Bach-virágesszenciák

Kedves Mariann!
Pár hónappal ezelőtt írtam Önnek a kisfiammal kapcsolatban (testvérszületés, új óvónéni, barátok), kaptunk bach virágesszencia ajánlást, amit elkezdtünk szedni és úgy érzem segített kicsit rendezni a kisfiam lelkivilágát. Most ismét azért írok, hogy a tanácsát/segítségét kérjem. Húsvét előtt fogytak el a cseppek (dió,bohócvirág,vörösfenyő,cseresznyeszilva,katáng). Ami továbbra is fennáll, illetve új dolgok is jöttek be nála: türelmetlen, ő akar irányítani, ha nem sikerül neki dühöng, a történések változást azért már jobban elfogadja... Továbbra is maradhatnak ezek az esszenciák?
Elkezdtem vele együtt szedni az cseppeket, ami nálam előjött és nem tudom, hogy normális volt-e, hogy túlaggódtam magam,bizonytalan voltam, hogy mindent jól csinálunk-e vele kapcsolatban...
Válaszát és segítségét előre is köszönöm!
Apole

Virágterápia feszültségcsökkentésre

Kedves Mariann!
Kislányom 3 éves és egy hónapja kezdett el családi napközibe járni. Alapvetően társasági alkat, bár félénkebb típus, nem igazán harcol a játékaiért, de ennek ellenére nagyon szeret gyerekekkel lenni. A családi napközi eleinte nagyon tetszett neki, majd egyszer mire mentem érte a gyerek romokban volt és zokogott. Alig lehetett megnyugtatni. Azt mondták, hogy az volt a baj, hogy aznap valakiért előbb mentek, mint érte és azóta sír. Azóta nem nagyon akar menni. Nehezíti a dolgot, hogy eléggé egypólusú világa van: mindent én csináltam körülötte, így hozzám ragaszkodik foggal-körömmel. Ehhez hozzájön, hogy a télen pl nagyon sokat volt beteg, egy mandullagyulladást teljesen félrekezeltek, így 3 hónapig szenvedtünk vele és utána már attól is beteg lett, ha a szél megfújta egy kicsit. Ezt nagy nehezen homeopátiás kezeléssel átvészeltük, de jött helyette egy kötőhártya gyulladás valamint újabban dührohamokkal tarkított tomboló hiszti minek eredménye egy ismétlődő hangszál és gégegyulladás lett, mert a gyerek másfél órán át teli torokból ordított az egyik este, hogy nem akar lefeküdni. Sajnos a betegsége alatt mivel hiába szeretett volna lemenni a játszótérre, itthon kellett maradnunk vele, így rákapott a tévére, ami úgy látom, hogy nagyon rossz hatással van rá és bepörgeti. Erről is le kellene szoknia. ezen a fronton is hihetetlen követelőző. Van benne hajlam a szándékos bosszantásra is, de mivel nagyon értelmes így nem holmi pimfli dologgal provokál, hanem mindig kardinális kérdéssel, amiben nem lehet engedni és konfrontáció az eredménye (pl. nem engedi becsatolni a gyerekülést az autóban). A szobatisztaságot a jelenlegi állapotában meg sem merem próbálni nála, a várható változások miatt azt hiszem amúgy is talán jobb lenne várni ezzel egy kicsit. Amúgy nagyon okos, értelmes kislány, a bili és a wc érdekli, már a játékaival azt játsza, hogy azok bilibe pisilnek stb. Tovább nehezíti, hogy én most megyek vissza dolgozni, e körül nagyon sok feszültség volt, nagyon nehezen vettek vissza és a gyerek szabályosan magába szívta a feszültséget.
Előre is nagyon köszönöm a segítségét!
Üdvözlettel: Mara

Bach virágterápia gyermekkori hisztire

Kedves Mariann!
A lányom miatt fordulok Önhöz, aki nyáron múlt két éves. Mindig nagyon akaratos volt, már csecsemőkorában is, de egyéves kora óta ez folyamatosan fokozódik. Most pedig egyébként is a dackorszakát éli, annyira akaratos, hajthatatlan, nem köt kompromisszumot, amit elhatároz, azt mindenáron keresztülviszi. Ha ellentmondunk neki, látszik, hogy hatalmas feszültség keletkezik benne, sikít (rendszeresen így vezeti le) vagy jön a hiszti, rugdosva, megfeszülve fetreng a földön. Mindig mindent magyaráztam neki, hogy mit miért nem szabad és próbáltam minél kevésbé korlátozni, csak a legszükségesebb esetekben, szépen, nem kiabálok, úgy érzem türelmes vagyok, de a végén mindig fel kell emelni a hangom mert nem fogadja el a tiltást. Emellett egyéb dolgok is előjöttek. Másfél éves kora óta egyedül aludt, mindig meséltem neki, megpuszilgattam és kijöttem a szobából és ő szépen elaludt egyedül és átaludta az éjszakát.. Egyik éjszaka felriadt és úgy sírt mint aki nagyon megijedt, bementem és kérte, hogy feküdjek mellé. Onnantól kezdve, nem alszik egyedül, bent kell lennem vele és van hogy két órahosszat is, mert csak forgolódik, simogatnom kell a hátát... és éjszaka is ha felkel, be kell feküdnöm mellé. Ha kérdezem fél -e, lát -e valamit.....csak mosolyog, vagy eltereli a szót. A másik pedig ami szintén több hónapja fennáll, hogy ha sétálni megyünk nem mer jönni az úton, fel kell venni, ha nem akkor megállás és hiszti, látszik, hogy úgy érzi biztonságban magát ha felvesszük.....hiába minden magyarázat, figyelemelterelés, fél az autóktól, emberektől, eltakarja az arcát, elbújik, sőt ha a hozzánk jön valaki akkor is szinte sokkot kap, bemegy a szobájába és becsukja az ajtót. Már egy éves kora körül nagyon érzékeny volt más emberekre, volt akit azonnal bizalmába fogadott, de volt, hogy sírógörcsöt kapott emberektől, aki nem volt szimpatikus neki. Tudom, hogy ez egy ilyen korszak, de ezt már nonszensznek tartom és szeretnék segíteni neki. Lelkiismeret furdalásom is van emiatt, mert úgy hiszem, hogy a gyermekek viselkedése nagymértékben a szülőt tükrözi, neki szól, ezért úgy gondolom, hogy én is szedni fogom amit ajánl. Egyébként értelmes, eleven gyermek, jókedvű, érdeklődő, bár kiegyensúlyozottnak nem mondanám, a belső feszültsége miatt. Akaratossága ellenére nagyon érzékeny, sérülékeny, bújós, szeretnivaló. Válaszát előre is köszönöm.