Olvasók(K) II. (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Ez nagyjából a fele a harminc évvel ezelőtti időtartamnak és töredéke a televízió előtti időknek. A lakosság majdnem negyede pedig egész évben nem vesz könyvet a kezébe. Ez a szomorú valóság.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az egész népesség körében az olvasás mennyisége és színvonala is csökkent. Utóbbin azt értjük, hogy háttérbe szorult a szépirodalom, az emberek inkább lektűrt vagy célzott, alkalmazott könyveket vásárolnak, gondoljunk például szakácskönyvekre, vagy póker-kalauzokra.

Ennek rendkívül sok oka lehet; a legtöbb kutató az életritmus felgyorsulásával, a multimédiás eszközök térnyerésével, az érzékek kitágulásával magyarázza a jelenséget. Például Jókai tájleírásai talán nem olyan megnyerőek számunkra, mint egy 3D-s moziélmény.

Mindazonáltal egyes tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy a fiatalok az internet térhódítása miatt valójában sokat olvasnak, csak nem könyv formájában, hanem digitálisan; a számítógépen. Ez a fajta olvasás viszont nem lineáris, hanem kapkodó, szétszórt, így nem igazán segíti a szövegértés fejlesztését. Másrészről viszont megfelel a kor igényeinek, az információ gyors és praktikus alkalmazásával.

Több, a szövegértést megcélzó vizsgálat (így a PISA, ill. PIRLS) is arra az eredményre jutott, hogy a magyar gyerekek valójában gyakran nem értik amit olvasnak. A szövegértő olvasásnak négy szintje van:

 A szó szerinti: adatok kigyűjtése, konkrét információk kikeresése.

Az értelmező: következtetések levonása.

A kritikai: bírálat, saját vélemény a műről.

Az alkotó: kilépés a szövegből, a fantázia térnyerése.

Ha például magyar órán egy novella értelmezése abban merül ki, hogy ismertetik a történetet, akkor a harmadik és negyedik szintre nem jut el az olvasás. A felmérések szerint azonban már gyakran az első két szintnél is felmerültek problémák.

A PISA-mérések szerint a résztvevő országok között Magyarország körülbelül a középmezőnyben foglal helyet. Érdekes, hogy az abszolút első helyezett Kína, és az Ázsiai országok (Japán, Korea) is nagyszerűen teljesítettek. Európában kiemelkedik Finnország, Belgium és Hollandia.

A nem túl meggyőző eredmények hatására új oktatási módszert próbáltak kidolgozni, emiatt is jött létre például a mai irodalom érettségi rendszer, amelyben már hangsúlyos helye van a szövegértési feladatoknak.

Nyilvánvaló, hogy kizárólag az iskolában nem lehet megoldást találni. Ahogyan az adatokból látszik, a következmények már most is súlyosak. Akár oly sok másik esetben is, az olvasásnál is nagyon fontos az otthoni minta, a családtól kapott értékek befolyása.