Kedves Szilvi!

Széklet ügyben és a megfelelő tápszer megtalálásában gyermekorvos tud segíteni, keressék fel őt, ezt tudom javasolni!

Az eséssel kapcsolatban: nem csodálom, hogy megijedt! Még alig telt el eleve idő a szülés óta, az ember szinte fel sem fogja, hogy szülővé vált, ráömlik a sokféle érzelem, érzelmi hullámvasút, felelősség súlya. Ezekkel önmagukban is elég megbirkózni, nem még egy ilyen hirtelen váratlan és ijesztő esettel! Örülök, hogy fizikailag nem lett baj! A lelki résszel több idő lehet megbirkózni, ami teljesen normális, főleg, hogy még a gyermekágyas időszak is tart, ami eleve egy érzelmileg fokozott és kiszolgáltatott állapot/szakasz.
Kranioszakrális terápiát kipróbálnék a babájuknál mindenképp! Testnek-léleknek csodálatos hatású és hatékonyságú, egy vagy több alkalmas folyamat,traumákat is old, harmonizál és nem lepődnék meg,ha még a székletproblémára is jótékony lenne!
A sok sírás egy ilyen pici babánál önmagában sem meglepő és néha nem is olyan egyszerű megtalálni egymáshoz az utat. Ez is lehet abszolút normális, de ha úgy érzi, nehéz ezzel megbirkózni, érdemes lehet szakember segítségét is bevonni! Tudok ajánlani doktornőt, aki a fizikai síkon túl a lélekben is szakképzett. Ha szeretné, megírom szívesen őt, csak írjon nekem az info@dobinenora.hu címre!

Legjobbakat kívánom Önöknek és mihamarabbi nyugalmat testben és lélekben!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2022-03-29 21:16:52

Kedves Bianka!

Nagyon megterhelő és elbizonytalanító lehet Önöknek a sok sírdogálás, miközben eleve olyan bizonytalan, sok kérdéssel tarkított a szülés, születés utáni időszak!
1 hónap egyszerre tűnik hosszú időnek, egyszersmind még alig telt el idő a szülés óta, ez még bőven a gyermekágyas időszak, a kisfiuk szempotnjából pedig az ún.negyedik trimeszter időszaka. Az első 3 hónap a külvilághoz való alkalmazkodásról szól, meg kell szoknia, tanulnia testének, szervezetének önálló funkcióit, emésztést is többek közt. Ebben a szakaszban sok baba többé-kevésbé sírós, ha esetleg nehezebb szülés/születés volt, még annak feszültségét is tudják így oldani magukban. A testközelség biztosítása többek közt ezért is fontos, s az eleve létszükséglet, nagyon jó, hogy biztosítják ezt számára!
Az mindenképp megnyugtató, ha a fejlődése, gyarapodása rendben van a kisfiuknak! Széklete rendben van? Büfizik, pukizik sokat?
Esetleg szoptatási szaktanácsadót érdemes lehet házhoz hívni, ha van rá lehetőségük, hogy megnézze alaposan a szoptatási gyakorlatot, kisfiuk anatómiai és egyéb jellegzetességeit, a szükséges pótlás gyakorlatát, mert ezek mind közrejátszhatnak ebben a nehéz időszakban! (ibclc.hu)

Ami még segíthet a pocakon, az a babamasszázs! Talán neten is találhatók videók, de könyv is van a módjáról, kivitelezéséről, ám a leghatékonyabban oktató által lehet elsajátítani szeméyesen vagy online, egyéni vagy csoportos formában.

Hordozást próbálták már? Sok segítséget nyújthat ez is!

Kitartást kívánok Önöknek és gyors megkönnyebbülést!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-06-19 17:15:06

Kedves Anett!

Azt gondolom, nincs bagatell dolog, buta és/vagy felesleges kérdés, akárhányadik gyermek is érkezzen a családba!
Bármilyen jelenség tud furcsa lenni, pláne, ha az eltér az úgymond megszokottól! Úgy értem,valóban többször hallhatja egy anya, hogy a babája nagyon sokat sír és ez is okoz rengeteg bizonytalanságot, míg ennek ellenkezője- ami szintén abszolút normális- kevésbé van jelen anyák közt is, ám a bizonytalanság kiváltódása hasonló.
Szóval, a lényeg, hogy egy rendben fejlődő, gyarapodó, életkorának megfelelően aktív, kiegyensúlyozott gyermeknél az is rendben van, ha kevésbé hangsúlyos a sírása. Vannak nyugodtabb típusú emberek, ettől függetlenül képesek jelzéseket leadni, venni a külvilág jelzéseit, maga módján reagálni. S ha jól értem, kisfia pont ilyen: lehet vele kapcsolódni, kommunikálni, jelezni a szükségleteit. S ez így teljesen rendben van!
Sok örömet kívánok Önöknek! :-)
Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-02-09 17:04:35

Kedves Kérdező!

