"Egyre nehezebben bírom lelkileg és fizikailag, de küzdünk egymásért" - Lassan 3 éve, hogy az édesanya tbc miatt kórházban fekszik
"Sokszor megfordul a fejemben, hogy mi lesz, ha már nem jön haza hozzánk..."
Tar Tamás és családja történetét korábban már bemutattuk a Családineten.
Tamás párja, Marietta Marfan-szindrómás, ami egy ritka betegség, a kötőszövet genetikai rendellenességét jelenti. A fiatal lánynak emiatt alakulhatott ki légmelle többször is, amit műtöttek. Nem sokkal később teherbeesett, boldogan várták második babájukat. A várandósság azonban nem zajlott zökkenőmentesen: Marietta elkezdett köhögni. Súlyosabb tünetei pedig szülés után 1 hónappal jelentkeztek.
”1 hónapon keresztül folyamatosan köhögött, egyre rosszabbul lett, fulladásos rohamai voltak, belázasodott. A házi orvosunk különféle gyógyszereket írt fel neki, de egyik sem használt. Végül egy röntgen vetette fel a tbc gyanúját” – meséli az édesapa.
2 hónapos volt a kislányuk, amikor az anyukának kórházba kellett mennie. Ennek már lassan 3 éve. Azóta Tamás 3-4 órákat alszik, mindent elvégez a gyerekek körül. Etet, altat, pelenkáz, és közben még dolgozni is próbál, jelenleg közmunkán van. Tamás szülei messze laknak, évente kétszer találkoznak velük. Most Marietta nagymamájánál laknak, ő a főzésben szokott segíteni.
”Nem azt mondom, hogy hajnalban csak úgy kiugrok az ágyból, mert bizony alig tudok felkelni, de 3-4 óra alvás már elég nekem ahhoz, hogy végig tudjam csinálni az egész napot. A lelki és az anyagi része viszont nagyon nehéz. Az előző munkámat a sok táppénz és szabadság miatt ott kellett hagynom, mindig sakkoznunk kell, hogy kijöjjünk a hónapban” – mondja Tamás.
Hozzáteszi, hogy a fizikai része a legkevesebb. Nagyon hiányzik neki a párja, akivel leginkább írásban kommunikál, nagyon fáj neki, hogy nem lehetnek együtt. Az édesapa sokat sír, amikor a gyerekek nem látják.
”Sokszor megfordul a fejemben, hogy mi lesz, ha már nem jön haza hozzánk. Ilyenkor gyorsan megpróbálom elterelni a gondolataimat. Ebben sokat segítenek a gyerekek. Ők adnak erőt, mert tudom, hogy most csak én vagyok nekik, akire számíthatnak, ezért nem adom, nem adhatom fel soha” – mondja az édesapa.
Néha felcsillan a remény, hogy hazajöhet, de olyankor mindig történik valami
Marietta nyáron hazajöhetett a kórházból. Mindössze egy hónapot volt azonban csak otthon, amikor újra be kellett mennie.
"Volt, hogy epilepsziás rohamot kapott a korházban, de ezt tudják kezelni. A tbc-re most külföldről kap egy speciális gyógyszert. Nem tudjuk, meddig birja/birjuk, de küzdünk egymásért, a gyerekekért, hogy egyszer tényleg úgy éljunk, mint egy igazi család."
A 4 éves Noel nagyon nehezen élte meg, hogy édesanyja megint elment, Tamás azt mondja, sokat sírt utána. Adél viszont egyáltalán nem fogadta el az anyukáját, hiszen ő már sajnos a kezdetektől nélküle volt.
Adél ráadásul sok nehézségen ment már keresztül ezen kívül is, pedig még csak 2,5 éves. Koraszülött volt, alacsony vérlemezkeszám miatt rohamkocsival szállították másik kórházba. 1 hónapig volt kórházban, de később újabb problémák jelentkeztek: a lábán le volt tapadva az Achilles-ín, ezért fejlesztésre kell járniuk, de autójuk nincs, az önkormányzattól szokták elvinni őket kocsival.
"Nagyon sokat voltunk kórházban Adéllal. Nemrég megállapitották, hogy autista és SNI-s, ezért nagyon sokat kell utaznunk fejlesztésekre, masszázsra, tornára, pszichiáterhez.
Nem beszél még, és az autizmusa miatt nagyon könnyen kibillen az egyensúlyából, ha valami nem megszokott, akkor visít, ordít, sokszor a vizsgálatokon is úgy kell lefogni. Van, hogy éjszaka is nyugtalan, olyankor szinte semmit sem alszunk."
"Ebből a kevés pénzből lehetetlen megélni"
Tamás azt mondja, azért van két keze, hogy két gyereket elbírjon vele, ezért egy pillanatra sem törhet meg, vagy adhatja fel. A napjaik úgy néznek ki, hogy reggel elviszi Noelt oviba, aztán elmegy dolgozni, disznókkal foglalkozik, azokat eteti, itatja, utána hazamegy a kislányhoz játszani, vagy valamilyen fejlesztésre rohanni vele, közben megint visszamegy a munkába, délután pedig vissza az oviba a kisfiúért.
Azt mondja, a legnehezebb nem is a fizikai, hanem az anyagi része. A kicsik mellett ugyanis nem tud annyit dolgozni, hogy meg tudjanak élni.
"Ebből a kevés pénzből lehetetlen megélni. Bármennyire is spórolunk, nem bírjuk, főleg hogy most 81 ezer forintos gázszámla jött. Rengeteg elmaradásunk van, a boltban is tartozom, de muszáj, hogy ételt tegyek az asztalra a gyerekeknek. Nem tudom meddig bírjuk, nagyon sokat sírtam, és most is sírok, amikor ezeket a sorokat írom...
Sajnos egyre nehezebben bírom ezt, a stressz, az aggodás, a nem alvás, az anyagi helyzet mind mind emésztenek, és irtózatosan nehéz ezt csinálni éveken át. De a gyerekek miatt muszáj, hiszen más nincs nekik csak én, és én rám bármikor számithatnak."
Frissítés: Nagyon köszönjük az összefogást, a támogatásotokat a család nevében is. Összegyűlt az az összeg, amelyre szükségük volt, így a gyűjtést lezártuk.
Ha szeretnél segíteni a családnak, alapítványunkon keresztül megteheted:
- Családi Háló Közhasznú Alapítvány
- Bankszámlaszám: 16200106-11697987
- IBAN számlaszám: HU81 1620 0106 1169 7987 0000 0000
- Közlemény: Tar Tamás
Fotók: Tar Tamás
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: