A beszéd fejlődése

Az újszülött első hangjai élesek, tagolatlanok. A környezet ezeket panaszhangoknak tekinti, és jelentést tulajdonít neki, ezért aztán közbelép (eteti, simogatja, stb.). A kezdeti egyhangú színezet kezd változni; a második hónapban a csecsemő környezetében élők már meg tudják különböztetni, hogy mikor van valami baj, és mi a nyugalmi helyzetet kísérő örömhang. Beavatkozásuk különbözőségével ezeket a jelzéseket megerősítik.
A hangadás sokáig nem önálló megnyilvánulás, hanem egy globális reakció része. (Egész testével felel a gyerek. Rugdalózik, kapálózik, megfeszíti magát, stb.) Ebben a korban még nem tekinthető sem a hangadás, sem a globális reakció szándékkifejezésnek. A csecsemő nem közöl semmit, egyszerűen él. Az életmegnyilvánulásainak a környezet ad jelentőséget, ezzel kondicionálja (tanítja) a célzott hangadást.
A harmadik hónap végéig semmi nem mutat arra, hogy a gyerek összefüggést élne meg a hangképző mozgásai, és a saját hangja között. A süket csecsemő ugyanolyan színezetű és intenzitású hangokat ad, mint a halló. Ennek a hónapnak a végén kezd megmutatkozni a különbség, mikor is a halló csecsemő felfedezi a kapcsolatot a hallás és a hangképzés között. (Elkezdi utánozni a saját hangját.) Kezdetét veszi a játék a hangképzéssel, ami a 4-5. hónaptól a mászás kezdetéig, a gyerek kedvelt tevékenysége. Az artikuláció a tárgya a játékának. Ezeknek a mozgásformáknak, amiből később a hangok lesznek, már van előtörténete. (Pl. ajakhangok-m,b,p – a szopó mozgás folytatása; a foghangok-t,d – a nyelvnek a szopás során kialakult mozgást ismétlik.)
Az, hogy a gagyogás játék, valószínűsíti, hogy a jelzésértékű hangok (éhség, fájdalom) továbbra is megmaradnak. A gagyogás hatására azonban a jelzőhangjai is átalakulnak, és differenciáltabbak lesznek. A csecsemők sokkal több hangot képeznek, mint amennyi az anyanyelvükben szerepel, és esetleg a környezet meg tud különböztetni (több mint 200 féle hang). (Pl.: kísérlet az afrikai b-b- re) A gyerek ebben a korban minden hangot kipróbál, amit a hangképző szerveivel létre tud hozni. Csak azok a hangok maradnak meg, amiket a környezetében hall, a többi kiesik. (Szenzitív időszak! – Idegen nyelvű szövegeket is érdemes ilyenkor hallgattatni a gyemekekkel, felmérések szerint a későbbiekben a gyerekek kiejtése a tanult nyelven anyanyelvi lesz.) Ekkor kezdi el a gyerek igazából utánozni a beszédet. Elkezd hosszabb hangsorokat képezni, olyan hanglejtéssel, arckifejezéssel, ahogy a felnőttek beszélnek.
A hatodik hónapban a beszédértés is kezdetét veszi. Elsőnek a hanghordozást, az érzelmi színezetet érti meg. (Kedves hang-öröm, mérges hang- szomorú, esetleg sír) Ilyenkor még helyzetekben tájékozódik, akár idegen nyelven feltett kérdésre is ugyanolyan reakciókkal válaszol. A szavak tiszta megértését, a tiszta beszédmegértést megelőzi olyan helyzetek megértése, amelynek a beszéd egyik összetevője.