Olyan szívmelengetően kedves ez a levél!
Alapvetően kiindulhatunk abból, hogy egy egészséges, rendben fejlődő baba jelezni fog, ha szopizásra, evésre van szüksége! Kisfia szopizik és/vagy cumisüvegből eszik, vagy tápszeres? Időpont szerint kap enni vagy inkább az éjjeli időszakra szól az idő figyelése, attól való félelmében, hogy Ön átalussza az éhséget?
Egy egészséges kisbaba, ha szükségletei kielégítésre várnak, jelezni fog. Ki azonnal nagy hangerővel, ki fokozatosan nagyobb fokozatokra kapcsolva, ki kivárva. De egyetlen egészséges kisbaba sem fog lemondani a táplálásról beletörődve az éhezésbe! Az nagyon jó, hogy kisfia ilyen közel lehet Önhöz! Van rá lehetőség esetleg még közelebb egymáshoz elhelyezkedni? Ha megfelelő nagyságú a fekvőfelület, akár teljesen együttaludni? Mert minél közelebb van egy kisbaba az anyukájához, annál nagyobb az esély a kezdetleges éhségjelek észrevételéhez.
A várandóssága, szülés hogyan zajlott? Mekkora szerepet kapott a magabiztosság, magába vetett hite?
Azt gondolom, a legjobb helyre született ez a kisfiú, akiről ilyen érzékenységgel és szeretettel gondoskodnak!
Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 19:44:41

Kedves Kérdező!

Az első 3 hónap az ún.negyedik trimeszternek nevezett időszak, kicsit a méhen belüli létnek a folytatása is, de persze az a fajta szimbiózis folyamatosan alakul át, ismerkedik másokkal is. De mégis, az elsődleges és legfontosabb másik az anya, miközben elfogadja mások jelenlétét is. Aztán 3 hónapos kor körül kinyílik a világ, a baba egyre inkább kifelé fordul, meglódul a mozgásfejlődés is, stb.s ezzel egyidejűleg felfedezi azt is, hogy anya és ő nem is egyek. Így egy időre mindenki más ijesztővé válhat számára, de ez csak átmeneti időszak!
Ne vegye a szívére senki a rokonságból, nem fordult el tőle a kislányuk, nem ellenük szól, hanem arról, hogy belépett egy következő fejlődési fázisba!
Mindenki legyen türelemmel és elfogadással a kislányuk felé, és lehetőleg ne erőltessék a kontaktust, ha számára ez jelenleg ilyen reakcióval jár, ez a fajta tiszteletben tartás nagyon fontos! Persze a látogatást nem kell megszüntetni, sőt! De ha ő nem szeretné, akkor ne fogja kézbe más,stb. Eljön még az ideje újra ennek ellenkezőjének! :-)

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-08-22 09:11:38

Kedves Kérdező!

Nagyon kimerült lehet már ettől a helyzettől! Egy baba valóban nagy változásokat és "feladatokat" hoz egy család életébe, de azért némi szusszanásnyi időre szoktunk számítani, s ha az sincsen, hamar eljut az ember a totális kimerültségig, akár önmaga megkérdőjelezésééig is. Hisz a fejünkben úgy élhet, hogy ha jó anya vagyok, akkor meg tudom nyugtatni, el tudom altatni, stb. a kisbabámat, s ha ez nem sikerült -akár tartósan-, akkor hihetem azt, hogy amiatt van ez, mert én nem vagyok elég jó neki, valami elronthattam. Pedig Ön NEM RONTOTT EL SEMMIT! Hallott már a többemberes baba fogalmáról? Ők olyanok, amilyen jellemzőket Ön is leírt. Érdemes utánaolvasni a dolognak, s az már önmagában nagyon sokat segíthet, ha látszik, hogy ő ilyen, sokkal több törődést, figyelmet igényel. Tudom nehéz, de érdemes lehet kizárni azt, hogy a többi ismert baba milyen! Egyrészt, nem tudhatjuk, hogy a nap 24 órájában hogyan nyilvánulnak ők meg, másrészt pedig mindenki annyira egyedi és más! Ez nem a szülői gondoskodás bizonyítványa, sokkal inkább egyéni, veleszületett temperamentum kérdése is, milyen "típusú" egy kisbaba. Az Ön kisbabája is épp olyan csodás és tökéletes, mint bárki másé!
Az is felmerül ilyenkor,hogy milyen volt a szülés, születés élménye? Esetleg még visszább menve az időben, a várandósság alatt történt-e bármi olyan, ami akár érzelmi vagy fizikai megrázkódtatás?
Fejlődése rendben zajlik összességében? Fizikailag egészséges?

Segítséget tud kérni családtól, baráttól, akár külső személytől? Aki néha babázna kicsit, vagy épp a háztartásban és egyéb feladatokban segítene?

S ha úgy érzi, bármikor fordulhat pszichológushoz, perinatális szaktanácsadóhoz is, aki érzelmileg nyújthatna támogatást és segíthetne a szálakat összefűzni!

Erőt kívánok Önnek és ezt a további szerető gyengédséget, amit kisbabája irányába mutat!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-08-10 09:46:09

Kedves Péter!

Milyen szívmelengető olvasni, hogy apaként ilyen gondoskodó, féltő szeretettel áll kisfiuk mellett!
Ha jól értem, a fordulópontot a gyógytorna hozta? Lehet, hogy az az alkalom hozott neki feszültséget is, de nem haragra, elfordulásra gondolnék kisfia reakciója alapján!

