Dobiné Olasz-Papp Nóra
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Baba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadó
Elérhetőségeim:
Honlap: http://www.dobinenora.hu
http://www.valaszkeszszulok.hu
Témakörök ►
összes téma
általános információ kérése
alvásproblémák
cumi
dackorszak
elválasztás
étkezési problémák
fejlõdéssel kapcsolatos kérdések
félelem
féltestvér
gyász
homorító baba
hozzátáplálás
könyvajánló
koraszülés
kötõdés
közösségbe járás
napirend
párkapcsolat
pótcselekvés
sírás
sport választása
széklet visszatartása
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szoptatás
szülés
testvérféltékenység
újraközeledési krízis
válás
várandósság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Szopi nélküli altatás
Kedves Nóra! Kisfiam 22 hónapos, még szopizik. Sajnos egészségügyi gondjaim miatt, már nem tudom tovább halogatni a dolgot és orvosi javaslatra abba kell hagyjam a szoptatást. Már csak napi kettő alkalommal szoptatok, viszont ezek a cicin altatásos szopik. Bíztam benne, ahogy telik az idő kisfiam fogja azt mondani, hogy nem kér többet, de ez eddig nem így alakult. Ha nem sürgetne az idő, szívem szerint megvárnám a természetes leválasztódást, de lépnem kell... viszont fogalmam sincs hogyan kezdjek hozzá, hogy neki se legyen fájdalmas. Nem igazán jó elalvó, nagyon nehezen lazul el. A cicin alvás déli alváskor viszonylag könnyen megy (30-40 perc szopi alatt alszik el), az esti alvás már húzósabb - ugyanis mind a két mellből szopizik egy kicsit (közben a kezemet babrálja), aztán összebújva, sokat forgolódva, kiságyba be, kiságyból ki, és ugyanezt végigjátszva sokadjára alszik el (kb 1-1,5 óra az esti altatás). Alvókát nem fogad el, ha kezébe adom, csak játszik vele, a mesétől még jobban felpörög, akár könyvből akár fejből mesélek neki, beszélget, sokszor kér inni, de szerintem csak időhúzás miatt. Jól működő napirendünk van, jól eszik, sokat mozog. Már sok mindent kipróbáltam, de most már szopival is egy végeláthatatlan lett az esti altatás, hogyan kellene szopi nélkül elaltatnom? Félek, ha a szopit elhagyjuk, a nappali altatás sem fog menni. (ha elalszik 3 órát is alszik napközben, így erre biztosan szüksége van még) Segítségem nincs, így csak magamra számíthatok. Szeretnék ötletet kérni, hogyan tudnám az altatást, a szoptatás elhagyást megugrani. NAGYON Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a hosszas várakozásért!
Szívesen olvasnám tapasztalásait, végül hogyan élték meg ezt a folyamatot, s hol tartanak most!
Csodálattal olvastam, milyen szerető gyengédséggel van jelen kisfia életében, mennyire érzékeny a szükségletei iránt! Nagyon sajnálom, hogy egészségügyi akadályok léptek fel, egyben gratulálok, hogy ilyen hosszú ideig tudta biztosítani kisfiának a szopizás élményét! Ez neki is rengeteget jelent!
Az is nagoyn érdekes tapasztalás, mikor át kell lépni egy következő fázisra (akár természetes leválasztódás útján, akár muszájból) és kiderül, hogy a szopizás csodás dolog, ám ha cici nincs is, attól még anya (és apa) van és ő(k) a minden valójában! A szükségletek kielégítéséről a szopizás elmaradásával sem kell lemondani szerencsére (mint ahogy valószínűleg meg is tapasztalták azóta), de sokszor kérdés a hogyan. Hogy ne legyen fájdalmas, ne legyen törés.
Ha van lehetőség fokozatos elválasztásra, az talán egy finomabb átmenet. Érdemes lehet utoljára hagyni a számára legfontosabb szopit, s ebben a korban még egy kis játékos rituálét is lehet köré vonni. Egy különleges tortával, sütizéssel, egy mini plüss/egyéb játék önálló kiválasztásával, stb.
Közhely, de igaz, hogy a muszáj nagy úr, és önmagában nem traumatizáló tényező leválasztani egy gyermeket, főleg, ha megtapasztalja azt, hogy a jelenlét, gondoskodás továbbra is fennálló és létező, elérhető marad, csak már másképp. Hogy erre hogyan reagál egy gyermek, az függ veleszületett temperamentumától is (ki hevesebb, ki elfogadóbb, stb.), de nincs rossz vagy túlzó reakció a részükről! Bárhogy is reagál, azt érdemes elfogadással, szeretettel fogadni, s átsegíteni ezen az időszakon ezzel az attitűddel. Joga van lereagálni a szükségszerű változást a maga módján, miközben kitartunk a muszájból meghúzott határ mellett.
Szóval Önnek és kisfiának is joga az érzelmi szabadság! Ha apa bevonható, most ő is nagy(obb) szerepet kaphat ebben a folyamatban, még ha idő kérdése is esetleg kisfia részéről az elfogadása.
Bízom benne, hogy lelkileg és egészségileg is beállt az új egyensúlyuk!
Legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 18:53:05
Elnézését kérem a hosszas várakozásért!
Szívesen olvasnám tapasztalásait, végül hogyan élték meg ezt a folyamatot, s hol tartanak most!
Csodálattal olvastam, milyen szerető gyengédséggel van jelen kisfia életében, mennyire érzékeny a szükségletei iránt! Nagyon sajnálom, hogy egészségügyi akadályok léptek fel, egyben gratulálok, hogy ilyen hosszú ideig tudta biztosítani kisfiának a szopizás élményét! Ez neki is rengeteget jelent!
Az is nagoyn érdekes tapasztalás, mikor át kell lépni egy következő fázisra (akár természetes leválasztódás útján, akár muszájból) és kiderül, hogy a szopizás csodás dolog, ám ha cici nincs is, attól még anya (és apa) van és ő(k) a minden valójában! A szükségletek kielégítéséről a szopizás elmaradásával sem kell lemondani szerencsére (mint ahogy valószínűleg meg is tapasztalták azóta), de sokszor kérdés a hogyan. Hogy ne legyen fájdalmas, ne legyen törés.
Ha van lehetőség fokozatos elválasztásra, az talán egy finomabb átmenet. Érdemes lehet utoljára hagyni a számára legfontosabb szopit, s ebben a korban még egy kis játékos rituálét is lehet köré vonni. Egy különleges tortával, sütizéssel, egy mini plüss/egyéb játék önálló kiválasztásával, stb.
Közhely, de igaz, hogy a muszáj nagy úr, és önmagában nem traumatizáló tényező leválasztani egy gyermeket, főleg, ha megtapasztalja azt, hogy a jelenlét, gondoskodás továbbra is fennálló és létező, elérhető marad, csak már másképp. Hogy erre hogyan reagál egy gyermek, az függ veleszületett temperamentumától is (ki hevesebb, ki elfogadóbb, stb.), de nincs rossz vagy túlzó reakció a részükről! Bárhogy is reagál, azt érdemes elfogadással, szeretettel fogadni, s átsegíteni ezen az időszakon ezzel az attitűddel. Joga van lereagálni a szükségszerű változást a maga módján, miközben kitartunk a muszájból meghúzott határ mellett.
Szóval Önnek és kisfiának is joga az érzelmi szabadság! Ha apa bevonható, most ő is nagy(obb) szerepet kaphat ebben a folyamatban, még ha idő kérdése is esetleg kisfia részéről az elfogadása.
Bízom benne, hogy lelkileg és egészségileg is beállt az új egyensúlyuk!
Legjobbakat kívánva, üdvözlettel:
Dobiné Olasz-Papp Nóra
2021-01-08 18:53:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}