A Csend Világa

Csodálatos és lenyűgöző világ ez, bár kétségkívül kissé félelmetes. Medöbbentő és lenyűgöző egy-egy cseppkőképződmény - milyen apró porszemek vagyunk is mindannyian. Mert a természetnél nincs hatalmasabb és csodálatosabb. Itt van például a víz. Ez az áttetsző, látszatra gyenge és ártatlan elem meglepően erős, és persze szépsége mellett néha veszélyes is. Megdöbbentő, hogyan alakítja a hatalmas és kemény sziklákat, hogyan oldja fel a mészkövet, fantasztikus formájú és szépségű cseppkőképződményeket alakítva ki, hogy aztán évezredek múlva megcsodálhassuk. Az ember tiszteletet érez.

Mi van még ezen kívül? A társak és barátok. Akikkel együtt fedezzük fel ezt a csodás világot. "Együtt jöttünk, együtt megyünk!" - tartja a mondás, és ez valóban mindig így van. Legtöbbször olyanok vagyunk, mintha egyek lennénk. Itt senki nem marad magára, s ha valakit baj ér, úgymond "megmozdul az egész hegy". Egy-egy jól sikerült barlangtúra után, ha szép idő van, összeülünk a tűz körül, sörözgetünk, gitárszóra énekelünk, hallgatjuk a "nagyok" élményeit, és gyönyörködünk a csillagokban, amelyek sehol máshol nem ragyognak olyan gyönyörűen, mint a hegy tetején. Ez a barlangászok világa.

És hogy miért megyünk le egyáltalán a barlangokba? Érdekes kérdés. Egy híres hegymászót kérdeztek egyszer, miért mászik fel a hegyre. Azt felelte: "Mert ott van!" Így van ez nálunk is. Azért megyünk le a barlangba, mert ott van. Mert muszáj felderíteni, megnézni, hogy mi van odalent. Hogy mi rejtőzik "hegykirálynő csodabirodalmában".

És remek sport. Egy néhány órás túra nagyfokú fizikai teljesítményt követel, erőteljesen igénybe veszi a pszichikai állóképességet is. Sok barlangtúra sikere múlik a lelki tűrőképességen, vannak barlangok, amelyek kifejezetten pszichés élményt nyújtanak. Bírni kell a szokatlan körülményeket, a hőmérsékletet, a fényviszonyokat, a sötétséget, a néha-néha ránk törő bezártság-érzést. De megéri elviselni, páratlan élményben lehet részünk. Legtöbben, akik egyszer is kipróbálták, nem tudnak többé szabadulni tőle, örökre befészkeli magát agyuk egy rejtett zugába. Ki kell próbálni, hiszen "aki nem látta még a Csend Világát, úgysem érti ezt".