Betakarítás

Zöldség-, gyümölcs-, fűszer-, de még a dísznövénykertben is dömping van a termény begyűjtése terén.

Dísznövények esetén betakarításról elsősorban az üzemszerűen termesztő dísznövénykertészetekben beszélhetünk, de én természetesen nem róluk írok. Házi-, és hobbikertekben a téli hónapokra valamilyen célból tartósított dísznövények betakarításáról lehet beszélni. Ezek elsősorban a szárított virágok, mint az egynyári sóvirág, az évelő sóvirág, a szalmarózsa, gombocska, szamárkenyér stb. Ezek a virágok kertünk díszítése mellett, szárítva nagyon hasznosak különféle kötészeti termékekben; csokrok, koszorúk, asztaldíszek stb. Virágok szárított szirmaiból, és illatos növényi termésekből készíthetünk még illatos potpourri-kat is. Érdemes tehát alaposan körülnézni a díszkertben és begyűjteni a hasznos dolgokat.

Egynyári sóvirág - Limonium sinuatum	Évelő sóvirág - Limonium statice

Szalmarózsa - Helichrysum bracteatum	Szamárkenyér - Echinops rutenicus	Gombvirág - Gomphrena globosa

Gyógy-, és fűszernövények betakarítása, begyűjtése már sokkal inkább közismertebb feladat. Őket egész évben lehet gyűjteni, akár a saját kertünkből, akár a természetből. Őszintén szólva én támogatom a saját kertes begyűjtést, mert kizárt a természetkárosítás, megbízható a minőség (én termesztem, tudom, hogy mivel kezeltem). A természet mellett is szólnak érvek pl. a természetben előforduló növények hasznos vegyületei tisztábbak, mint a mai agyonnemesített növényeinkké, de erről most nem írnék.

Az ősz az utolsó időszak, amikor még teljes betakarítást végezhetnénk anélkül, hogy a növény megsínylené. Még van annyi ideje, hogy felkészüljön a télre, lezárja a betakarítással okozott sebeket.

A begyűjtött dísznövényeket, gyógy-és fűszernövényeket szárítsuk meg a nap segítségével, majd száraz, pormentes körülmények között tároljuk. A gyógy-, és fűszer, valamint a potpourri-nak való növények tárolásánál a légmentesség is fontos, így megakadályozzuk, hogy az értékes illó-, és aromaanyagok megszökjenek belőlük.

Gyümölcsösben most érnek azok, amelyeket télre be tudunk tárolni. Egy részüket csak frissen tudjuk elfogyasztani, gondoljunk egyes szőlő-, alma-, körtefajtákra, másik részüket kénytelenek vagyunk betárolni, mert igazán csak a tárolóban érnek meg finomra pl. a téli körték, almák, vagy a mazsolaszőlő, a harmadik részük pedig frissen is fogyaszthatók, de a tárolást is jól bírják alma, körte, mandula, mogyoró.

Megfelelő gyümölcsfajták telepítésével el tudjuk érni, hogy tavasztól őszig mindig kerüljön friss gyümölcs az asztalra, télen pedig a tárolóból tudunk finomságokat előhozni. Az ősz a növénytelepítések, megújítások időszaka is. Aki még nem rendelkezik megfelelő gyümölcsválasztékkal, vagy épp megújítani akarja a meglévőket, annak épp itt az ideje, hogy nekifogjon a tervezgetésnek. A telepítésekről hamarosan egy külön részben foglalkozom.

Ilyenkor ősszel frissen az asztalra kerülhet még szilva, őszibarack, alma, körte, szőlő, szeder, málna, mandula, mogyoró, kiwi, egy kicsit később a kieső szilva és őszibarack helyére tehetjük a naspolyát, és különleges gyümölcsöket úgymint kökény, som (bár ezt inkább ősszel), csipkebogyó, aronia, homoktövis.

Zöldségek betakarítása a legnagyobb falat. Felszedésük, és feldolgozásuk munkaigényes. Amennyiben a zöldségeskert rendszeres öntözésben és tápanyag pótlásban részesül, akkor ideje abbahagyni ezt annak érdekében, hogy a növények tárolási állóképességét fokozzuk. Az öntözés, és nitrogén tápelem a sejteket állandó növekedésre sarkallja, a növekedés nem áll le, a sejtek nagyok lesznek, faluk gyenge, víztartalmuk magas, ezáltal nehezebben tudnak ellenállni a tárolási károsítóknak. Kettő-háromhetes szünet alatt a tárolás szempontjából kedvezőtlen folyamatok megfordulnak, a növény felkészül a tárolásra.

A hagymák felszedésének utolsó pillanatában járunk. Aki még nem szedte fel az tegye meg. Ha kedvező körülmények álltak rendelkezésére a vöröshagymának, akkor már talán késő is. A hagymatest megfelelő víz mellett ősszel visszagyökeresedik, újból fejlődésnek indul, ekkor már alkalmatlan a tárolásra. Viszont késő őszre ismét újhagymánk lesz belőle.

