Nagycsoportos kisfiú,  szülei elváltak, ami a gyermekben hatalmas feszültséget váltott ki. A szülők válása, válás előtti magatartása a gyermeket oly mértékben megviselte, hogy súlyos viselkedés zavarok mutatkozta nála. A veszekedések, viták a gyermekek előtt zajlottak le, s mint a gyermek elmondta ilyenkor a húgával félrevonultak és sírtak. A gyermek magatartása otthon és az óvodában egyre kibírhatatlanabb lett. A kisfiú mindenkivel veszekedett, a foglalkozások és játék közben fegyelmezetlen volt, semmi nem kötötte le a figyelmét, kapkodó lett. Mivel a gyermekekkel maradt anya el volt foglalva saját problémájával, így későn vette észre fián esett sérelmeket, lelki sérüléseket. A gyermek viselkedészavarait előidéző okok nem lettek megszüntetve, egyre halmozódtak, így nem mehetett csoporttársaival együtt iskolába. A gyermek visszamaradt egy évre, s mivel anyja szégyellte abba az óvodába vinni ahová korábban járt, átíratta hozzánk. A gyermek érezte anyja szégyenét, menekülését a múltból, s tehetetlensége folytán ő agresszivitással próbált a „szégyenen” csökkenteni. A kisfiú magatartására erőszakosság, mozgására görcsösség, merevség, határozatlanság, kapkodás volt jellemző.

 A gyermekről, az őt foglalkoztató dolgokról a játékon, mint elsődleges tevékenységen keresztül nyertünk legtöbb ismeretet. A kisfiú egy-egy játékkal csak rövid ideig foglalta le magát. A benne lévő feszültség, állandó készenléti állapot miatt képtelen volt hosszabb ideig egyazon tárggyal tevékenykedni. A konfliktust kiváltó helyzetet a gyermek játékos formában addig ismételgette, amíg az érzelmi feszültség súlyától meg nem szabadult. Kisfiú béka bábja előadás közben mindig harciasan viselkedett, marakodott más bábokkal. Előadás után sem vált meg tőle, s hevesen tiltakozott, ha el akarták tőle venni. A benne lévő feszültséget bábjátékban oldotta fel, lereagálta. Ilyenkor leghelyesebb, ha hagyjuk a gyermeket, míg a benne dolgozó izgalom fel nem oldódik. A gyermek játékában fejezi ki az őt ért különböző hatásokat. Tevékenységében azt újra  és újra átéli, így érzelmileg megnyugszik. A játék a gyermek számára kompenzáció, jóvá tevés. A felnőtt számára a gyermeki játék közvetlen információ az egyén helyzetéről, pszichés állapotáról. A játékba való bekapcsolódás alkalmat ad az óvónőnek a beszélgetésre, beszéltetésre. Ez sok segítséget nyújt a gyermek megismerésére. 

 A kisfiú szerepjátékára az állandó szerepcsere volt jellemző. A felállított szabályokhoz nem tudott megfelelően alkalmazkodni, ezért mindig azt a szerepet vállalta, amihez éppen legkevesebb kötöttség társult. Játék közben a társai figyelmeztetésére agresszívan reagált, nem volt képes együttműködni velük. A kisfiú anyukája elmondta, hogy fia mikor este lefekszik az ágyra nem alszik, csak folyik a könny a szeméből. Válás miatt a gyermek sóvárogva gondol az eltávozott apára. „Én aput, anyut egyformán szeretem. Mindig veszekedtek, de miért kellett apunak elmennie?” a kisfiú nem értette a válás okát, ővele ezt nem beszélték meg. A sejtett okok, melyek tisztázatlanok, a gyermeknek súlyos lelki megterhelést okoznak. A kisfiú sokat gondolkodik a helyzetén, apján, éjszakáit e belső nyugtalanság zavarja. A gyermek fáradt lesz másnap, figyelmetlen, könnyen ingerelhető. A fokozott izgalom, készenléti állapot, a gátlásfolyamatok helytelen működése miatta kisfiúnál figyelemzavar mutatkozott. Egy-egy dologba hirtelen belekap, majd mással kezd el foglakozni, majd később újra folytatja az otthagyott munkát, játékot. A gyermek külső tárgyakra, dolgokra azért nem képes hosszabb ideig figyelni, mivel a benső, érzelmileg erősebb dolgokra koncentrál. Mozgásán, rajzán a hirtelenség, merevség, görcsösség figyelhető meg. Nincs türelme a részletek kidolgozására. 

Családrajza jó mutatta pszichés állapotát, családjáról alkotott képét. Papírján legnagyobb helyet az apa alakja foglalja el. A többi családtaghoz viszonyítva őt rajzolta legrészletesebben meg (fül, ujjak). A fölfelé emelt karja mintha családfelettiségét jelképezné, ami miatt ők szenvednek. A kidolgozottabb alak, a piros szín azonban az apa iránt érzett szeretetet, vágyódást is mutatja.

A gyermeknek minta a család. Ott tanulja meg, mint legkisebb társadalmi egységben az alkalmazkodást, a nemeknek megfelelő viselkedést. Személyiségfejlődésben az apa, anya szerepe meghatározó. A szülők közti kapcsolat, kommunikáció visszahat a gyermek társkapcsolataira, közösségi viselkedésére. Ha a példa nem megfelelő, a családon belül konfliktusok, gyermek előtti veszekedések, viták zajlanak le, akkor a kisgyermeknek megrendül a bizalma a felnőttekben. Megijed, függő helyzetben érzi magát, depresszívvé, szorongóvá válhat. Azonban a gyermek, a lelkében felhalmozódó sérelmek miatt – a környezet értékrendjét leértéktelenítve – agresszívvé, verekedőssé is válhat. Idegrendszeri alkattól függ, hogy túlzott szorongással, illetve agresszivitással reagál-e az egyén az őt közvetlenül körülvevő környezet problémáira.

Milyen úton lehetséges a feszültségek, gátlások, túlzott indulatok feloldása, megszüntetése? A gyermeket ki kell menteni azokból a helyzetekből, ahol látványos kudarcok érhetik. Az agresszivitás, illetve a szorongás feloldásában a mozgásos és barkács tevékenységek nyújtottak legtöbb lehetőséget. Mozgás közben a szorongó egyén biztonságérzete fokozódik, bátrabb lesz, közösségben jobban mer tevékenykedni. Agresszív egyénnél a felgyülemlett energiát a mozgásos feladatok jó irányban hasznosítják. A barkács tevékenység amellett, hogy a figyelmet, akaratot, kézügyességet, gondolkodást fejleszti, az önértékelés, pozitív éntudat kialakulását is elősegíti. Munka közben a gyermek láthatja tevékenységének eredményét, összehasonlíthatja más munkákkal, s ez biztosíthatja a helyes önértékelésük kialakulását, énjük elfogadását. A gyermeknek minél több egyéni tevékenységi lehetőséget kell biztosítani. A gyermek érezze munkálkodása közben az óvónő bizalmát, hitét a sikerben. Érezze, hogy személyét mind az óvónők, mind pedig a csoporttársai elfogadták. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a gyermek próbára tegye önmagát, képességeit, megláthassa mire képes.

 A kisfiú szívesen vállal már feladatokat(rakodás, seprés, eszközök kiosztása) mivel ezekben a tevékenységekben sikerélményben volt része, így bízik önmagában, az újabb feladat eredményes elvégzésében. Fontos, hogy az óvónő a gyermek munkáját, annak eredményét a közösség előtt is fogalmazza meg. Érezze az egyén, hogy munkája a csoport többi tagjához viszonyítva is megállja a helyét. A nevelő használja ki a gyermekben rejlő pozitív tulajdonságokat, ezekből kiindulva teremtsen minél több alkalmat annak fejlesztésére, illetve a meglévőn keresztül a mélyben rejlők előhívására. A fiú  minden önállóan vállat munkatevékenységben kitartó, erős akarattal maradéktalanul teljesíti feladatát. E tulajdonságából kiindulva sok tevékenykedési lehetőséget kapott. Munkájának sikere, a csoport elismerése önbizalmát fokozta. Már a gyerekek is szívesen választották játszótársul, s hogy ez a bizalom megmaradjon iránta, igyekezett alkalmazkodni hozzájuk.   

 Az egyén személyisége derűs, nyugodt légkörű, érzelmekkel telített közösségben fejlődhet csak optimálisan. Itt tanul meg a gyermek alkalmazkodni, együttműködni, itt látja meg énjének értékét, s itt tanul meg becsületesen küzdeni önmagáért. Óvodás gyermekekről lévén szó a közösségi kapcsolatok, barátságok játéktevékenységen belül alakulnak ki. Az agresszív gyermeket a csoport kitaszítja, mivel kellemetlen játszótársnak találja. Ha ehhez még az óvónő állandó elmarasztalása, megszégyenítő eljárása is hozzájárul, akkor a egyént teljesen elutasítják, így peremhelyzetbe kerül. Ha a gyermek érzi, hogy ő is tagja a csoportnak, lehet neki is vágya, akarata, akkor igyekszik ő is a csoport szabályait, szokásait elfogadni, azok szerint élni. Egyrészt azért fontos a nevelő részéről a gyermek eredményeinek közösség előtti hangsúlyozása, hogy énképe pozitívvá váljon, képességeiben bízzon. Másrészt, a csoport melyben él fogadja be, jó tulajdonságait ismerje el, azok szilárduljanak meg, illetve rögződjenek.

 Csendes pihenő alatt a kisfiú megállás nélkül mozgott, a paplant emelgette, nem hagyta társait aludni. Mikor rászóltam ő felült, körülnézett, látta, hogy barátja már alszik, így ő is elnyugodott.

 Mesék, beszélgetések társas kapcsolatok alkalmával nyer igazi értelmet a jó és a rossz. A csoporttársak nyílt bírálata az egyént magatartásának megváltoztatására sarkallja. Miután a kisfiú befogadták, önmaguktól beválasztották őt egy-egy játékba, fokozatosan megszűnt a kisfiú erőszakos kapaszkodása egy-egy csoporttársba. A fiú miután megtalálta a helyét  a csoportban, figyelmét nem terelte el mind untalanul a rendetlenkedési lehetőségek gyors kihasználása. Már nem félt a magára maradástól, sőt rendre utasította a beszélgetőket. – A gyermekek mesét hallgattak. Egy kislány mese közben akarta elmondani a fiúnak, hogy tegnap ő otthon mit csinált. A kisfiú elutasítóan válaszolt. „Maradj csendben, hallgasd a mesét!” A kisfiú játéktevékenysége is nyugodtabb lett. Egy-egy általa kiválasztott játékeszközzel hosszan, elmélyülten képes már lekötni magát. Tevékenykedése közben társaira fokozottabban odafigyel, igyekszik velük együttműködni. A gyermeket korábban a heves, lobbanékony érzelmi élete gátolta a társaival való együttműködésben. Agresszivitása, kapkodása miatt a csoport tagjai eltávolodtak tőle.

 Hogyan sikerült ezt megszüntetni, s a kisfiún segíteni? Szerepeit, melyet a játék során önként vállalt, mikor csökkenet az iránta való érdeklődése, egy új eszközzel, vagy ötlettel megtoldottuk, s így továbbra is érdekes maradt számára. A gyermekre fokozottabban odafigyelve igyekeztünk őt a játék közben felmerülő konfliktusokból kimenteni úgy, hogy az óvónő is szerepet vállalva bekapcsolódott a játékba.  A megelőzés azért volt helyes, mivel itt acél az, hogy a gyermek pozitív érzelmekkel fejezze be a játékot. Érezze, hogy társaival jó együtt lenni, közösen tevékenykedni. Lássa be , hogy nemcsak a veszekedés lehet a megoldás kulcsa, annál jobb a megegyezés.

Másik tényező, amely hozzájárult a gyermek pszichés életének kiegyensúlyozottabbá tételéhez, a szülővel való folyamatos kontaktus. A szülővel a legközvetlenebb kapcsolat családlátogatás során alakult ki. Az anyuka előadta problémáit, hogy azok megoldásában tanácsot adjunk. A szülő, mint elmondta, válás után úgy érezte, hogy magukra maradtak. Nem mert kapcsolatot létesíteni senkivel sem. A gyermeknek sem volt otthon korához illő játszótársa, befelé fordulva élt a család. Kértük az anyukát, vigye fiát többször sétálni, kirándulni, beszélgessenek a helyzetükről, nyugtassa meg gyermekét, hogy a szülei nagyon szereik, segítsen neki játszótársat keresni. Az anyuka megfogadta a tanácsunkat, a kisfiút kiengedte a gyerekek közé. Így lett neki állandó játszótársa, akivel jól megértik egymást, együttműködve képesek játszani. Az együtt töltött idő élményeiről vidáman mesél a gyermek az óvodában is. Kötetlen beszélgetések alkalmával a gyermek is egyre többször hallatja hangját. Kifejezőkészsége bár még gyenge, de már szívesen beszél társai előtt, hisz már van egyedi élménye, amit érdemes elmondania a csoportnak is. 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.