Vigyázz, mit kívánsz, a végén még teljesül!
Akadtak már olyan ügyfeleim, akik határozottan nem havi nettó 145.000 forintot kellett, hogy beosszanak a következő hónapig, hanem ennek a többszörösét. Mégsem volt egy fillér megtakarításuk sem. Írd és mondd, havi több százezer forintot kerestek egymaguk, mégis fizetéstől fizetésig éltek.

Miért? Mert ehhez szoktak hozzá. Ami van, az elkölthető, és el  is költötték. Ez az oka annak a jelenségnek, amit Kriszta is úgy írt le a postjában, hogy a bevételnövekedés mindig költségszint növekedéssel is jár.

Már számtalanszor leírtam, hogy ez mind a gyerekkori tapasztalatainkban rejlik, hiszen ezt láttuk a szüleinktől, és ha gyerekkorunkban kaptunk is zsebpénzt, akkor azzal is ugyanígy bántunk. Lényegében nem csak a pénzköltést tanultuk meg, hanem jobb esetben talán még azt is, hogyan kell beosztani, de azt, hogy ebből hogyan kell félretenni, megtakarítani, azt már nem.

• félretegyél,
• rendszeresen tegyél félre,
• legyen egy minimumösszeg, amit mindenképpen megtakarítasz (ettől többet természetesen szabad!),
• ha tartósan növekszik a jövedelmed, akkor újra határozd meg a minimumösszeget, amit minden hónapban félreteszel, akkor is, ha narancssárga malacperselyek hullnak az égből.

Minden pénzügyi intelligenciára kicsit is adó ember innen kezdte. Te is innen indulj. Lehet, hogy egy év alatt nem lesz meg az egymilliód, de annyi pénzt már biztosan össze tudsz rakni, amennyit már forgatni lehet.
 
Fotó: scottchan/freedigitalphotos.net