3-4 hónapos kor körül eleve nagyot változik egy baba élete, sokkal intenzívebben fordul kifelé, a külvilág felé, egyre nagyobb mértékben szeretné felfedezni azt, s ezzel egyidejűleg az alvási mintázat is változni képes. Nem akar már oly könnyedén elaludni, mert nehogy lemaradjon valami izgalmasról. Sokkal több inger is éri, s van olyan, ha elfárad, az már az igen intenzív fáradtság időszaka, akár át is billen, s sokkal nehezebb lesz elaltatni. Érzi a fáradtságot, de "mehetnékje" is van még, s ebből lehetnek kisebb-nagyobb sírások is.
Az nagyon jó, ha van jelen más is, akinek átadható ő, ha ringatásról van szó, főleg, ha esetleg az ember már feszült, tehetetlennek érzi magát!
Hordozásról esetleg lehetne szó, próbálták már? Az is csodákra képes! :-)
Érdemes lehet most kicsit éberebben figyelni a fáradás jeleit, s kicsit talán előbb megkísérelni az altatást, hogy ne billenjen át.

Ha pedig feszültséglevezető sírásról van szó, akkor jó ennek megadni a teret!

Gratulálok Önnek, igazán remek apa lehet!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-07-15 22:53:00

Kedves Annabella!

Azt hiszem, sok anya irigyelné valóban, a kevés sírás miatt! :-)

Azt olvastam a soraiból, hogy kislánya remekül fejlődik minden szempontból, aktív, éber, érdeklődő, önmagát korának megfelelően kifejezni képes kisbaba, aki rendkívül derűs és kiegyensúlyozott.
Vannak ilyen Buddha-típusú babák, akik tényleg csendes szemlélődőek, nyugodtak, derűsek, s ez az alaptermészetükből fakad. Ezen a veleszületett temperamentumon változatni nem lehet (tudom,nem is ez a cél), de itt is az a kulcs, hogy mindenkit fogadjunk el úgy, ahogy van.

Ha esetleg akkor sem sír, ha fizikailag éri behatás, pl.eldől, beüti a buksiját, főleg később, ha már mászik, totyog is, akkor érdemes lehet tovább vizsgálódni, de ha amúgy a repertoárja része a sírás is, csak meglepően ritkán, akkor azt gondolom, megnyugodhat!

További minél kiegyensúlyozottabb időszakot kívánok!

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2020-07-15 22:43:32

Kedves Anya!

Elnézést a kései válaszért!

Nehéz lehet 2 hetente ezeket a feszültségeket átélni, a következményekkel együtt (nyűgösebb éjszaka), talán már előre aggódik, mi lesz, ha mennek.
Az biztos, hogy a babák, kisgyerekek könnyedén át tudják venni a kimondott és kimondatlan, ám a levegőben lebegő konfliktusokat, feszültségeket.
Ahhoz, hogy el tudja dönteni, mely út lenne a legmegfelelőbb Önnek, Önöknek, érdemes lenne, akár pontról pontra átbeszélni a kialakult helyzetet először a párjával, majd ha Önök megegyezésre jutottak, tudják egymást támogatni, akkor a kialakult helyzetről beszélni párja szüleivel is. Persze nem támadva, ítélkezve, inkább én-üzenetek formájában, pl. "én ettől és ettől a helyzettől így és így éreztem magam, stb.". Bízom benne, hogy tudnak olyan kölcsönös megelégedettségre szolgáló egyezségre jutni, mely könnyedebben élhető és kisfia is élvezheti apai nagyszülei társaságát is.
Azt gondolom, kisfiának szüksége van a nagyszülőkre (persze, nem mindenáron, de élhető formában), és a nagyszülőknek is az unokára. Néha ez az egymásra találás, öszehangolódás nehézkesebb, előfordul, hogy a nagyinak fel kell előbb dolgozni a családot ért nagyobb változásokat, de én hiszek a megbeszélés, érzelmi jelenlét erejében és kívánom, hogy együtt tudjanak dűlőre jutni!

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-06-06 10:54:48

Kedves Adrienn!

