartósan metformint szednek. (Lásd a cikket: http://www.pcos.hu/pcos_modern2.html  „A diabétesz gyógyszerek növelik az IVF sikerét” )