Nem azért kellene művészetet, sportot, táncot, zenét tanulnunk, hogy ebből éljünk, hanem hogy boldogabb emberek legyünk

Nem azért kellene művészetet, sportot, táncot, zenét tanulnunk, hogy ebből éljünk, hanem hogy boldogabb emberek legyünk

"Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon"

Talán sokunk környezetében vannak olyan szülők, akik nagyon magas elvárásokat támasztanak a gyerekeik felé. Lehet, hogy azért, mert az ő szüleik is ezt tették. Vagy épp azért, mert egy gyerekkori, megvalósulatlan álmukat a saját gyerekükön keresztül szeretnék megélni.

Az ok szinte mindegy is, a végeredmény ugyanaz: teljesen háttérbe szorulnak azok a dolgok, amikért voltaképpen érdemes belevágni egy új  hobbiba: a játékosság, a boldogság, a szívvel-lélekkel érzés megtapasztalása. 

Müller Péter új könyvében is erre hívja fel a figyelmet, érdemes belőle levonni a tanulságot: 

"A kisgyereknek nem azért kellene művészetet, zenét, táncot, verselést, színjátszást tanítani, hogy ebből éljen - mert ebből egyre kevésbé lehet megélni -, nem is azért, hogy mutogassa magát, hanem azért, hogy boldogabb ember legyen.

Valójában még a sport is arra való: nem diadalt elérni, hanem a testet erőssé, széppé, egészségessé tenni.

És a lelket is.

Közöttük a legtöbb a derűs ember, a jó barát.

"Profi" szempontból ki lehet mondani, hogy egy gyereknek ehhez vagy ahhoz nincs tehetsége.

Ez csak annyit jelent, hogy nem ez lesz a kenyere.

Nem ez a fontos.

Hanem az, hogy megőrizze a lélekszerűségét.

Másból fog élni, de azért meg kell építeni a testét, és meg kell tanulni hangolni a lelkét.

Tehetségtelen gyerek nincs.

Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon.

Milyen boldog sok felnőtt, mert gyerekkorában zenélt, szavalt, vagy valamiféle harcművészetet tanult! Akkor is, ha később egy hivatalban él, és soha nem tudja "gyümölcsöztetni" a tudását."
 

"Végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy: Milyen ember vagy?"

A folytatásban felteszi a kérdést, hogy mi is az, ami igazán számít az életben. Hiszen nincstelenül jöttünk a világra, meztelenül, és egyszer majd úgy is megyünk el innen. 

"Az igazi iskolának a kérdése nem az, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" hanem ez: "Ki leszel, ha nagy leszel?"

Milyen ember?

Milyen anya?

Milyen barát?

Milyen férfi, és milyen nő?

Jó, ha értesz a kibernetikához. Az is, ha jó rendszergazda, cégvezető, közgazdász leszel, de végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy: Milyen ember vagy?

Mennyire sivár vagy gazdag a lelked?

Kibontott tartalmai nélkül, játéktalanul, az önfeledtségre való képesség nélkül az ember garantáltan boldogtalan lesz.

Akármilyen sokra viszi."

Az idézetek forrása: Müller Péter: Játék az életünk c. könyve.

Aki kíváncsi a könyvet bemutató beszélgetésre, itt megnézheti.

Indexkép: Depositphotos.com