A betakarítás megkezdése előtt a tárolót készítsük elő. A tárolásra legalkalmasabb a közel azonos klímájú, földes padlójú sötét pince, melynek hőmérséklete 10-14 fok közötti, a levegő páratartalma magas. Ez biztosítja, hogy a betárolt növények nem száradnak ki, és az alacsony hőfok miatt nem is indulnak fejlődésnek. A terményt szárazabb klímájú pincében nedves homokban, párásabb pincében akár rekeszben takarás nélkül is tárolhatjuk. A tavalyi homokot hordjuk fel, helyette hordjunk le frisset, ezzel biztosíthatjuk, hogy a legutóbbi tároláskor felszaporodott károsítók nem fertőzik meg a friss terményt. A rekeszeket alaposan mossuk meg.

Petrezselyemről és a sárgarépáról felszedést követően kézzel, egyszerű csavaró mozdulattal úgy távolítsuk el a lombot, hogy a répatest ne sérüljön. A gyökérzöldségeket az év során sok olyan behatás érhette, amik miatt a tárolásuk garantáltan kudarchoz vezet. Ezért felszedést követően alaposan válogassuk át őket. A sérülteket használjuk el friss fogyasztásra, az egészségeseket tároljuk be úgy, hogy a kisebbek kerüljenek elérhető közelségbe, mert ezek vesztenek leghamarabb értékükből.

Ha felszedéskor nedves, sáros a talaj, akkor néhány napig kiterítve hagyjuk száradni őket. Száradást követően a rászáradt földet távolítsuk el. Burgonyát néhány napnál tovább ne tegyük ki sugárzó nap hatásának, mert a gumókban a napfény hatására, olyan enzimatikus folyamatok indulnak el, amik a burgonya ízérzetét nagyban lerontják. Legelőször a sárga típusúakon észlelhetjük a változást, megjelennek rajtuk zöld foltok.

Száraz idő után esett nagymennyiségű csapadék repesztő hatása miatt tárolásra alkalmatlanná vált karalábé és sárgarépa.		Spanyol meztelen csiga kártétele.

Talajlakó kártevő által okozott rágás sárgarépán (pattanóbogár lárvája a drótféreg). A rágások nemcsak felszíniek, hanem mélyrehatóak. E sebek mentén gyorsan beindul a baktériumos rothadás, ami a tárolóban villámgyorsan átterjed az egészséges terményre.

Megkezdhetjük a cékla felszedését is. Beltartalmi értéke kialakult, finom savanyúság készíthető belőle. Tárolása történhet befőttként, savanyúságnak, vagy hasonlóan a többi gyökérzöldséghez, pincében. Én nagyon szeretem savanyúságnak. Kedvencem a mini gyökerekből egészben eltett savanyúság. Ez néhány centi átmérőjű apró gyökerekből készül. Igaz, befőzése macerásabb, de érdekes csemege a téli ebédek során. Eltehetjük továbbá egyszerű szeletekben, vagy mintás szeletelővel felszelve is.

Mintás szeletekből készült cékla savanyúság

Az időben elvetett szárazbab is beérett. Hüvelye megszáradt, levele lepergett. Kisebb mennyiséget kézzel is kifejthetünk, de nagyobb mennyiség esetén érdemesebb egy fóliára kiteríteni, átcsépelni, majd a kipergett babszemeket szél segítségével kifújatni. Gyerekkoromban sokat segédkeztem papámnak a bab cséplésében. Igaz keletkezik némi veszteség, de időben sokkal rövidebb, mint a hüvelyenkénti kifejtés. A szárazbabot vagy fagyasztva, vagy szárazon szellős helyen tartva szoktam tárolni. Az utóbbit kevésbé szeretem a babzsizsik miatt. Ezt a kártevőt betakarításkor nem érzékelhetjük, mert akkor már a babszemekben van a lárvája, ami tároláskor fejlődik ki, és szitává rágja a babot, ami így ehetetlenné válik. Ezért a babot kifejlett szemnagyság idején, de nem kiszáradva szedem le, és fejtem ki, így úgynevezett kifejtőbabként teszem el fagyasztóba.

Ha betakarítunk, akkor a kertben üres ágyások keletkeznek, amiket célszerű hasznosítani, vagy ésszerűen pihentetni. A cikk folytatásaként az őszi vetésről írok.

Bátorítok mindenkit, hogy a cikkel kapcsolatban felmerülő kérdéseit tegye fel. Ezekből mindannyian tanulhatunk. Szívesen veszem, ha megosztjátok velünk a fenti témákban szerzett tapasztalataitokat. Bekülditek azokat a kötészeti munkákat, amiket saját magatok készítettetek a lakásotok, házatok díszítésére. Vagy küldtök olyan hasznos recepteket, amik segítségével mások is finom téli savanyúságokat, befőtteket, lekvárokat készíthetnek.

Fotó: jf-gabnor/pixabay.com