Ez biztosan meglepő és egyben ijesztő tapasztalás volt! A babáknál előfordulhat olyan, hogy akár egyik napról, pillanatról a másikra sírással reagáljanak bizonyos személyekre (az ő érzelmeikre, jelen állapotukra), akár anélkül, hogy konkrét rossz tapasztalata lett volna velük. Tulajdonképp ez csúcsosodhat ki abban, mikor a szeparációs szorongásról beszélünk:ha anya eltűnik a látótérből, a baba keserves sírásra fakad, mert ráébred hogy anya és ő nem egyek, ezért folytonos testkontaktusra van szüksége a megnyugváshoz.
Amit leírt kislányáról, még nem ez a fajta jelenségnek tűnik, pláne, hogy ez a szakasz fél éves korhoz közeledve kezdődik a leggyakrabban (egyéni eltérések persze adódhatnak!). Leveléből azt érzem, hogy kislánya valamire jelzést adott Önöknek, a szülőknek, hogy valamiért abban a helyzetben nem érzi jól magát. Nem valószínű, hogy konkrétan adott személynek szólt, hogy őt magát utasította volna el, csak már nem kívánt abban a helyzetben maradni. És ő ugye szavakkal még nem tudja elmondani, ha valami számára épp nem megfelelő, viszont a sírásra van reakció, válasz.
Az érintettekkel érdemes megbeszélni, hogy ne vegyék ezt magukra, érthető, ha rosszul esik, de higgyék el, a kislány most is szereti őket, ez nem ellenük szól! És persze, érdemes továbbra is a kislányuk jelzéseit tiszteletben tartva reagálni, ahogy eddig is! Sokszor érzi egy baba magát a legjobban anyánál, ebben lehetnek intenzívebb és lazább szakaszok, s ez így van rendjén! Nagyon jól tette, hogy kislányát próbálta megnyugtatni a saját testközelségével!
Bizonyos sírások konkrét okát sosem találjuk meg, nem megnevezhető (ez nagyfokú nehézséget is jelenthet, hisz olyan megnyugtató, ha tudom az okot s ezzel meg is szüntethetném a kiváltó okot), de minden esetben a célravezető, ha a babát meg tudjuk nyugtatni, az érett idegrendszerrel és személyiséggel rendelkező felnőttel pedig megbeszéljük, hogy ne aggódjon, szeresse továbbra az unokát bátran, mert ő is szereti őket, csak meg vannak a saját jelzései, érzelmei, véleményei s ez ugyanolyan fontos, mint bármelyik más embertársunk érzésvilága!

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2016-03-17 09:35:39

Kedves Noémi!

Kérdése hozzám került, ha nem bánja, válaszolok rá!

Ha jól értem, akkor kislánya tulajdonképpen újszülött kora hasonló megnyilvánulásokat mutat. Levele végén utalást tett arra, hogy talán nehéz számára az átállás erre a világra. Ezért teszem fel a kérdést, kislánya születése és a szülés körüli időszak hogyan zajlott, történtek-e nehézségek, melyek feldolgozásra várnak?

Igen, sajnos, az van benne a köztudatban, hogy egy újszülött, csecsemő csak eszik-alszik, de ez sokszor kiderül, hogy nem így van. Vannak babák, akik születésüktől fogva élénkek, mocorgósabbak, sokat vannak ébren, nem a "nagykönyv" szerint működnek. Az nagyon jó, hogy kislánya szopizhat, a nehézségek közepette is talán ez egy olyan kapcsolódás lehet Önök közt, amiben egymásra találnak, s közben kislánya hozzájuthat nem csak a táplálékhoz, hanem az anyatejben található nyugtató és egyéb jótékony hatású összetevőkhöz is.
A babakocsit sem minden gyerek tolerálja jól, hiába ez az "elvárt" egy babától társadalmi szinten is. A hordozáson gondolkodott esetleg? Ez a módozat nagyon sok esetben nyújt hatékony segítséget a nyűgös, nyugtalan időszakokban, hisz a testközelség alapvető igénye a babáknak és megnyugtató lehet számukra az anyai testközelség, s a megfelelő hordozóeszköz szorossága, s így az altatási idő is lerövidülhet, s ha már a baba érzi, hogy elég volt az ingerekből, egyszerűen visszavonulhatnak ebben a pozícióban.

A három-négy hónapos kor eleve egy fordulópont a babák életében, s ez is okozhat átmeneti nyugtalanságot számukra. Elkezdenek egyre jobban kifelé fordulni, egyre nagyobb mértékben veszik be a külvilágból érkező ingereket. A szoptatási idő is lerövidülhet, melyet majd éjszaka igyekezhetnek pótolni, ill.hangsúlyosabbá válhat a komfortszoptatás iránti igény. Ha jól van mellre tapadva a baba, a hosszabb mellen töltött időnek sem szabadna fájdalmat okoznia fizikailag.

Érzem elkeseredettségét, s aggodalmát, talán önmagában keresi a hibát, de higgye el, kislánya számára Ön a legjobb! Ön pontosan érzi, hogy kislánya jelzéseket ad Önnek, s Ön mindent meg is tesz azért, hogy a megfelelő választ adja neki! Talán érdemes lehet megvizsgálni, volt-e Önben elvárás, milyen egy ideális kisbaba, van-e környezetéből érkező elvárás, hogyan kellene Önöknek együtt lenni, működni, milyen egy "jó" baba, s egy "jó" anya? Néha az elvárások azok, amik akadályozhatják a természetes áramú kapcsolódást s kételyeket ébresztenek bennünk, amikkel aztán nagyon nehéz időnként megküzdeni.

Az mindenképpen megnyugtató, hogy orvosi szemmel nincsen semmi elváltozás, probléma.

Üdvözlettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2015-08-01 13:08:52

Kedves Dóra!

Azt gondolom, az idő megoldja majd ezt a problémát! Az erőltetés szerintem sem lenne optimális. Ha szem előtt van a plüss, tehát kisfia számára hozzáférhető, de teljesen rá van bízva, közelít-e felé, szeretne-e játszani vele, akkor a saját tempójában, a számára megfelelő módon várhatóan befogadja majd a játékot.

Üdvözlettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-04-25 14:31:59

Kedves Kérdező!

1,5 éves kor körül jelentkezik az ún. újraközeledési krízis, ami nagyon hasonlít a szeparációs szorongáshoz (ami hat hónapos kor körül kezdődik) megjelenését tekintve, de itt már arról is szó van, hogy a kisgyermek maga is el tud távolodni édesanyjától, ezért meg kell bizonyosodnia arról, hogy vissza tud menni, vissza mehet a Legfontosabb Másikhoz (Önhöz). Ilyenkor a különválás elég nehéz lehet és ha nem muszáj, akkor ebben az intenzív szakaszban nem is annyira javasolt.
Tehát ez a megnyilvánulás lehet a normális fejlődés velejárója is és átmeneti időszak.

Ha túl intenzívnek érzi ezt, kisfia megnyugtathatatlan, egyéb jelek is aggasztják, érdemes lehet átgondolni, történt-e valami változás a kisfiú életében, a családban?

Ha a hordozás nem túl idegen az Ön számára, az is sokat segíthet a teendők ellátásában és közben kielégítheti kisfia megnövekedett testközelségi igényét is.

Üdvözlettel:




Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-04-14 21:42:56

Kedves Kérdező!

Nehéz időszakon mentek most át! :-(
Ez a reakció a fürdésre egyértelműen a betegség óta tapasztalható?

Igen, sajnos előfordul, hogy egy-egy betegség, az azzal járó élmények nyomot hagyjanak a testükben-lelkükben.

Nagyon valószínű, hogy inkább az idő az, ami a legnagyobb segítőtársatok lesz és a végtelen türelem. Hogy a maga tempójában dolgozhassa fel a történteket.
Nagyon jó dolgokat próbáltatok ki, hasonlókat javasoltam volna én is (főleg az együtt fürdést :-) ), de néha nem a megoldáscentrikussággal tesszük a legtöbbet, hanem a puszta jelenléttel, értő és érző figyelemmel, amikor "csak" mellette vagyunk, értjük és érezzük őt és meghallgatjuk a fájdalmát, 100-szor vagy 200-szor is, miközben szavainkkal és testünkkel, érintéseinkkel is azt fejezzük ki felé, hogy "így is szeretlek, "elmondhatod", amit érzel, melletted állok!"
(Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ebbe elfáradnotok és ne lenne a legjobb kiiktatni ezt az egész helyzetet.)

Ha nincs már semmilyen fizikális probléma, akkor én ebben az irányban mennék tovább.

Kitartást kívánok Nektek!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2014-01-09 22:42:18

Kedves Kérdező!

A 15 hónapos kor önmagában nézve is intenzív korszak, egy gyermekkel is! Ne hibáztassa magát, amiért nehézségekbe ütközik vagy elfárad időnként!
A soraiból azt látom, mindent megtesz értük és hogy béke legyen. Talán túl sokat is!
Igazából, az teljesen természetes dolog, hogy vannak konfliktusok is, tesók közt is. Egyre közelednek az én kialakulásának időszakához, egyre több mindent képesek megtenni egyedül és nagyon erősen törekszenek is erre.

A tesók (ikrek is), sokszor teljesen más személyiségűek, eltérő a temperamentumuk, ahogy a fejlődésük üteme is. Lehet, hogy némi könnyebbséggel járna, ha a kislánya is hasonló ütemben haladt volna és akkor a csetlős-botlós része most hiányozna a mindennapokból már?
Mikor kicsit stabilizálódik egy új mozgásforma, általában nyugodtabb időszak jön e tekintetben, addig pedig- vérmérséklettől függően- hangot adnak a csalódottságnak, hogy nem úgy sikerült, ahogy ő azt fejben összerakta. Nagyon nehéz időnként ezt türelemmel kísérni, de igazából megéri, hiszen ezzel olyan mintát kap, amiben mindenki egyedisége elfogadásra kerül.

Valóban, a téli időszakban nehezebbek lehetnek bizonyos napszakok, mikor nem lehet annyi korlátlan időt kinn tölteni, de a gyerekek teljes és állandó lekötése sem kizárólagos szülői feladat. Inkább némi inspiráció, egy játék folyamat elindítása, de leginkább a gyermek fantáziájának kiteljesedése a cél. Rábízni, miből mit talál ki. Persze ez sem magányos tevékenység a gyermeknek, de a fantázia és kreativitás szárnyalása remek dolog! Az ehhez való hozzásegítés inkább kívánatos, mint kitalálni pontosan mit csináljanak, most mi lehetne a jó.

Lehet, hogy a megfeszített és békét elérő igyekezet helyett ki lehetne próbálni a "csak úgy vagyunk" típusú együttlétet. Esetleg dinamikusabb zene bekapcsolásával, egy együtt bohóckodós táncolás, akadálypálya építése a lakásban, finom birkózás, vagy fáradtság esetén összebújás, vagy kivárás, mit kívánnak a gyerekek, nekik mi esne jól.

Tehát az nem baj, ha vannak konfliktusok és nehézségek, mert ezek is az élet velejárói, a kérdés inkább az, hogyan reagálunk ezekre, megengedjük-e magunknak, hogy ezek is az életünk részei legyenek, mint az öröm, béke és nyugalom és mit kezdünk velük?

