A lányom a legjobb barátnőm - így okozhatnak jóvátehetetlen károkat a gyerekben a jó fej szülők

A „barátnő” anya

A jó fej anya a kölcsönös nyíltság ürügyén szívesen traktálja gyermekét a saját problémáival. Megbeszéli vele, hogy milyen az apja az ágyban, elmondja neki, hogy talált egy új szeretőt, válás esetén pedig az apa összes viselt dolgát a lánya nyakába zúdítja. Hogy megőrizze gyermeke szeretetét, mindent megenged neki: a kölyök megveheti a legdrágább cuccokat, még akkor is, ha nem igazán engedhetik meg maguknak a költekezést. A csemete bármikor kérdezés nélkül elmehet bulizni, másnap senki nem kéri számon tőle, hogy mikor jött haza, és mivel, kikkel töltötte az estéit. Hogy miért ilyen engedékeny a „barátnő anya”? Talán azért, mert annak idején túl szigorúan nevelték, és megfogadta, hogy ennek az ellenkezőjét teszi. Az is lehet, hogy minden erejével arra törekszik, hogy megtartsa gyermeke szeretetét, ezért aztán semmiben nem szab neki gátat. A jó fej szülő nem tudja felvállalni a szülői felelősséget, semmire nem mond nemet, nem szab határokat, nem kéri számon a gyereket, nem vár tőle teljesítményt. Ha fegyelmezetlen gyerekük vadul rohangászik egy nyilvános helyen, megvonják a vállukat: „De hát gyerek! Hadd csinálja!”

A „barátnő anyák” hajlamosak arra is, hogy akkor és úgy szeretgessék a gyereküket, amikor arra nekik van szükségük, és nem akkor, amikor a gyereknek lenne erre igénye. Valójában nem igazán képesek a csemetéjük igényeire ráhangolódni. A jó fej anya a saját kielégítetlen intimitásigényét próbálja a gyerekén keresztül megoldani. Gyakran külsőségekben is megpróbál a kamaszodó gyerekére hasonlítani: felveszi a ruháit, utánozza a hajviseletét.

Bár csupa szeretetből teszi mindezt, mégis szinte jóvátehetetlen károkat okoz a gyermekének.
 

Mit él át a gyerek?

Azzal, hogy a szülője nem szab neki határokat, nem állít elé feladatokat, a gyerek magára hagyottnak érzi magát. Azt éli meg, hogy vele nem igazán törődnek, a szüleinek mindegy, hogy hol és kivel tölti az estéit, és senki nem vonja őt felelősségre, ha drogozni vagy inni kezdene. A szülő ezzel azt tanítja meg neki, hogy nem kell felelősséget vállalnia semmiért, bármit megtehet, nincs következménye. Így aztán nem fejlődik ki a felelősségtudata. Mindez óriási problémákat okoz majd neki, ha közösségbe kerül, ahol alkalmazkodnia kellene a többiekhez. Óvodában, iskolában elképesztő dührohamokat produkálnak ezek a gyerekek, ha valami nem úgy történik, ahogy ők szeretnék. Folyamatosan konfliktusba kerülnek a pedagógusokkal, felnőttként pedig a főnökeikkel, mert képtelenek elfogadni, hogy valaki határokat, szabályokat állít.

A jó fej szülők gyerekei gyakran küzdenek figyelem- és magatartászavarral, önbizalomhiánnyal, és képtelenek beilleszkedni egy közösségbe. A figyelemzavar azzal magyarázható, hogy a gyereket soha senki nem kényszerítette a viselkedése kontrollálására, így a kiskölyök nem tanul meg tartósan egy feladatra koncentrálni, pedig képes lenne rá. A magatartászavart a szabályok hiánya magyarázza, az önbizalomhiányt pedig a felnőtt programok, amelyekre a „barátnő szülő” magával cipeli őt. Azért nem lesz képes jó kapcsolatot kialakítani a kortársaival, mert felnőtt „barátokhoz” szoktatták, és a saját kortársai „kis pisiseknek” tűnnek számára.

Felnőttként a jó fej anya mellett felnövő gyerek képtelen lesz igazi társként működni a párkapcsolataiban. Egyrészt nehezen fog leválni a „barátnő anyáról”, aki mindent el fog követni, hogy a gyerekét minél szorosabb kötelékben tartsa. Ha mégis sikerül társat választania, olyat fog keresni, aki átveszi a szülői szerepet, gondoskodik róla, anyáskodik felette. Majd évek múlva, amikor nagy nehezen mégis felnőtté válik valamennyire, felnőttebb kapcsolatra vágyva kilép a házasságából.
 

Mit tehetsz, ha rájöttél, hogy jó fej szülő vagy?

Először is gondold végig, hogy miért ennyire fontos számodra a gyereked elégedettsége, szeretete! Vajon azért akarsz mindent megadni neki, mert te komoly hiányokat szenvedtél gyerekkorodban? Vagy attól félsz, hogy végképp egyedül maradsz, ha engeded önállósulni a gyerekedet? Figyeld meg, hogy milyen témákról beszélgetsz a gyerekeddel! Ki határozza meg a témákat? Kikről szólnak ezek a beszélgetések? Ha azon kapod magad, hogy többnyire a gyereked apját vagy a családját szidod, gyakorolj önkontrollt, és keress egy barátnőt, akivel meg tudod osztani a problémáidat! Tudatosítsd, hogy akárhány éves is a gyereked, ezek a dolgok a te magánügyeid, nem tartoznak rá! Nagyon fontos, hogy kezdj el kiépíteni baráti kapcsolatokat, hogy levedd ezt a tehet a gyerekedről!

Gondold végig azt is, hogy melyek azok a szituációk, ahol szabályokat kellene felállítanod a gyermeked számára! Tudatosítsd magadban: attól, hogy szabályokat állítasz, még nem leszel rossz szülő, sőt éppenséggel megkönnyíted a gyereked helyzetet, hiszen ő ebből is azt fogja érezni, hogy törődsz vele, fontos számodra az ő biztonsága. Mielőtt csemetéd újabb és újabb kéréseit teljesíted, gondold végig, hogy mennyire indokolt a kívánsága, és biztos, hogy megengedhetitek-e magatoknak az újabb kiadásokat!

Ha elkezdesz változtatni a magatartásodon, nagyon valószínű, hogy kezdetben a gyereked ellenállásával fogod szembetalálni magadat. Nem fogja érteni, hogy mi történt, miért lettek hirtelen szabályok, és feltehetően dühvel fog reagálni az új helyzetre. Semmi esetre se ijedj meg ezektől a dührohamoktól, és ne engedj az elhatározásodból! Tudatosítsd magadban, hogy ezzel a gyereked javát szolgálod, és okosabban szereted őt azért, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt legyen belőle!

Fotó: Rolands Lakis/flickr