koraszülés

Tisztelt Kérdező!

Ez a helyzet nyilvánvalóan megterhelő érzelmileg és mindenhogyan a csalàd minden tagjának. Nehéz helyzetben érzem magam a válaszadást illetően, mert kevés az információm...
Viszont ennek ellenére azt gondolom, hogy egy ilyen helyzet nagyon erősen össze tudja kovácsolni a családot. A nagyobb gyerkőcök reakciói iránt érdemes lehet nyitottnak és rugalmasnak, elfogadónak lenni, mert sokféle formában megnyilvánulhat ijedtségük, félelmük, vágyuk, segíteni akarásuk. Nyilván Önök is megélnek széles skálán levő érzelmeket, testi-lelki kimerülést, majd erőhullámokat is, szóval szélsőséges formában jelentkezhetnek reakciók a család minden tagjánál.
Nem gondolom, hogy a hosszú kórházi tartózkodás miatt ne kerülnének majd közel egymáshoz, de természetes, ha az úton, amin haladnak, megtapasztalnak más és más érzéseket.
Azt gondolom, hogy érdemes bevonni a nagyobbakat a történésekbe, biztosan érdekli őket, mikor mi történik, ne csak a saját fejükben szülessenek elméletek, hanem a maguk módján legyenek tisztában azzal, mi történik. Legyen módjuk kérdezni, de mikor éppen elzárkózobbak esetleg, akkor nem kell erőltetni.
Az is fontos lehet, hogy Önök is engedjék meg maguknak az őszinte érzéseket, nem kell mindig erősnek látszani.
Aztán mikor már lehet látogatni is a Picit, akkor amint lehet, kapjanak erre lehetőséget a tesók is.

Ennyi információból jelenleg ennyi tudtam tanácsolni, de állok rendelkezésükre a továbbiakban is, ha szükségét érzik!
Addig is szívem minden szeretetével kívánok minden jót és kitartást!

Szeretettel: