Még mindig nem vette fel a ruháját, játszik a macijával ahelyett, hogy igyekezne. „Csináld már!!”- szalad ki a szádon a kiáltás... amit szinte azonnal meg is bánsz. Látod az ijedt arcot magad előtt, a legörbülő szájat, és elszégyelled magad. Elszakadt a cérna.
Mit tegyél, hogy ez ne így legyen? Ha úgy érzed, nem te vagy a világ legangyalibb anyukája, és néha bizony kijössz a sodrodból, olvass tovább. Mutatunk neked néhány megoldást, hogy képes legyél uralkodni az indulataidon és ne kényszerülj arra, hogy lelkiismeret furdalásod legyen.
 

Figyelj az intő jelekre

A feszültség, az idegesség, a stressz nem azonnal robban. Egy édesanya szinte a legutolsó pillanatig képes uralkodni az indulatain. Teszi a dolgát és mosolyog, amíg csak bír.
Ha már nem érzed, hogy képes vagy mosolyogni, ha már fáradt, fásult vagy, és szinte automatikusan, mondhatni gépiesen éled az életed, akkor vedd észre, hogy gond van.

Jocó bácsi kifakadása a közömbös, ámde kifelé tökéletes, magamutogató szülők ellen nem volt alaptalan. Sok szülő szinte észre sem veszi, hogy van mellette egy kis ember, akivel foglalkoznia kellene. Ami számomra a legmegdöbbentőbb, az az, hogy a szülők nem beszélgetnek a gyerekeikkel. Egyáltalán nem!
Legutóbb az öt éves kislányommal okoztunk nem kis feltűnést, amikor buszon utaztunk. Ez még önmagában nem lenne nagy kunszt, de egy idő után azt vettem észre, hogy az utasok nagy része bennünket figyel, mosolyogva. Panka ugyanis folyamatosan csicsereg, be nem áll a szája egy pillanatra sem. Öt éves kora ellenére olyan szépen és választékosan beszél, hogy megbámulnak bennünket mindenhol. Ekkor kezdtem el figyelni a környezetünkben előforduló szülőket, hogyan kommunikálnak a gyerekeikkel. Nem nagyon találkoztam hasonlóan csicsergő kisgyerekkel. Sehol. Sem buszon, sem plázában, sem boltban, de még a játszótéren sem.
Ami annál inkább feltűnt, hogy a szülők szinte tehetetlenül állnak a tomboló, agresszíven hisztériázó és követelőző gyerekeikkel szemben. Kétségbeesetten igyekeznek valahogy helyrehozni a kínos jelenetet és szemmel láthatóan semmilyen eszközt sem tudnak előhúzni a tarsolyukból, hogy helyreállítsák a rendet.
Nálunk is előfordult, hogy a kislányom a leglehetetlenebb pillanatban vette elő a rosszabbik énjét, nem kis feltűnést és bosszúságot okozva. Előfordult, hogy már a sírás határán álltam mellette, és bizony néhányszor el kellett számolnom tízig, hogy ne rázzam ki a nadrágjából.

Mi az, ami nálunk bevált ilyen helyzetekben? Lássuk csak:
 

Öleld meg

Próbáld elképzelni azt a tehetetlen dühöt, amit ilyenkor a gyereked érez. Tele van vágyakkal, kíváncsisággal és nyitottan szemléli a környezetét. Minden érdekli és mindenre szeretne választ kapni. Mindent igyekszik megtapasztalni, kipróbálni. Számára izgalmas a világ, de fogalma nincs arról, hogy te ezeket észre sem veszed. Csak bámulod a kirakatban a legújabb divatot, és azt látod, hogy végre olcsóbban kaphatod meg a következő göncödet.
Vagy annyira lefoglal a telefonod nyomkodása, hogy nincs időd, türelmed válaszolni a kérdéseire, és kénytelen tombolni, hogy egyáltalán észrevedd. Igen, ez velem is gyakran előfordul, pláne, amikor dolgozom.
Ilyenkor, ha már elszakad a cérna, akkor gyorsan félreteszem, amit épp csinálok, és megölelgetem. Megkérdezem, hogy igazából mit szeretne. Ha nem kér lehetetlent, akkor megbeszéljük, hogy mikor tudunk az ő kívánságával foglalkozni. Ha még be kell fejeznem valamit, és szükségem van némi időre, akkor határozottan kérek tőle egy kis türelmet. Ilyenkor ölbe veszem, odabújik hozzám és nagy hüppögve kibírja, hogy befejezzem azt, amit félbeszakított a tombolása.
 

Vedd elő a humorod

A legfeszültebb helyzetekben, a legváratlanabb pillanatokban csiklandozom meg, harapom meg a fülcimpáját, kenek az orrára pudingot, vagy fröcskölöm le egy kevéske vízzel. Valami olyat teszek, amitől ahelyett, hogy az idegbomba robbanna, a kacagás tör ki rajtunk.
A gyerekek nem szeretik a „feladatokat”. Nem tudják, hogy mi a „kötelesség” és mit kellene minden nap, következetesen és időre betartaniuk, megtenniük azért, hogy egészségesek, ápoltak, okosak legyenek.
Neked a mesefilm legizgalmasabb részénél jut eszedbe ebédet tálalni. A játék közepén küldöd el fogat mosni. Semmi kedve reggelente, álmosan a hidegben vetkőzni és öltözni. Nem szereti, ha húzod a fésűvel a haját. És különben is, kit érdekel, hogy te elkésel a munkahelyedről, amikor ő tegnap kapott új játékot és azt szeretné kipróbálni a reggeli helyett.
Ilyenkor egy pillanat is elég lehet, hogy kizökkentsd az „álomvilágából”, egy kis humorral. Ha ez már megtörtént, és kacagva lebirkóztad az ágyon, amikor álmosan és nyűgösen nem képes felöltözni, akkor a nagy nevetgélés után már lelkesebben áll neki.
 

Légy őszinte

Vállald őszintén, hogy te is lehetsz gyenge. Jó, ha a gyermeked látja, hogy te is képes vagy sírni, és nincsenek kötélből az idegeid. Ha már volt olyan, hogy indulatosabban reagáltál és rákiabáltál, azt is vállald fel. Előfordul, a legjobb családban is.
Egyvalamire viszont figyelj oda nagyon: nehogy megüsd! Egy kisgyerekkel szemben az ilyen fölösleges „erőfitogtatás” a legnagyobb bűn. Ha van valami, amivel egész életére szóló lelki traumát tudsz okozni, akkor a verés az ilyen. Sosem fogja megbocsátani.
Ha túl vagytok a nehezén, kijöttek az indulatok és már nem lehet visszacsinálni, akkor üljetek le és beszéljétek meg nyíltan, egyenesen, hogy mi történt. Tisztázzátok, hogy mi volt a félreértés. Beszéld meg vele, mit szerettél volna elérni nála, amit ő nem csinált meg. Mi volt az, amit ő akart kérni, de nem hallgattad meg, nem figyeltél oda rá. Hogyan lehetne ezt a helyzetet legközelebb elkerülni? Mit vársz tőle, hogyan adja tudtodra, amit szeretne? Mit kérsz tőle, mit tegyen meg, amire oda kell figyelnetek legközelebb? Mit tudsz te tenni azért, hogy ne maradjanak a kívánságai figyelmen kívül? Ha legközelebb hasonló szituáció adódik, akkor azonnal lehet a már megtörtént beszélgetésre hivatkozni: ugye emlékszel, hogy emiatt egyszer már jól összevesztünk? Mit is beszéltünk meg akkor? Mit kell tennünk, hogy most ne vesszünk össze ugyanazon?
 

Kérj bocsánatot

Ha elvárod a gyerekedtől, hogy bocsánatot kérjen azért, amit tett, akkor vállald azt is, ha te hibáztál. Egyetlen összezördülés se hagyjon tüskéket senkiben. Elég, ha minden oldalról el kell viselnetek azt, hogy nem tudtok sérelmeket tisztázni és feloldani. Őt is érik atrocitások az oviban, iskolában, amikkel nem tud mihez kezdeni. Te is nyelsz eleget a főnöködtől, akinek nem mersz visszaszólni, és elviseled a lehetetlen kollégáidat, akiket nem cserélhetsz le.
A családon belül ne hurcolásszatok felesleges terheket, ne cipeljetek magatokkal lelkiismeret furdalást. A család a világ legőszintébb érzelmeinek „játszótere”. Ne hagyjátok, hogy a keserűség, a titkolózás és a sértődöttség tönkretegyék a legtisztább érzelmeiteket és a legerősebb kötődéseiteket.
A főnöködet másnap kirúghatják, sosem látod többé, de kaphatsz helyette másikat. Nem biztos, hogy jobban jársz vele. A munkahelyed is változhat, a kibírhatatlan kollégáiddal együtt lecserélheted az egészet, ha úri kedved úgy tartja.
A családod viszont a tiéd! Vigyáznod kell rá. A létező legnagyobb kincsed pedig a gyermeked, akit csak kaphattál az élettől. Ne tedd tönkre.

Fotó: MSneor/pixabay