Nem muszáj a tökéletességre törekedni, szabad hibázni, gyengének lenni, elfáradni és segítséget kérni, ha lehet! A gyerekeknek pedig szintén szabad elfáradni, kiadni az érzelmeiket, segítséget kérni (ami náluk sírással, nyafizással, akár "hisztizéssel" fejeződik ki), megmutatni valódi természetüket, működésüket, rendetlenséget csinálni, jókat nevetni a káoszban, kísérletezni a tárgyak hangjával, anyagával, és még sorolhatnám.

Érzem soraiból a fáradtságát, ha van módja, segítség kérése, elfogadása esetleg sokat lendíthet a lelki feltöltöttségén.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-12-29 18:18:35

Kedves Édesanya!

Megértem érzéseit, nagyon fárasztó tud lenni az a féle intenzitás, amit kislányánál tapasztal!
De tudnia kell, hogy ez a féle "anyásság"ennek a kornak természetes velejárója, ez a szeparációs szorongás, ami valahol öt és nyolc hónapos kor köztbkezd megmutatkozni.
Ez arról szól, hogy ahogy Anya kikerül a látótérből, szorongás és félsz lesz úrrá a csemetén, szüksége van az állandó testkontaktusra,a biztonságérzetre. Az erre utaló jelek akkor is megjelenhetnek, mikor idegen vagy rég/ritkábban látott idegen bukkan fel a gyerkőc közelében. Ez tulajdonképpen pozitívumként is felfogható, hisz azt jelzi, Ön és kislánya közt kialakult a kötés, a kötődés, de kétségkívül nagyobb fokú érzelmi és fizikális jelenlétet követelő időszak ez. Hullámzik ennek intenzitása, de ez a féle szorongás lelhető el a közösségbe való beszoktatásnál is, tehát ez kíséri a gyermekkort.
Ilyenkor az éjszakai ébredések is gyakoribbá válhatnak, mely szintén a fejlődés és ennek a korszaknak a természetes velejárója. A babának meg kell arról győzódnie, hogy gondozói, akik szeretik és vigyázzák őt, még meg vannak. Mindehhez hozzátársul a mozgásfejlődés és esetleg a fogzás is, ami pluszban fokozhatja az ébredések számát.
Ha pedig kislányának volt a kórházi élmény miatt szeparációs élmenye, hiszen ijesztő az idegen hely, vizsgálgatják, megfigyelik, nem tudom, végig mellette lehetett-e Ön, de az ilyen tapasztalások mindenképp bizonytalansággal járhatnak és félelmetesek, tehát bizony ez is teheti kislányát még ragaszkodóbbá.

Azt gondolom, kislánya jelzései Ön felé érthetőek, természetesek és ösztönösek, épp ezért ezekről megpróbálni leszoktatni nem biztos, hogy jó irányba vezetne. De ezt Ön is érzi, hisz kipróbált jó pár dolgot, de nem hozta meg a várt eredményt. Valószínűleg azért nem, mert kislánya problémája nem ilyen hiányokból fakad, hanem élete jelen szakaszában megnövekedett természetes igénye édesanyja iránt.
Nem szerencsés ezekben az intenzívebb időszakokban növelni a szeparációt, tehát a nagyszülői segítséget, ha lehet, érdemesebb lehetne olyan formán igenybe venni, hogy ők menjenek Önökhöz és segítsenek pl.a háztartásban, egyebekben, Ön pedig pihenjen! Ha édesapát be lehet vonni, az ő segitsége is vehetne le Önről terheket.
Fontos ilyenkor az extra pihenés, együtt aludni a kislányával napközben (is), ha lehet.
Talán Ön is megkönnyebbül egy kicsit attól a tudattól, hogy ez nem nevelési vagy egyéb hiba következeménye, hanem a fejlődés velejárója. Ha Önnek megfelel, nyugodtan kerülhet kislánya többször is mellre, nem tesz rosszat azzal, ha nappal is és éjjel is szoptat, többször is, igény szerint.

Szeretettel:
 


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-10-21 21:46:01

Kedves Ditta!

A fejlődés során, valamikor 5-8 hónapos kor közt megjelenik a szeparációs szorongás szakasza. Ez arról szól, hogy a gyermek fél külön lenni édesanyjától, már tudja, hogy ő és anya nem egyek. Ebben a szakaszban az Ön által is leírt jelek érzékelhetők. Tehát ez egy teljesen normális megnyilvánulás kislánya részéről és egész biztosan nem azért teszi, mert manipulálni vagy zsarnokoskodni szeretne vagy mert hozzá lett szoktatva a felvevésekhez.
Ez a szakasz minden gyermeknél megfigyelhető, de egyéni temperamentum kérdése is ennek intenzitása. Lehet, hogy kislánya eleve temperamentumosabb hölgyike lesz. :-)

A mozgasfejlődésben is megfigyelhető, hogy a végcél vizszintes emberkéből függőleges emberré válni. Tehát, ha ő ülni szeretne, szól arról, hogy fejben előrébb tart, mint amire esetleg teste képes, és a környezetből szeretne ehhez segítséget kérni. Ha önmagától, egyedül képes már az ülésre, akkor abba gyakorlatilag nem lehet beleszólni, mert csinálni fogja, ami nem baj! Ha egyedül még nem megy az ükés, akkor nem biztos, hogy pl. a megtámasztás célravezető. Általában ezek átmeneti szakaszok és rá fog kislánya is jönni, hogy kúszva-mászva gyorsabban és megbízhatóbban elerhetők a távolabbi dolgok is, több lehetősége lesz bármire. Tehát ha van tere és módja gyakorolni, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb élni fog a lehetőséggel! Eddigi fejlődésével minden rendben alakult?

Talán azt is érdemes lehet átgondolnia, Önben milyen érzéseket kelt a kétgyermekes anya-lét? Talán érezheti úgy, hogy kisfia kevesebbet kap Önből, és ezert bűntudata lehet?

Segítsége van a hétköznapokban? Hogy lenne módja néha picit lecsípni valamely napokon az idejükből, amit csak kisfiára fordítana? Ezt lehet otthon is, pl.fürdinél vagy mese olvasásnál vagy ha alazik kislánya, akkor az alvás alatt valami olyat játszani a nagyobbik gyerkőccel, amit ő választ.

Kislánya testkontaktus igényére meleg szívvel ajánlom a hordozást, akár otthonra is, nem tudom, ebben az irányban tajekozódott-e már esetleg? Ezeket az intenzívebb, de érzelmileg és mindenhogyan fontos időszakokat segíthet élhetőbbé tenni a hordozás. A legtöbb visszajelzés ilyenkor az, hogy a gyermek nyugodtabb, szívesen nézelődik anya testéről, jókat alszik, stb. Ez a fajta nyugodtság pedig Önre is jó hatással lehet. A hordozás a mozgásfejlődésre sincs negatív hatással, sőt!
Ha szeretne a hordozásról többet is megtudni, szívesen válaszolok további kérdéseire is!

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem kell tökéletesen teljesíteni anyaként! Ön is elfáradhat, kimerülhet, és lehetnek igényei is! Az önazonosság fontos eleme a gondoskodásnak. Ha maga felé is válaszkészen fordul, megkonnyítheti a gyermekek felé is válaszkészen fordulni. Lehet, hogy sokat segítene most Önnek egy extra pihenés, fontossági sorrendek átkalkulálása.

Ám bízom benne, hogy már az is megnyugtatólag hat Önre, ha tudja, kislánya leírt megnyilvánulásai a fejlődés természetes velejárói és tulajdonképpen a kötődés megnyugtató jelenlétét jelzi. Nehéz és fárasztó lehet ez Önnek, de a hosszútávú hatásokat tekintve megéri kielégíteni a testkontaktus iránti természetes igényt.

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2013-08-18 22:15:23

Kedves Kérdező!

Teljesen normális, ne aggódjon! Ez a szeparációs szorongás időszaka, ami az erősebb ragaszkodással jár, mert már tudja, hogy anya és ő nem egyek, és fél az elvesztésétől, ha csak egy percre is eltűnik a szeme elől, félni kezd és hangosan követeli őt, másik összetevője az idegenektől való félelelem. Már külön tudja választani az ismerőst az idegentől, és az idegenek, zajok szintén félelemmel töltik el, és a megnyugváshoz szintén csak Anya jó és ez így van rendjén.

Ez a jelenség hullámzó intenzitással hosszú folyamatban jelentkezik, nem pár napos-hetes dolog.

Teendő csak annyi van, hogy elfogadja ezt a jelenséget, kislánya reakcióit és mindig megnyugtatja őt, lehetőleg szoros testközelséggel.
Ha fárasztó is ez az időszak, gondoljon arra, hgy tulajdonképpen ez pozitív dolog, kislánya kötődését mutatja Ön felé.

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-08-29 15:25:36

Kedves Anyuka!

Semmi gond, a részletes leírás mindig jó!:-)
Kisfiad pont abban a korban van,mmikor kezdődik az ún.szeparációs szorongás, azaz, ha eltűnik a szeretett személy a látószögből, félelemerzet lép fel elég intenzíven. Ez nem egy tanult magatartás, hanem belső működés, ami természetes és a normális fejlődés tulajdonképp örvendetes velejárója. Ennek intenzitása a gyermek temperamentumától is függ.
Az, hogy a játékok nem elegendőek neki, az szintén ősi dolog, hiszen a babák még ősi programok szerint működnek. Régen is az volt, hogy a babák a törzs, falka többi tagjával voltak, valaki mindig fel tudta kapni, nem volt egyedül, de ha épp olyanja volt, elfoglalta magát. Tehát a társaság iránti öröm, vonzalom érthető és fontos dolog! :-)
Az, hogy ez meddig tart, megjósolhatatlan. Tulajdonképp ez hullámzó dolog, és nem szűnik meg úgy, mintha elvágták volna. A lényege ennek a folyamatnak, hogy biztonságérzete kialakulhasson,mmegszilárdulhasson. De ez nem tanítástól, szoktatástól lesz jobb. Törekedni érdemes arra, hogy érezze a megértést, pici kora ellenére vegyük komolyan félelmeit, érzéseit. Ennek a jelenségnek az elfogadásában szokott segíteni, ha az ő fejével, ő szemszögéből gondolunk bele, mit élhet át a baba, ha egyedül marad a hatalmas világban és nincs látótávolságon belül, akitől a biztonságot kapjuk!
Az tény, hogy ez elég megterhelő időszak tud lenni, de nagyon jól ráereztél, hogy a testközelséggel lehet könnyíteni a gyerkőcön! Kisfiad kora alapján már ki is nőtt az elölhordozós korból, ha pedig már túl van az 5-7 kg-os súlyhatáron, akkor mindenképp. Ilyenkor lehet váltani háti vagy csípőn hordozásra, ami talán neked is könnyebbséget lenne a veszélyérzetedet csökkentve. persze mindezt megfelelő hordozóeszközzel.
Az is jó lehet, ha a konyhában melletted lehet a földön, játszószőnyegen pl. Alsó fiókokat esetleg szabaddá lehet tenni neki és kedvére nézelődhet, kíváncsiskodhat melletted, így veled van, te viszont főzhetsz.
Tehát ebben a korban nem hiszem, hogy az értelmére kellene hatni, hiszen nem tudatosan sír utánad, hanem mert a babák így működnek és mert valós érzelmi szükségletét fejezi ki feléd, amit ő mélyen átél. Erre a legjobb szintén érzelemmel válaszolni és törekedni a megnyugtatására és olyan megoldásokat találni napközbenre is, ami megfelel mindannyiótoknak, akár újabb napirend vagy átdolgozás.

Étkezés: szerintem az a fontos, hogy az evés kellemes élmény maradjon, és lehetőleg együtt étkezzen a család, vagy ha te vagy csak vele napközben, akkor együtt egyetek. Ha látja Anyán, hogy az evés egy örömteli és élvezetes dolog, ő is ennek az élménynek a részese szeretne lenni. Nem javaslom az erőltetését a minél több szilárd ételnek, bár értem torekvésedet, a tápszer kiváltására. Egy ekkora gyerkőc sem tüntet el mindig ugyanakkora adagokat és nem is lehet pontosan kiszámolni, mennyit kéne ennie. Ha jelzi, hogy elég volt, akkor jóllakott. Egészében érdemes nézni ezt is: jókedvű, fejlődik, pisil-kakil eleget? Ha szeretnéd letenni a tápszert és áttérni csak a szilárd ételekre, ennek menetéről talán érdemes lenne megkérdezni egy kompetens személyt.

Meglátásom szerint türelemre nem igazán lehet nevelni. Amiből a gyerekek a legtöbbet szippantanak be az agyukba, a szülők mindennapi élete, megnyilvánulásai, tehát a mintaadás. Ebben a korban is nagyon intenzív megfigyelők. Kisfiad megnyilvánulásai nem türelmetlenséget jelentenek, hanem jelzéseket és látszik, milyen jól halad!:-)
Nagyon jól csináltad, hogy válaszoltál neki, nyugtattad a hangoddal, ha ki kellett menned, kipróbáltad a testközelséget. Ezek mind azt jelentik, hogy törekszel Kisfiad megértésére és ez így van rendjén, erre buzdítalak továbbra is! Természetesen vannak olyan esetek, hogy várnia kell kicsit, de ettől nem lesz lelki sérült. A lényeg a törekvés a megértésre, válaszkészségre, stb.

Remélem, tudtam segíteni!

Szeretettel:


Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-04-11 00:26:29

Kedves Viktória!

Köszönöm a részletesebb leírását!
Hogy a múltkori sírás az van-e köze a méhében töltött életnek, azt nem tudom, de az tény, hogy a magzat mindent érez, amit édesanyja is. De ez nem egyenesen arányos azzal, hogy ugyanazt kell majd a babának éreznie, megélnie kint, mint bent. Nyilvan hatással van, de több mindentől függ, ez hogyan fog megnyilvánulni. A veleszületett temperamentum, alapszemélyiségjegyek mind befolyásolnak. Ezzel csak azt szeretném mondani Önnek, hogy ne rombolja magát továbbra is azzal, hogy bizonyítékot keres saját hibájára, mert az is kihat mind a saját életére, mind a gyermekkel való kapcsolatára. Van különbség aközött, hogy van tudásom arról, hogy hogyan éltem meg a várandósságot, értek hatások, amikre én így reagáltam, feldolgozom es ezáltal nagy tehertől szabadulok meg, kiderítem, mi van aháttérben vagy önostorozásba fogok és bizonyítani próbálom, mekkorát hibáztam!
Lehet, hogy érdemes lenne a félelmeivel, saját lelki világával foglalkozni.
Önnek két csodálatos gyereke van, akik különálló, egyedi személyiségek, eltérő vonásokkal, eltérő személyiségjegyekkel, biztosra veszem, hogy mindkettő csodás egyéniség, akik díjazzák a személyre szabott bánásmódot és élvezik egyediségük megélhetésért! Támogassa őket ebben, és ha egyedül nem bírná szabadulni a bűntudattól, hibáztatástól, sokféle segítség igénybe vehető. Megéri, hiszen Ön pedig egy egyedi édesanya, rengeteg érzéssel megáldva!
Szívesen válaszolok Önnek továbbra is, ha igényli!

Szeretettel:

Dobiné Olasz-Papp Nóra
2012-02-02 20:48:31