Kedves Édesanya!
Nincs gont itt semmi, csak bizony szembejött az élet. Ez az az időszak, amikor a gyerekek megtanulák, mi is az a kapcsolat, barátság. Nyugodtan hagyja a lányát úgy cselekedni, ahogy ő jónak látja, ön pedig segítse tanácsokkal, de sajnos így is, úgy is a gyereknek a saját bőrén kell megtanulnia, hogy a barátnőm másé is lehet, sőt néha én vagyok a kirekesztett. Ez ellen, mármint a kirekesztés ellen, neki kell harcolnia. Ön maximum jó tanácsokat tud adni, de dönteni és cselekdni a gyereknek kell. Nagyon biztató jel, hogy a barátnő hiányzásakor a 3. napon már barátkozott mással is. Hiszen mi felnőttek is nehezen viseljük valaki hiányát, még reménykedünk, hogy mégis jön, de ha be kell látni hogy nincs, akkor a játszani akarás kerekedett felül a lányában és játszani kezdett. A következő hasonló alkalommal már könnyebb lesz neki, mert van már tapasztalata és tudja, hogy mással is lehet jót játszani. Az a tény pedig, hogy ilyen szoros barátja van már ilyen kis korban, elég kivételes. Becsülje meg ezt, s hagyja, hogy a gyerek belássa, milyen az élet. A barátnő meg mindig előrébb lesz a többieknél, de ez meg normális. Legyen büszke erre az érzelemgazdag gyerekre és segítse tanácsokkal, a többit majd eldönti ő. Így válik majd szépen önálló gyerekké, majd önálló iskolássá, akinek saját akarata és döntései vannak.
További izgalmas gyermeknevelési témákat, teszteket olvashat weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdv